Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

268. országos ülés 1908 február í-én, szombaton. 353 íme, itt van nemcsak a perrendtartás, hanem a magánjogi kódex kérdése is. Én édes Istenem, mióta készül ez már! És midőn az abszolutizmus fenyegetett a múlt esztendőkben, akkor az a gondolat villant át mindnyájunk agyán, hogy ha itt tényleg alkotmánynélküli kormányzás következnék be és hogy ha itt ismét osztrák uralom lenne, akkor micsoda nagy öröme lenne az osztráknak, hogy 40 év előtt itthagyta nekünk az osztrák polgári törvénykönyvet és ime, még mindig életben találja Magyarország területén azt a polgári törvénykönyvet, a mely már Ausztriában is legnagyobb részben hatályon kivül van helyezve ; az mint megkövesedett maradvány, mint egy kőkorszakbeli emlék itt nálunk az ország bizonyos részeiben ma is életben van és ezáltal nemcsak a jogszolgáltatás egységét teszi lehetetlenné, hanem valósággal egész magyar alkotmányos állapotunkat csúfolja ki az, hogy 40 éven keresztül az ország területén hagyunk egy idegen kódexet, a melyet törvénytelenül léptettek életbe, a melynek törvényes alapja nincs és mindeddig nem bírtunk odáig jutni, hogy azt kiküszöböljük. De ennek a kérdésnek roppant nagy hátránya van más irányban, a mit a t. miniszter ur bizonyára sokkal jobban tud, mint én, és ez az, hogy, mivel nekünk magánjogi törvénykezésünk nincs kodifikálva, a kereskedelmi jogunk pedig kodifikálva van, ennélfogva a bíráskodásban szinte önkénytelenül és akaratlanul túlteng a kereskedelmi jog; a bíróságok valósággal a kereskedelmi jog szabályai szerint hoznak magánjogi perekben is Ítéletet, mert a kereskedelmi jogban meg van, míg a magánjogban nincs meg az a jogszabály, a melyről épen szó van. Különösen áll ez a budapesti első folyamodásu bíróságok és főleg a járásbíróságok ítélkezéseire, a melyek valósággal kizárólag csak a kereskedelmi jogot veszik szabályul és irányadóul. T. ház! Ha az a magánjogi kódex egy bizonyos tekintetben nem is lesz oly jó, méltóztassék elhinni, hogy sokkal jobb, ha évekkel előbb, minthogy ha később iktatjuk törvénybe, mert mindig módunkban van annak hiányait kireperálni, és soha sem lesz tökéletesebb az a kódex, még ha 100 évig készül is. Felhívom a t. miniszter ur figyelmét arra, hogy a jogszolgáltatás terén, a mikor kétségtelenül konstatálják itt és amott, hogy hiányok vannak, akkor ne méltóztassék évtizedekig arra várni, hogy azokat a hézagokat novelláris intézkedésekkel kijavítsuk. Hiszen itt volt a könyvkivonati illetékesség kérdése; itt voltak a büntetőjog terén azon rettenetes visszásságok, a melyeket a legközelebb tárgyalandó törvényjavaslat van hivatva orvosolni; itt van sok minden egyéb a perrendtartás területén, és, t. miniszter ur, megtörtént, hogy p. o. ezen hézagos, rossz törvények miatt, hogy többet ne KÉPVH. NATLÓ. 1906 1911. XV. KÖ'DJT. mondjak, a Max Herzig-féle könyvszédelgéssel 5000 ember ellen tudtak törvénytelen, igazságtalan ítéletet elérni Magyarországon, a hol a formalizmus és a törvények hiányai és hézagai előidézték azt, hogy a birák legjobb meggyőződésük ellenére is elmarasztalták azokat, a kiket pernyertesekké kellett volna tenni. Hiába folyamodtunk a képviselőházhoz, hiába mentünk a büntető útra, hiába irtunk könyveket e könyvügynökök szédelgéseiről, hiába a biztosító ügynökök szédelgéseiről, évtizedeken át hagyták, hogy garázdálkodjanak az országban, pedig egy háromsoros törvény, a melyet egy negyed óra alatt elfogadott volna a képviselőház, elegendő lett volna a baj orvoslására. A törvény - alkalmazás is nagyon hibás. A statisztikai rendszer és a formalizmus uralkodik az egész jogszolgáltatáson. A bíróságoknak fő dolguk, hogy kimutassák az év végén, hogy hány ügyet intéztek el. Ráhúzzák a paragrafust az esetre, akár ráillik, akár nem. Az anyagi igazság tehát a bíráskodás terén nálunk háttérbe szorul. E téren nincs szükség törvényalkotásra, elég, ha a bíróság rájön, hogy az igazságnak nem az az érdeke, hogy a betűmagyarázat érvényesüljön, hanem, hogy annak a félnek, a kinek valósággal igaza van, igazságot is szolgáltassunk. A bajok közé tartozik az igazságszolgáltatás drágasága is. A bélyeg és jogilletékek sok millióval többet hoznak, mint a mennyibe az igazságszolgáltatás kerül az államnak; valóságos nagy nyereséget hajtó üzletet csinál az állam az igazságszolgáltatásból, azon pénzekből, a melyek úgyis a fizetni nem tudó alperesektől telnek ki, a mely fizetések őket teljesen tönkre teszik. Arra kérem a t. miniszter urat, hogy az egész vonalon tegye megfontolás tárgyává a minisztérium utján, hogy az igazságszolgáltatás ne csak gyorsittassék, hanem minden körülmények között olcsóbb is legyen. Nem rég, a múlt alkalommal, egyszer bátor voltam beszélni a nemzetiségi dolgokról és viszonyokról. Ezen a területen igen hatékonyan és gyorsan be kell avatkozni a t. minisztériumnak a nemzetiségi pénzintézetek dolgaiba . . . Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Lengyel Zoltán: Igen röviden térek ki, a mennyiben kapcsolatban van a bírósági szervezettel. Elnök: Bocsánatot kérek, nincsen kapcsolatban. Lengyel Zoltán: Lehetetlen megtűrni, hogy Magyarország területén belül idegen nyelvű, idegen czélokat szolgáló, idegen ügykezelési nyelvvel és könyvekkel bíró intézetek legyenek minden ellenőrzés nélkül. Mivel a törvény ezeket a kereskedelmi törvény ellenőrzése alá utalja, tehát az igazságügyi kormány kötelessége, hogy ezen pénzintézeteket, a nemzetiségiekét és a külföldi 45