Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

26*6. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. 287 tekinteni azt, hogy a tagosítás intézménye káros : ezt én helytelen, retrográd iránynak tekintem. És hogy ilyen irányban halad a javaslat és hogy károsnak tekinti a javaslat a tagositást, azt mutatja az a tény, hogy a javaslat a tagosítás kérelmezhetését megnehezítette. Nagy György: Jól tette! Hála Istennek! Köszönettel tartozunk érte ! Egy hang (a baloldalon) : Na tessék! Ki tud itt igazságot tenni! Hinléder Ernő: En Nagy György t. barátomnak azt az ajánlatot merem tenni, hogy egyedül ő vezessen végig egy tagositást, mert bármennyire ismeri ő ezeket a kérdéseket, meg merem koczkáztatni azon áHitásomat, hogy ő egy tagositást egészen végig nem tudna vezetni. Nagy György: Nekem nem is kell ! Hinléder Ernő: Hogy a tagosítás káros-e vagy hasznos, már meghaladott álláspont és én e kérdés felett nem vitatkozom ; ezt a t. ház azon tagjainak elbírálására bízom, a kik gazdálkodással valamikor foglalkoztak vagy foglalkoznak, vagy a kik legalább a gazdasági kérdések iránt érdeklődnek. Nagy György: Igen, de a képviselő urak nagygazdák ; kisgazda itt egy sincs.' Hédervári Lehel; Hát te mi vagy? Nagyvagy kisgazda? Elnök: Csendet kérek! A képviselő urnak nincs joga képviselőtársát aposztrofálni! Hinléder Ernő: T. ház! Hogy a tagosítás előnyös-e vagy hasznos, arra nézve csak néhány példát hozok fel. Hogyan képzelhető el az, hogy rendszeres, egyöntetű gazdasági kultúra létezhessék egy földterületen, a hol a tagok annyira meg vannak kötve és dülőutak hiá^ában annyira szenvednek, hogy pl. a különböző időszakban érő terményeket egy határba beültetni nem lehet és pedig azért, mert a midőn azt a terményt be akarják takarítani, — nem tagositott, hanem tagosittatlan határról beszélek — akkor, ha a másik termény későbben érik, azt a szekerekkel és fuvarokkal teljesen tönkreteszik. í" De hogyan gondolja a t. ház megvalósíthatónak az eddigi törvényeket is tagosítás nélkül ? Hiszen törvényes intézkedések vannak a dülőutak fentartására, az ingatlanok, a birtoktestek határkövekkel való jelzésére vonatkozólag. Bocsánatot kérek, tagositatlan határban rendszeres dűlő utak nincsenek és viszont azt kívánni az egyes székely birtokosoktól, főleg ott, a hol pl. egy öt holdnyi birtok 20—30 parczellában szétszórva fekszik különböző pontokon, hogy mind a harmincz parczellát külön határjelekkel lássa el, jogosulatlan; mert egy ilyen határkő beszerzése legalább egy forintba kerül és harmincz parczellánál, négyszer számítva a köveket, ez olyan összeg beruházását kívánná, a mely annak a földnek ötévi jövedelmét fölemésztené. Hiszen ha nincs tagosítás, akkor egyáltalában nem lehet rendszeres vizlevezetésekről, partigazitásokról, vízmosásoknak megkötéséről, stb. beszélni. Az a felfogás, t. ház, hogy a tagosítás káros, csak ugy kerülhetett a javaslathoz, csak ugy juthatott érvényre, hogy helytelen irányban, kortesutakon és népgyűléseken szerezték az adatokat azok. (Günther Antal igazságügyminiszter tagadólag int.) Bocsánatot kérek, nem a javaslat szerzőjére értem ezt, hanem azokra, a kik a javaslatnak ilyen irányban való megszerkesztését már régóta sürgetik. Kortesutakon szereztek adatokat, néj)gyűléseken és oly vidékeken, — nem Nagy György t. képviselőtársamra értem ezt és kijelentem, hogy respektálom a népgyűléseket — de mondom, oly vidékeken és olyan népgyűléseken szerezték az adatokat, a mely vidékeken a tagosítás meg nem történt, tehát, a hol az intézmény káros vagy hasznos oldalaival nem is foglalkozhatott a nép. Nagyon természetes, hogy a székely nép konzervatív természetű és mindenféle újítással szemben előítélettel viseltetik és attól idegenkedik, de ha oly vidéken szereztek volna adatokat, a hol a tagosítás már be van fejezve és kellő idő telt el az átmeneti nehézségek leküzdésére, a mely nehézségek természetszerűen minden nagyobb birtokváltozásnál előfordulnak, még oly helyeken is, a hol a tagosítás nem valami fényesen sikerült, még ott sem találtak volna embert, a ki visszakívánkozott volna a régi állapotba. Helytelennek találom a javaslat azon elvét és intézkedését, a mely miniszteri konczesszió tárgyává teszi a tagosítás engedélyezését. Nincsen arra szükség, hogy kötelezőleg kimondassék, hogy a miniszteri engedély elnyerése végett kérvény adassék be. A javaslat a mennyiben a szakvélemény a tagositást hasznosnak vagy könnyen keresztülvihetőnek jelzi, abban az esetben a tagositandó határ egész birtokállományának egy negyedrészét kitevő birtokosok a tagosítás elrendelését kérhetik és az annak alapján elrendelhető és ilyen esetben a felügyelet alatti vagyon a tagositást kérelmezők részére számit, a távollevőké szintén oda számit. Ha ilyen engedély nincsen, akkor csak a fele birtokrészt kell kimutatni a határbirtok-állományból és az állami és felügyelet alatt álló vagyon, a távollevőké pedig a tagositást ellenzőkéhez számit. Hogy a számokkal igy dobálózzunk, annak értelmét nem látom. Nem tartom helyesnek, hogy kötelezőnek mondassék Id a miniszteri konczesszió, mert megtörténhetik, hogy egy községben mindenki helyesnek és czélszerűnek véli a tagositást, akkor minek még a szakvéleményt is beszerezni és miniszteri engedélyt kérni, hisz ez csak időhúzást eredményez. Állami beavatkozást kívánni ott, a hol teljes a megegyezés, a hol nincsen ellenmondás, helytelen. Sokkal helyesebbnek tartanám, hogyha fakultative állitanánk fel a kérdést és e tekintetben olyan kulcsot találnának ki, hogy csak akkor kéressék ki a szakvélemény, csak akkor szereztessék be a szakvélemény, hogyha megegyezésre nem tudnak jutni és vitás kérdések merülnek fel és akkor az a szakvélemény rendeltessék a bíróság ítélkezése alá; de hogy a miniszter szeszélyére és