Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

266. országos ülés 1908 jv hagyatnak, a külön kiszakitásia jogosítottak el­helyezkedési igénye szenvedne sérelmet, mert ritkán lehet kapni olyan kizárólagos és elkülönített birtoktestet képező legelőket, melyek lehetővé teszik a jogosultaknak, hogy az elhelyezkedés helyesen megtörténhessék. A Székelyföldnek sérelme nem a birtokrende­zésben és nem annyira az arányosításban és tago­sításban fekszik, hanem inkább az erdőtörvény szigorú és gyakran túlhajtott végrehajtásában. Ez a kérdés foglalkoztatja állandóan a Székely­földet és képezi állandóan csiráját az elégedet­lenségnek. Természetesen ezt a kérdést bolygatni és háborgatni, esetleg ebben a tekintetben támadáso­kat intézni, nagyon kényes dolog, sokan meg­kísérelték ; de egész jogosult a földmivelésügyi kor­mánynak az az ideges türelmetlensége, melylyel az e kérdés körüli támadásokat visszautasítja, mert a kérdés felszínre hozásánál rendszerint az intézmény hibáit azonosítják az intézmény orga­nizmusával, vagyis a személyekkel, holott épen az erdészeti közegek megbízhatósága tekintetében nemcsak kifogás fel nem merül, hanem a legtöbb dicséretet érdemlik. Mégis jogosultsága van a székely nép ez irányban felmerült panaszainak, mert ha a föld­mivelésügyi kormány a helyszinén győződnék meg a tényekről és nemcsak a hivatalos felterjesztések alapján szerezne adatokat ezen támadásokkal szemben, akkor olyan dolgokról is meggyőződ­hetnék, melyeket a tudomány és a gyakorlat mai állása szerint talán helytelennek tartanának, de a tényállás ismerete alapján helyesnek kell minő­síteni, a milyen például az erdőőrzésnek mai for­mája, mely a székelyekre nézve teljesen haszon­talan, minden előnyt nélkülöz, sőt egyenesen káros. Az erdó'őrzés inai rendszere, eltekintve attól, hogy nagyon sok kiadást ró a közbirtokosságra, azzal a hibával is bir, hogy mellette az erdő­lopások, az erdei kihágások sokkal gyakoriab­bak, mÍDt a régi házi kezelés mellett. A szé­kelyek nemcsak azért panaszkodnak, hogy ők fizetik az erdó'őrzési költséget. Nem is csak azért panaszkodnak, hogy sokba kerül talán ez az erdőó'rzés, — bár ez is mindenesetre túlságos teher nekik, — hanem a legfőbb panaszuk, hogy a mostani erdó'őrzés mellett az erdőó'rök a közbirtokosságnak nem felelnek, míg a régi erdőőrzés mellett feleltek az erdőőrök a közbirtokosságnak és azért any­nyira ügyeltek az erdő fáira, hogy lopások rit­kábban történtek, mert akárhol találtak kárt, kötelesek voltak ezért saját vagyonukból kárta­lanítani a közbirtokosságot, mig a mostani erdő­őrök nem felelnek a közbirtokosságnak, legfel­jebb saját felettes hatóságuknak. Hiszen meg­történik, — konkrét példát is tudnék felhozni — hogy oly tömegesen lopják a Székelyföldön a fát, hogy sokkal helyesebb, ha letarolják az egész erdőt, mintha ilyen őrzés, ilyen kezelés KÉPVH. HAPLÓ 1906 1911. XV. KÖTET. nuár 30-án, csütörtökön. 289 mellett megtartják azt. Az erdőtörvény inten­cziója nemes, de keresztülvitele nem h°lyes. Hiszen az erdőtörvény feltételez szervezett erdő­birtokosságot, pedig az erdőbirtokosság a Szé­kelyföldön szervezve nincs. Konkrét példát tudok felhozni arra nézve is, milyen nagyarányú az ilyen erdőőrzés mellett a lopás. Olasztelek községből a legutóbbi 4—5 esztendő alatt 5000 forint értékű fát loptak. Bibarczfalva, Füle, Vargyas, Hermány közsé­gekben pedig a tolvajok fegyveresen és csopor­tosan mennek az erdőbe, akkora már a szemér­metlenség és az erdőőröket fegyverrel támadják meg. Az erdőőr nem is tartja olyan szoros kötelességének őrizni az erdőt, és nem is ugy van, mint a régi rendszernél, mikor házi keze­lésben állottak az erdők, és mikor az erdőpásztor anyagilag felelt a felmerült kárért. Mert akkor az erdőpásztor künn lakott az erdőben és min­denkinek be volt osztva a maga része, ma pedig a hivatalos erdó'pásztorok benn laknak a köz­ségben, így a tolvaj nagyon egyszerűen jár el vele szemben: elmegy a lakására és megkérdi otthon levő feleségétől, hogy hol van az erdő­pásztor, ez megmondja, hogy hová ment, ós akkor az erdőtolvaj más területre megy. Somogyi Aladár: A régi rendszer mellett is megvolt ez. Hinléder Ernő: A régi rendszer szerint ezt nem lehetett megtenni, mert akkor az erdő­pásztor künn lakott az erdőben, de különben is, ha kár merült fel, a régi rendszer szerint az erdó'pásztor anyagilag felelt, akár ellopták a fát, akár nem, ha az hiányzott. A mostani rend­szer mellett nem felel anj r agilag, tehát egészen jogosult az a panasz. A czélszerütlen erdőkezelés és erdó'őrzés következménye az is, hogy a székelyek között szokásosak az úgynevezett körtüzek rendezése. Tudniillik az erdőúzus szerint gyakorlat, hogy ott, a hol erdóegések vannak, a hasznavehető és a le nem égett fát is kihasítják négyszög alakban és azt a hulladékot, a mi oda beesik, — akár jó fa, akár rossz fa — szabad az egyes birtokosoknak elvinni és elhasználni. Most a székelyek azt a praxist gyakorolják, hogy az egyes erdó'részekben körben tüzet csinálnak és a kör befelé terjedvén, azt a helyet leégetik, akkor kiszáll az erdei komisszió és a kör terü­letén egy négyszöget húznak, nagyon természe­tesen beleesik négy darab kisebb háromszög, a mely jó fát is tartalmaz. A közepe le van égve és azért a negyedrészben jó fáért képesek egy nagyobb területet elégetni, csakhogy jó fát kapjanak. A mostani birtokossági kezelés mellett helytelen az úgynevezett czédula-rendszer is, a hol a birtokossági elnök tetszésére van bizva, kinek ad czédulát. Szükségesnek látnám tehát mindenesetre, hogy a javaslattal kapcsolatosan olyan intézkedés is tétessék, a mely az erdő­37

Next

/
Thumbnails
Contents