Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

288 266. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. önkényére legyen ez bizva, — bocsánatot kérek, nem erre a minisztériumra értem — de mondom, hogy egy miniszter önkényére bizassék ez a kérdés, ezt sem jogilag, sem politikailag, sem gazdaságilag, sem alkotmányjogilag nem tartom helyesnek. A megengedhetőség kérdése ilyen körülmények között továbbra is csak korteseszköz maradna, a mi volt eddig. Elég lenne tehát, ha a rendezés ellen annak káros eredményei nyomán tétetnék kifogás és akkor a rendes bíróság döntene a szakvélemény meghallgatása mellett. Czéltalannak tartom, hogy a gyámság és gondnokság akkor is gyakoroltassák, a mikor arra szükség nincsen. A tapasztalat bizonyitja, hogy a Székelyföldön az erdőtörvény hatáskörébe tartozó erdőkre vonatkozó gyámságot is a székelyek nagyon megelégelték, (Zaj.) a mint az állapotok eléggé bizonyítják. Elnök : Csendet kérek ! Hinléder Ernő: De nem palástolhatom a javaslat e rendelkezésével szemben súlyos aggodalmamat, mert ebben egy fontos alkotmányjogi sérelmet látok ; különösen hangsúlyozom e kérdést, mert épen ez a képviselőház, ez a kormány és ezek a pártok vállalkoztak arra, hogy az alkotmánybiztositékokat megteremtik, én pedig e törvényjavaslatban oly intézkedést látok, a mely egyikét a legfontosabb, a legnagyobb alkotmánybiztositékoknak, a birói függetlenséget támadja meg és ezen akar rést ütni. (Ellenmondás.) Bocsánatot kérek, megmagyarázom. A birói függetlenségnek egyik részét képezi az Ítélkezés függetlensége. Az ítélkezés függetlenségét pedig nem képzelem máskép, csak ugy, hogy a szakértői vélemény felett is szabadon Ítélkezik a bíró, a mint az az egész művelt világ jogállamaiban megvan, és minden jogrendszer szerint megvan, hogy a szakértő véleménye a bíróságot nem köti. Már pedig, ha ebben a javaslatban megmarad az a rendelkezés, hogy a miniszteri engedély és szakvélemény kötelezi a bíróságot, — mert a javaslat ezt tartalmazza, és az esetben, ha megvan a miniszteri engedély, itéletileg kötele8 kimondani a biró a megengedhetőséget, — mondom, ha ez megmarad, akkor ez a bíróságot lesülyeszti a földmivelési miniszter akaratának végrehajtó orgánumává. T. ház! De fordulhat elő eset, hogy ezzel rútul visszaélnek, és meg fog győződni akkor a t. ház, hogy a birói függetlenség van igenis megtámadva. Fontos alkotmányjogi biztosítékról van szó, a melyen rést üt e javaslat, ugy, hogy ezt épen ellenünk lehet majd kihasználni. Gondoljuk meg, hogy nem mindig ez a kormány és annak tiszteletreméltó tagjai lesznek majd a kormányzat élén; nem mindig ez a ház, nem mindig ezek a pártok és a koaliczió lesznek az ügyek vezetésének élén, hanem jöhetnek szomorú idők, (Halljuk !) a mint erre a múlt tanulságot nyújtott, mondom, gondolnunk kell arra, hogy jöhetnek idők, hogy az alkotmányt ismét védeni kell. Hogy konkrét példát mondjak, megtörténhetik, hogy valamely község, város, vagy valamely egyes földesúr egyéni érdeke lenne, hogy a községben a tagosítást kérje, vagy esetleg az lehet az érdeke, hogy a tagosítás meg ne történjék. Es azért, mert az iUető az alkotmány védelmében kitüntette magát, küzdött az alkotmányért, a darabont miniszter megtagadja az engedélyt, csupán azért, hogy az illetőt hazafiságában letörje, megteszi a miniszter, hogy megtiltja a tagosítást, illetőleg nem engedi meg, vagy ugyanilyen czélból megengedi a tagosítást az illető érdeke ellen. Ismétlem, megtörténik, hogy a miniszter nem engedi meg a tagosítást csak azért, hogy az öt éveg kérhető ne legyen és az a földbirtokos ki van téve annak, hogy öt év alatt tönkre megy. A mikor a miniszter igy visszaélhet a konczesszióval, mikor a bíróság ítélkezése alá nem helyeztetik a szakértői vélemény, akkor a birói függetlenség, az Ítélkezés függetlensége van megtámadva. En, bocsánatot kérek, ezt az intézkedést helytelennek tartom és alkotmányjogilag sérelmesnek. T. ház ! A javaslatban egyike a legfontosabb kérdéseknek a legelő kérdése, és ezt, a mint itt láttam, a t. házban mindenki őszinte örömmel üdvözli. Magam is örülök annak, ha a legelő kérdését helyes irányban megoldják, de ugy, a mint a javaslatbaa van megoldva, el nem fogadhatom, mert elvileg sincs helyesen megoldva, és a megoldás ily módja azt a benyomást teszi, hogy a székely viszonyokkal egyáltalán nincsenek tisztában, mikor ilyen három százalékos legelőt akarnak létesíteni (Közbeszólások : Öt százalék!) öt vagy tiz százalék, az mindegy. Egyáltalán a legelőfelosztás is konczesszió tárgya, és ez is helytelen. A térbeli legelők felosztása pedig egyenesen tilalmas, sőt a szántókból és rétekből három százalék erejéig közlegelő létesítendő. T. ház ! A Székelyföldön nem ez a legelősérelem. A Székelyföldön a térbeli legelő felosztásától sohasem idegenkedtek a székelyek, mert ezáltal a művelés alatti csekély föld gyarapodott, miután a magánbirtokhoz csatoltatott felosztás folytán a térbeli legelő, másfelől örültek azért is, mert hasznosabbá tehették azokat a művelésnélküli legelőket, és igy a szántóföld gyarapodott. A legelősérelemnek a Székelyföldön abban rejlik az indoka, hogy vannak erdőközi részletek, vannak erdei legelők, melyek a birtokrendezések utján magántulajdonba jutnak és a közös legeltetésből igy vivonatnak. Ezen kérdést azonban természetesen birtokrendezési utón alig lehet megoldani. A legelő-sérelemnek egyik legfontosabb része az, hogy az erdőtörvény szigorú és gyakran túlhajtott végrehajtása által a legeltetésben vannak korlátozva a székelyek. Birtokrendezési utón legfeljebb csak annyit lehetne elérni, hogy az ilyen erdei legelőknek közösségben hagyását rendelje el a törvényhozás. Igaz, hogy ennek is van egy óriási nehézsége, az, hogy a birtokrendezés utján, ha ezek közösségben