Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

360 268. országos ülés 1908 február 1-én, szombaton. fogadott törvényjavaslatok harmadszori olvasása (Helyeslés) ; a II. osztályú kereseti adóról, valamint a tőkekamat- és jáTadékadóról szóló törvények némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat; a mentelmi bizottság tárgyalásra kész jelentései, tehát nemcsak azok, a melyek a mai napirendre voltak kitűzve, hanem ezeken kivül azok is, a melyek a tárgyalásra kész ügyek között szerepelnek (Helyeslés) ; azután a Rómában 1906. évi május hó 26-án kötött »Egyetemes postaszerződés« beezikkelyezéséről szóló törvényjavaslat — és végül a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni % (Igen !) Ha igen, akkor a napirendet ilyen értelemben megállapítottnak jelentem ki és most áttérünk az interpellácziókra. Ki következik? Zlinszky István jegyző: Pop Cs. István! (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Pop Cs. István : T. képviselőház! Folyó év január hó 20-án Kovaszincz aradmegyei községben községi előljárósági tisztujitás volt. A tisztujitás megejtése végett megjelent a községben a járási főszolgabiróság vezetője : Faragó István főszolgabíró, nyolcz csendőr kíséretében. A választási aktus kilencz órakor kezdődött meg s a főbiró tudomására hozta a képviselőtestületnek, hogy a községi birói állásra öten pályáztak és pedig: Argyelán Mihály, Petykó Pál, Berzován Gavra, Sangeorzán Jóca és Kis Marián községi lakosok. A főbiró azután kijelentette, hogy törvényadta jogánál fogva kijelöli Argyelán Mihályt, a helyettesitett községi bírót, továbbá Petykó Pál korcsmárost és Berzován Gávrát, Argyelán Mihály sógorát. Eközben érkezett a községházára Cure János, görög-keleti román lelkész és arra kérte a főszolgabíró urat, hogy kegyeskedjék a nép választottjai közül is bárkit kijelölni, nemcsak a többi egyéneket a kiket a nép nem kedvel és nem akar. A főszolgabíró ur azonban nemcsak hogy meg nem hallgatta a lelkész kérését, hanem megvonta tőle a szót és hajthatatlan maradt akkor is, a mikor a képviseleti tagok nagyobb része ugyanezen kérelmet terjesztett eléje. Sőt eltávozván ezen teremből a szomszéd terembe ment át, a honnan az ablakon át kihirdette a népnek a jelölést. A nép mikor hallotta, hogy a főszolgabíró azokat jelölte, a kiket a nép nem akart, azt mondotta, hogy »nem jó, nem kell«. Cure János látván, hogy a nép akarata nem érvényesülhet, távozni készült. El is távozott a teremből és a mint a községháza folyosóján keresztülhaladt, Ambrus csendőrőrmester mellett, ez a következő szavakkal rivallt rá: »Lóduljon maga büdös pap, mert mindjárt fejjel lefelé fogom dobni a gangom. A lelkész a község udvaráról eltávozott. Az összegyűlt választók kérdezték, hogy hová megy, mire megmagyarázta a népnek, hogy a nép választottjait a főszolgabíró jelölni nem akarta, tehát ő, ünnep lévén, templomba megy. Erre az egyik azt mondotta, mint hogyha hallotta volna a Sengeorzán nevet; menjünk vissza, — úgymond — és kérjünk a főszolgabírótól felvilágosítást. Erre hajlandó volt és egy négyes bizottsággal visszatértek a községházára. Azonban a bejáratnál a csendőrőrmester hét más csendőrrel várakozott és útját állotta. Mikor előterjesztették a csendőrőrmesternek, hogy mi a szándékuk, hogy t. i. felvilágosítást akarnak kérni a főszolgabírótól, akkor azt mondta, hogy majd elvégzem én. A küldöttség ebbe belenyugodott, azonban nagy bámulatukra a csendőrök néhány lépést hátráltak, azután szuronyt szegezve, azt kiáltotta a csendőrőrmester : a főszolgabíró parancsa és a törvény értelmében önt letartóztatom, tisztelendő ur. (Felkiáltások : Nagyon jól tette !) Nagyon szomorú dolog, hogy ilyen megjegyzések itt a házban elhangzanak. (Zaj.) Elnök (csenget): Ivánka Milán képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot közbeszólásaival; Szmrecsányi György: A helyett, hogy szegyemé magát. . . (Zaj.) Elnök: Szmrecsányi képviselő urat szintén figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot. Pop Cs. István : Alig, hogy felocsúdott a küldöttség a meglepetéstől, mikor a lelkész, Cure János kijelentette, hogy aláveti magát a törvénynek. Erre átadták egy csendőrnek, a ki a községi őrök szobájába vitte, a hol fogva tartották. Közben a választás ugy ment, mint a karikacsapás, mert a lakosság tartózkodott a választástól. Megválasztattak azok, a kiket a főszolgabíró ur akart. Erre a főszolgabíró a legnagyobb flegmával ott hagyta a társaságot és egy motorossal hazament a nélkül, hogy intézkedett volna az iránt, hogy tulaj donképen mi van a fogva tartott lelkészszel. A nép türelmetlenül várt és kérte, hogy bocsássák lelkészüket szabadon. Erre a csendőrőrmester azt mondta, hogy ha valamennyien eltávoznak a községháza tájáról, akkor szabadon bocsátják. Körülbelül egy óra tájban mind eltávoztak, a községháza környékén egyetlenegy ember sem volt, azonban a lelkész még négy órakor sem szabadult ki, hanem akkor futótűzként ment szét a községben az a hir, hogy a lelkészt elviszik Világosra. (Felkiáltások halfelöl: Illavára!) Majd visszahozzák még maguk, majd sajnálni fogják még önök, hogy igy bántak velük ! Akkor látták, min

t sürögnek-forognak, mint szereznek kocsikat, és a nép megint gyülekezett. Mikor tudtára adták a lelkésznek, hogy elszállítják Világosra, akkor arra való tekintettel, hogy beteges ember, öt gyermek atyja, kérte, hogy motoroson szállítsák, mire a csendőrőrmester szuronyt szegezve a lelkésznek, megparancsolta egy csendőrnek, hogy a lelkészt verje bilincsbe. (Mozgás.) Ez az aktus is megtörtént. Aztán megparancsolták a csendőrök a lelkésznek, hogy menjen fel a kocsiba. Azt felelte, hogy összekötött kezekkel nem bir