Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-267

267. országos ülés 1908 január 3í-én, pénteken. 315 gondnokság alatt levők birtoka, úgyszintén az úrbéri haszonvételekkel terhelt erdők, legelők és nádasok, valamint az arányosítás alá tartozó azon közös használati területek, amelyek rendezése jogerős végrehajtással befejezve nincsen, a terület kiszámításánál számba nem vétetnek. Ha a földmivelésügyi miniszter a tagosítást az illető községre nézve hasznosnak és ezélszerüen keresztülvihetőnek nem mondja ki, a tagosítás csak akkor rendelhető el, ha azt kívánó birtoka a tagositandó község területének s

ji (háromnegyed) részét teszi ki. Ennek a háromnegyed résznek a kiszámításánál az 5-ik bekezdésbe felsorolt, valamint a birtokrendezés befejeztével közösben maradt területek a tagosítást ellenző birtokához számítandó. A tárgyalásra szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent felek is ugy tekintetnek, mint a kik a tagosítást ellenzik. T. képviselőház! A radikálisabb, még jobb reform az lett volna, ha a birtokosok feléhez kötjük a tagosítás kérését. De tudom, hogy az igazságügyminiszter ur ragaszkodik az egy negyedhez, azért, hogy elfogadhatóbb legyen az indítványom, a kisemberek érdekére hivatkozással egy negyedrészhez kötöm a tagosítás elrendelését, de viszont kérem, hogy az állami, törvényhatósági és községi javak itt ne jöjjenek számításba. Viszont, ha a minisztérium által kiküldött gazdasági bizottság károsnak mondja ki a tagosítást, abban az esetben egyetlen egy észszerű dolog az lenne, hogy ne lehessen elrendelni a tagosítást, mert kimondatni szakértők által, hogy káros a községre nézve a tagosítás és azután mégis kényszeríteni a községet, hogy tagositson, az nem egyezik meg a népboldogitás elvével. Hiszen a törvényjavaslat abban az esetben, ha a minisztérium által alkotott gazdasági szakértői bizottság nem találja helyesnek, keresztülvihetőnek a tagosítást, abban az esetben is csak egy negyedrészt követel a tagosítás elrendeléséhez. Azt az egy negyedrészt pedig rosszindulatú emberek összeszerezhetik oly esetben is, a mikor nyilvánvalólag káros a tagosítás a községi határnak és a lakosoknak, abban az esetben is keresztül tudják azt vinni, Az lett. volna az én óhajom és kívánságom, hogy ilyen esetben — és ez a dolog természetének felel meg — hogyha a gazdasági bizottság azt mondja, hogy káros a tagosítás, akkor nem szabad azt elrendelni, mert hiszen nem az a czélja az államnak, hogy a tagositás által gazdasági érdekeket pusztítson el és ha gazdasági szempontok vezetik, a mint kell is, hogy azok vezessék, abban az esetben, miután a gazdasági érdek feltétele elesik, mihelyt ez a gazdasági bázis megszűnik, beáll az az állapot, a mely határozottan világosan követeli állami érdekből a tagositás mellőzését. És ilyen esetben nem szabad módot, alkalmat adni arra, hogy azoknak számítása, a kiket nem a gazdasági czél vezet, nem az az érdek, hogy a kisbirtokosok megélhetését megerősítsék, hanem lukrativ czélból dolgoznak, csődöt mondjon, czélhoz ne vezessen, polgártársaik anyagi romlásán ne tudják felépíteni saját jólétüket. Újra kérem az igazságügyminiszter urat, a kinek a jóindulatát szívvel-lélekkel honorálom, hogy azt a már egyszer ismertetett indítványomat elfogadni méltóztassék, hogy az átmeneti idő alatt a folyamatban lévő tagositási eljárás bizonyos feltételek fenforgása esetén megszűnjék. Nem akarok jó próféta lenni, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy forradalmi állapotokat fog teremteni, hogyha ez az intézkedés nem megy keresztül; mert mi magunk, képviselők, voltunk azok. a kik hivatkozva a miniszteri tervezetre, biztattuk a birtokosokat, hogy meg fog szűnni a tagositás, és most ők abban az erős hitben vannak, abban az erős bizalomban élnek, hogy a törvényhozás az ő kérésüket figyelembe veszi és méltányos, jogos kérésüket teljesíteni fogja. Ha már most erre vonatkozólag a törvényben intézkedés nem lesz, ha látják, hogy reményükben csalódtak, ha látják, hogy a bizalom, a melylyel a nemzeti kormány, a nemzeti kormány összes tagjai iránt, a képviselőház iránt viseltettek, üres bizalom, alaptalan reménykedés, az esetben, t. ház, el lehet képzelni a változást, az indulatok hullámzását, a mely majd beáll a szivek,t'a lelkek világában, és hosszú időre, legalább a ma élő nemzedéket lélekben szerencsétlenné teszszük, ha alkalmat, módot nem nyújtunk, hogy attól az áldatlan tagositástól, a mely keresztülvive még nincs, meg tudjanak szabadulni, ha kell, áldozat árán is. T. ház! Csak ott kívánom ezt, a hol a birtokosok maguk kívánják. Nem a tagositás ellen beszélek elvben, de ott. a hol az nem kell, a hol maguk az érdekeltek nem ragaszkodnak hozzá, a hol nem merül fel kívánság erre vonatkozólag, hogy ott meg lehessen szüntetni a tagosítást, hogy ott, a hol csupán egy-egy külbirtokos kérte önző czélból, önző érdekeinek kielégítése szempontjából a tagosítást, hogy azokban a községekben az átmeneti idő alatt már a törvényben foglaltassák intézkedés a tagositás megszüntetésére nézve. Azért kérem, hogy ez a törvényben legyen, mert hiszen igaz, a t. igazságügyminiszter ur volt szives, volt oly jó megígérni, hogy az utasításban erre is ki fogja terjeszteni figyelmét, de azt hiszem, hogy a törvény világos rendelkezésével szemben már utasításba ily rendelkezést nem lehet felvenni. Sokat tűnődtem, gondolkoztam ezen, de alkotmányjogi szempontból is helyesebbnek tartom, ha a törvénybe jő az intézkedés; mert az utasítást a jövendő miniszter meg tudja változtatni és akkor az illetők érdeke a mindenkori 40*