Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

352 268. országos ülés Í908 február 1-én, szombaton. inazottról van itt szó, a kik nyomorognak, a kiknek egy jó része a bíróságoknál dolgozik és pedig Budapesten egy részük pláne igen nehéz és fontos munkát végez, mint pl. a kézbesítők. Arra kérem a t. kormányt, bogy szocziális gondoskodását és a fizetésrendezést különösen erre a körre terjeszsze ki. De van itt egy másik kategória] a is a bírósági segédszemélyzetnek, és ez a betétszerkesztő szakdijnokok köre, a kik 1889 óta, a mióta szervezték ezeket az állásokat, fizetésrendezésben, fizetésemelésben egyáltalában nem részesültek. Wekerle Sándor miniszterelnök: Mikor szervezték ? Lengyel Zoltán : 1889-ben. Ha, t. képviselőház, a birói személyzetnek, a fogalmazói és bíráskodó személyzetnek sorsáról gondoskodunk, akkor a birói szervezet függetlenségének teljes kiépítése és az igazságszolgáltatásnak nagy érdeke szempontjából okvetlenül gondot kell, hogy fordítsunk a segédszemélyzetre is. (Halljuk ! Halljuk !) T, képviselőház ! E tekintetben igen sok kívánság merült már fel, a melyeknek érdemébe én most az idő rövidsége miatt nem bocsátkozom bele. Egy irányban azonban mégis kérést terjesztek elő a személyzeti kérdések tekintetében is az igen t. miniszter úrhoz, t. i. a végrehajtóknak államosítása kérdésében. (Helyeslés balfelől. Ezt a kérdést én olyannak tekintem, a melynél a pénzügyi szempontok egyáltalában nem is szabad mérlegelni. Ma az a helyzet, hogy az az ember, a ki a nélkül is el van adósodva, a miatt, hogy birói utón kezelés alá veszik, a mai rendszer szerint kell, hogy eltartsa az állam végrehajtóit is és kell, hogy fizesse — legalább is fizetnie kellene — a felmerülendő többi költségeket is. A végrehajtási eljárás, épen ezen szempontból — bármilyen legyen maga a végrehajtási tör-. vény — ma olyan, hogy a kit egyszer a végrehajtó kezébe vesz, annak csak az amerikai ut, vagy az öngyilkosság marad hátra, de anyagi boldogulása többé teljesen és tökéletesen ki van zárva. Maga a birói és végrehajtói eljárás teszi tönkre az ilyen embert még abban az esetben is, ha különben anyagi helyzetét másként rendezni tudná. :.»sj Én nagyon kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ezt a már régen égető fontosságú kérdést . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : . .. megfontolás tárgyává tenni. Ez rendkívül sürgős, kérdés, a minek megoldása által nemcsak a végrehajtók helyzetét rendeznők, hanem olcsóbbá tennők magát a végrehajtási eljárást is. T. képviselőház ! A másik, a mit szóba akarok hozni, a kodifikaczionális kérdések körébe tartozik. ' Az előző kormányoknak egyik tagj ki igen sokáig töltötte be az igazságügyminiszteri széket, Plósz Sándor, igen nagy, hatalmas, mindeddig ugyan törvénybe nem iktatott, de mégis eredményes kodifikaczionális munkát végzett. Készben ő maga, roppant nagy szorgalommal, munkával, éjjelét, nappalát feláldozva, részben mások segítségével nagy anyagot halmozott össze. Ennek a munkálkodásnak csak az az egy baja van, — s azt hiszem, ezt a t. miniszter ur is el fogja ismerni — hogy nagyon is a német jogszolgáltatásnak nyomdokain halad, hogy ez a kodifikaczionális munkálat, ha törvénybe iktattatik, vele egyidejűleg úgyszólván törvénybe iktatjuk a németek törvényalkotását és ezzel még inkább németebbé tennők bíráskodásunkat. Ez a munkálat ugyanis tényleg, maga a német törvénykönyv, annak magyar fordítása. A t. miniszter ur azonban — én legalább ugy tudom — igen nagy előszeretettel van az angol jog iránt. Most itt van az alkalom arra, hogy ezt az előszeretetét bizonyos mértékben érvényesítse a miniszter ur az által, hogy ott, a hol a jogszolgáltatás terén idegenből kell meríteni, inkább angol, mint német mintákhoz nyúljunk, mert az angol ránk nézve nem olyan veszedelmes, és talán még van is annyira jó. A hol azonban erre sincs szükség, méltóztassék ott visszavinni a magyar törvényalkotást oda, a honnan kiindult: a magyar jognak gyökereihez. A régi magyar jogból keü felépiteni a mostani jog- és igazságszolgáltatást, s a német elemet lehetőleg ki kell jogszolgáltatásunkból küszöbölnünk, mint a mely nem felel meg a magyar viszonyoknak és nem opportunus dolog politikailag sem. És még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. miniszter urat. Igen nagy baj az, hogy ha az igazságügyi javaslatokat elkésziti is a minisztérium, ha azok beterjesztetnek is itt a házban : ott hevernek a képviselőház bizottságaiban heteken, hónapokon és esztendőkőn keresztül, mintha ez lenne az ország törvényhozásának legutolsó dolga. P. o. a perrendtartást a jó Isten tudja, mikor terjesztették be először ; de esztendőkön keresztül sohasem tárgyalták ; most újra be van terjesztve, de hogy a ház elé mikor fog kerülni, azt most sem tudom, j Pedig nagyon is égető kérdés ez, és méltóztassék elhinni, hogy erről az oldalról a legjobb néven azt vennők, ha igazságügyi kérdésekkel kellene foglalkoznunk, nem pedig az osztrák- és a katonai kérdésekkel, mert azon a téren sokkal jobban is megegyezünk és azok sokkal égetőbb kérdések is. Nem kell tehát ezt a kérdést olyan könnyen venni, mert akármilyen jó törvényeket alkotunk is bizonyos téren, az élet a maga haladásával a törvényeket hézagosaknak, részben eltörlendőknek mutatja, s ha a jogszolgáltatás és törvényalkotás nem halad egy utón az élettel, akkor mindig bekövetkeznek azok a bajok, a melyek ma is fennállanak, hogy ti. a törvények jó szakaszai mellett egy-két rossz szakasz a közgazdasági életet korrumpálja és egész néprétegeket tesz egyes élelmes czégek és még élelmesebb ügynökök zsákmányává.