Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-267

314 267. országos ülés 1908 január 31-én, pénteken. emberek kezére volt bizva ennek a rendkívül fontos gazdasági érdeknek a keresztülvitele. T. képviselőház! Hogy a tagositási költségeket nem tudta és tudja fizetni a kisbirtokosok osztálya, —\ a melyet az életnek ezer más terhe nyom — az legvilágosabban kitűnik abból, ha hivatkozom arra, hogy a csíkszeredai kir. törvényszék területén a véglegesen el nem számolt, tehát be nem fizetett birtokrendezési költség 232.019 koronát tesz ki; a kézdivásárbelyi kir. törvényszék területén ugyanez a költség 119.076 koronát; a marosvásárhelyi kir, törvényszék területén 19.130 koronát és a székelyudvarhelyi kir. törvényszék területén 103.842 koronát tesz ki a be nem fizetett költségek összege. Ezek a számok minden ékesszólásnál világosabban, szebben, meggyőzőbben beszélnek. Bizonyítják azt, hogy a kisbirtokos osztálynak nincsen pénze arra, hogy a birtokrendezési költségeket is fizesse, azokat a birtokrendezési költségeket, a melyeknek terén hozott áldozat a nyert előnynyel arányban nincsen, mert — a mint ki is mutattam már — egyes községekben, mint pl. Tusnád-községben, a földnek 12 esztendei tiszta jövedelmét emészti fel a birtokrendezési költség. 12 hosszú esztendőn keresztül van megfosztva székely kisgazda egyetlen jövedelmétől: a föld jövedelmétől, tisztán csak azért, hogy egy áldatlan tagosítást keresztülszenvedjen, végigéljen. T. képviselőház! Jóindulattal, emberszeretettel egy pár székely községet, a hol most van folyamatban a tagosítás, meg lehetne még menteni. Ilyen folyamatban lévő birtokrendezési ügyek a következő számban vannak: — a statisztikai adatokat a Székelyföldre vonatkozólag terjesztem elő — a csíkszeredai kir. törvényszék területén 9 tagosítás; a kézdivásárhelyi kir. törvényszék területén 10, a marosvásárhelyi kir. törvényszék területén a 13, és a székelyudvarhelyi kir. törvényszék területén 9 tagosítás van folyamatban. Ezen községek nagy része, mihelyt megindult a törvény szerkesztésére irányuló eljárás, kéréssel fordult ugy az igazságügyminiszteriumhoz, mint a képviselőházhoz, hogy őket is részesítsék abban az áldásban, hogy a tagosítás a föltételek fenforgása esetén ott megszüntethető legyen. Ezen községek megmentése a mi kötelességünket képezi. Én erre vonatkozólag az általános vita során emiitettem, hogy beadok egy indítványt, a mely azt czélozza, hogy ha ezen tagosítás alá vont területek birtokosainak felerésze kívánja, hogy a tagosítás ott megszüntettessék, akkor azt az átmeneti idő alatt meg lehessen szüntetni. Azt hiszem, hogy ez az indítvány igazságos és méltányos és hogy ennek a t. ház által való elfogadása semminő akadályba nem ütközik. Ha igazán az a czélunk és törekvésünk, hogy a kisbirtokososztályt segítsük és életfeltételeit könnyebbekké tegyük; ha az a czélunk, hogy erősítsük a székely fajt, a mely a múltban olyan nagy áldozatokat hozott a nemzeti állam érdekében: akkor a megragadandó sok alkalomnak egyike épen most kínálkozik, hogy t. i. a tagosítás kérdésében hozzunk olyan határozatot, a mely e népfaj gazdasági megerősítésére szolgál. Azt hiszem, t. ház, hogy a t. előadó ur, a ki szintén szivén viseli a székelyek érdekét, nem fog elzárkózni attól, hogy a most folyamatban lévő tagosítás megszüntetésére módot találjunk, mert hiszen ő is nagyon jól tudja, mennyit panaszkodnak és zúgolódnak a tagosítás ellen; ő maga is tudja, hogy a kérvények százai, sőt ezrei — mert én 1472 kérvényről tudok — érkeztek be egész Erdélyből, a melyekben azt kérik, hogy a tagositási eljárás beszüntettessék. ííem akarok ismét rámutatni arra, hogy a nép lelkében mekkora gyűlölet és harag „uralkodik a tagosités iránt; nem akarok Ürmös község példájára mutatni, a hol egyszerűen közmegegyezéssel agyonverték azt az embert, a ki a tagosítást kérte, mert igy akarták megmenteni a község vagyonát a pusztulástól és romlástól. Az ilyen példák erős fénynyel világítanak be a nép lelkébe és az ily példákból a törvényhozónak tanulni kötelessége. A mindennapi életnek ezen példái azok, a melyek alapját kell hogy kéjDezzék azon akaratnak és rugónak, a mely a törvényhozót uj törvények alkotására ösztönzi és a mely a törvényhozónak útmutatást, irányadást nyújt az elvek felépítésére. Az én szövegezésem szerint, a melyet elfogadni kérek, a II. czikk a következőképen hangzanék (Halljuk! Olvassa): »Az 1882. XIV. t.-czikk 6. §-ának helyébe a 6. §. megjelöléssel a következő uj szakasz jő : »A tagosítás minden község határára nézve külön eszközlendő és rendszerint a község határának egész területére kiterjed. Senkit sem lehet arra kötelezni, hogy birtokáért más község határán fogadjon el kielégítést. A tagosítás csak ugy rendelhető el, ha azok birtoka, a kik kérik, a tagositandó területnek legalább 1

/

i részét teszi ki. Az illetékes kir, törvényszékhez intézett beadványban a kérelmezéshez szükséges birtokhányadot és birtokossági minőséget igazolni kell. A kérelmezők aláírásai közjegyzőileg hitelesitendők. E feltétel fenforgása esetén a bíróság elrendeli a tagosítást, ha előzetesen a földmivelésügyi miniszter egy e czélra összeállított gazdasági szakbizottság véleménye alapján a tagosítást a községre nézve hasznosnak és czélszerüen keresztülviendőnek mondotta ki«. Az egynegyedrész területű kiszámitása tekintetében az adókataszteri adatok az irányadók. Az állami, törvényhatósági és községi vagyon, a közalapítványi javak, a közintézetek és más jogi személyek, valamint a gyámság és