Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

2ö8. országos ülés 1908 február 1-én, szombaton. 361 felmászni. Erre, mint a szénát szokás dobni, felemelték a csendőrök és bedobták a kocsiba. (Mozgás.) Ezek mind tények, a melyek beigazolást fognak nyerni és máris beigazolódtak. A csendőrök elhajtattak. Száz és száz szemtanú volt erre. A mi ezután történt, azt a pap elmondása szerint mondom el. Utközbon gyomrozták, Ambrus őrmester és Sándor nevű csendőr ugy, hogy a lelkész eszméletét vesztette és a mikor Világosra került, három rendőr vette le a kocsiról, ágyba fektették, orvosért küldtek, de csak egy szigorló orvos jöhetett segítségére, Ledermann Rezső, a ki dörzsöléssel és egyéb élesztő szerekkel életre keltette. Ezek, azt hiszem, elég szomorú dolgok. (Mozgás.) A mikor a lakók megtudták, mi történt, ki kocsin, ki motoroson Világosra siettek, a világosi intelligenczia szintén sietett a megbántott lelkész védelmére és elmentek a csendőrörshez is. Az őrmester dr. Montia Emilnek, a mint ez a nyilatkozat igazolja, azt mondta : Látom, hogy nincs ok az előzetes letartóztatásra, de már nem áll többé hatáskörömben őt szabadlábra bocsátani. Erre az ügyvéd átszaladt a vizsgálóbíróhoz és ez azt az épületes választ adta, hogy miután a hivatalos óra már úgyis letelt, ő nem hajlandó másnapig a lelkészt kihallgatni. Azután orvos is érkezett, még pedig magyar ember, dr. Kocsis Géza, a ki látleletet állított ki, mert annyira összekötötték a lelkész kezét, hogy azok megduzzadtak és a sérülés nyomai látszottak. Orvossággal ellátta. És azután mi történt ? Arról az ágyról, miután magához tért aléltságából, letaszították és a csendőr urak maguk pihentek az ágyon, a lelkésznek pedig, mint a legnagyobb gonosztevőnek, lelki és testi gyötrelemben ott kellett eltöltenie az egész éjt. Hódy Gyula: Hallatlan. Vlád Aurél: Oroszországban történik ez, nem a művelt Magyarországon. (Zaj. Elnök csenget.) Pop Cs. István: Bizonyítékokkal kell előállanom, de tudom, hogy akármilyen bizonyítékokkal állok elő, arra mindig ugyanaz a válasz hallatszik onnan. Itt van egy nyilatkozat. Aláirtak : Vorczán Mihály, Popistean Joan, Szenzsorzsan Jocza, Cigány Virgil, Tudur Fodortuc, Balta Tódor, Popistian Mitun. Hódy Gyula : A gyorsírók le sem tudják irni. (Mozgás.) Pop Cs. István (olvassa) : »Bizonyitvány, melynek erejénél fogva alulírottak ezennel ünnepélyesen hitünk felajánlása mellett bizonyítjuk, miszerint Kovaszincz községünkben f. hó 20-án megejtett általános tisztújítás alkalmából felszólítottuk és megkértük Kure János lelkészünket, hogy bizottságilag keressük fel a választást vezető Faragó István világosi járás főbíráját, megkérdezendő, ha vájjon a községi lakosok által kedvelt és folyamodványát benyújtott két egyén közül jelölte-e egyiket közülök a birói tisztségre. Ezen ártatlan feltevésünkben megakadályoztatKÉPYH. NAPLÓ. 1906—1911. XV. KÖIET, tünk Ambrus nevű őrsvezető által és a vele együtt lévő még hét csendőrfedezet által, s a nélkül, hogy bármily csekély ellentállást tanúsítottunk volna, e szavakkal: »főbiró ur parancsára és a törvény nevében letartóztatom«, e szavak Kure János lelkész urnak szólottak, kit is letartóztatva átadott egy csendőrnek, a ki lelkészünket lecsukatta. Bizonyítjuk továbbá, hogy lelkészünket 9 órától d. u. 1 óráig fűtetlen és hideg szobában csukták be, a ki ezáltal meghűlvén, azon kérelemmel járult a fenti csendőrőrsvezető elé, hogy ne kocsin, minthogy a motoros vonal községünkben halad el, motoroson szállítsák Világosra, ebbeli kérelme nemcsak hogy nem teljesült, de lebilincselték és ugy vitték Világosra a községházára, este 5 órakor. Bizonyítjuk és tudomásunk van arról, hogy Kure János lelkészünket eszméletlenül vették le a kocsiról a világosi községházán. Tudomásunk van arról, hogy lelkészünk, ki eszméletlen voltánál fogva orvos közbejötte mellett egész éjjel betegen feküdt, reggel 8 órakor, 21-én pedig 3 csendőr -fedezete mellett átkísértetett a világosi járásbíróság vizsgálóbirája elé. Minek nagí^obb hitelére ezennel kiadjuk jelen bizonyítványt nevünk aláírásával megerősítve. A világosi tanúbizonyságok pedig a következők : Lamos György, Sztoja Tódor, Debecák Juon községi rendőrök, kik az eszméletlen állapotban levő lelkészt levették a kocsiról és ágyba fektették. Ledermann Rezső tanú arra, hogy ő még eszméletlen állajiotban találta a lelkészt és élesztette őt. Bizonyíték arra, hogy eljártak a csendőrőrsvezetőhöz, a ki kijelentette, hogy letartóztatásra ugyan nincsen ok, de ő nem képes már szabadon bocsátani, mert nem esik hatáskörébe, dr. Montia Emil, a ki arra is tanú, hogy a járásbiró urat is megkérték, hog)^ szíveskedjék kihallgatni a lelkészt, hogy a csendőrök brutális, körmei közül kiszabaduljon. Nem akarom színezni, hiszen a kit nem háborított fel ez a tényállás, melyet a helyszínén magam is kutattam, de a helyi lapok által is igazolva van, sőt hivatalos iratokban sincs tagadva, annak hiába ecsetelném bármilyen ékes szavakkai ezen esetet. Nem tartozik ennek az interpellácziónak a keretébe, hogy kimutassam, mennyire élt vissza törvényadta jogával a főszolgabíró, hanem kizárólag azon cselekményeire utalok, melyek ezen interpelláczió keretébe beleesnek és, a melyek ezen interpelláczió megtételét indokolják. Az 1866 : XXII. t.-czikk 78. §-a értelmében kis és nagyközségekben tisztujitások alkalmával, vagyis a választások alkalmával a választás kihirdetése, vezetése, a rend fentartása a főszolgabírónak kötelessége és joga. Ha igy jártak el, ha elrendelték a letartóztatást, ez kizárólag csak neki lett volna joga és kötelessége. De menjünk tovább. Tegyük fel, hogy a letartóztatás tényleg jogosult volt. Méltóztatnak tudni, hogy nemcsak a románoknál, de a magyaroknál és akár kinél, ha a lelkészt tartóztatják le, a ki a községekben mégis vezérszerepet visz, milyen 46