Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

266. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. 28ä meg kell elégednie azzal, a mit a földesúr a maga jószántából ad. Konkrét példákat tudok felhozni ezen állításaim igazolására; a legtöbb községben, különösen Háromszékben, nem akarom megnevezni az egyes községeket, mert nem akarok czélzást tenni a földesurakra, a földesúr a szegény székely úrbéreseket a közvagyonból megillető jutalékot csaknem teljesen elvette. Igaz ugyan, hogy meg van állapítva, hogy egy 11 holdas úrbéri állományra két és fél hold jutalék a közös vagyonból, de ez roppant csekély, ezzel az úrbéresek meg nem elégedhetnek azért, mert az úrbéres telkek a Székelyföldön nem akkorák voltak, mint a többi vidékeken és időközben a népesség is annyira szaporodott, hogy ma 4, 5, 6, sőt van oly eset, hogy 10 család is jut egy kikerekitett úrbéri állományra. Már most, ha felveszszük azt, hogy öt család esik egy kikerekitett úrbéri állományra, abban az esetben egynek a teljes szükségletei fedezésére marad fél hold jutalék. Tekintettel pedig arra, hogy a székely nép talán a legszaporább . . . Szokoly Tamás: Legkevésbbé szapora! Hinléder Ernő: Ellenkezőleg, a székely nép szapora. Csak a Székelyföld ismeretének hiánya nélkül lehet ilyet mondani! (Zaj.) Miután a székely nép a legszaporább, megtörténik, hogy abból a fél hold jutalékból a székely család, ha erdőből áll az a jutalék, akkor a faszükségletét, ha pedig legelőből áll, akkor a házi gazdaságához tartozó állatainak legelőszükségletét fedezni nem képes. A szabad székelyek ezzel szemben csak abban találhatnak megnyugvást a javaslatnál, hogy ők még ilyen minimum tekintetében sincsenek biztosítva, minőt az úrbéresek kapnak. Nincsen ok tehát egyáltalában arra, hogy örüljenek az uj aránykulcsnak és még kevésbbé arra hogy örüljenek a javaslatnak, mert a javaslat épen ezeket a fontos kérdéseket nem oldja meg és épen a szegényebb osztály, a kisebb exisztencziák érdekét mellőzi. T. ház! A javaslat indokolásában Werbőczyre, approbátákra, kompilátákra és régi hazai törvényekre hivatkozik, de nem veszi figyelembe a székely szokásjogot, sőt ugy látszik, a javaslat nem is ismeri a székely szokásjogot, a mely pedig a használat tekintetében a legtöbb székely községnél irányadó. 1848 előtt a közös vagyon használatában a székely szokásjog szerint a legtöbb községben, mint Háromszék, Udvarhely és Csik vármegyében a közvagyon élvezetében az úrbéres 1, a gyalogos székely 2, a huszár 3, és a lófő 4 arány szerint részesült. A kulcs megállapításánál tehát ezt a székely szokásjogot kellene figyelembe venni, mert a megosztás alapja a használat. A birtok csak kisegítő mutatója a használatnak. Ez lehetett helyes a régi időben, a mikor a forgalom és a szaporodás olyan óriási aránytalanságokat nem tüntetett fel, és a mikor az eredeti birtokok a foglaló családok kezében voltak. De a mikor a forgalom és a szaporodás folytán olyan óriási aránytalanságok vannak, a használatnak helyes mutatója a föld birtoklása nem lehet. Épen ezért szükséges lett volna, hogy a javaslat — és feltétlenül hibáztatnom kell itten e javaslatot — gondoskodott volna olyan korrektivumról, a mely a használatnak azt a minimumát biztosítja, bármely székely részére, oly minimumban, a melytől egyetlen székely ember sem volt elzárva. Létezik ugyan törvényes intézkedés az 1871-ik évi törvényben, a mely szerint azok, a kik az elbirtoklási időt meghaladólag a közvagyon használatában voltak, abból ki nem zárhatók. Azonban részletes szabályozás hiányában a törvénynek ez a rendelkezése nem érvényesült. Eel kell itt említenem az aránykulcs keretében a törvényjavaslatnak azon intézkedését, a mely a legnagyobb nyugtalanságot okozza az egész Székelyföldön, és a mely ellen eddig felszólalt képviselőtársaim különböző érvekkel állást foglaltak. A törvényjavaslat 10. §-a ugyanis intézkedik a visszaható erő tekintetében. Eltekintve attól, t, ház, hogy én a törvényjavaslatnak ezen intézkedését magánjogilag is a tulajdonjog intézménye legdurvább megsértésének tekintem és megsértését látom benne a szabad szerződési jognak, mégis találok olyan kivezető utat, a melylyel ezt a kérdést talán meg lehetne oldani, a nélkül, hogy az arányjogok 100 holdankénti kiszakithatását az ily szerződéseknél meg kellene gátolni. Annak, hogy a törvényhozás megengedte a 100 holdankénti arány jogoknak egy birtoktestben való kiszakitását, csupán egyetlen indoka van és volt a régi törvényhozás előtt is — és ez az, hogy 100 hold terület gazdaságilag megfelelően hasznosítható és az a birtokos, a ki 100 holdat egy birtoktestből kikap, ez által anyagilag, gazdaságilag is segítve van. Tisztelt képviselőház! A gazdasági czél, vagyis az a czél, a mely a törvényhozás szeme előtt lebegett, nem változik meg azáltal, hogy az a 100 hold milyen utón lett szerezve, tehát hogy ily szerződés utján lett-e szerezve, vagy földesúri jog czimén, vagy bármilyen czimen: a gazdasági czél marad ugyanaz. Nincsen tehát semmiféle indoka itt annak, hogy elzárjuk azokat a székelyeket annak lehetőségétől, hogy valaki 100 holdat szerezhessen és azt külön kisz a kitt áthassa. A tekintetben a törvényjavaslat szándékát helyesnek találom, hogy meg akarja akadályozni az üzérkedést és a rosszhiszemű vásárlásokat. De méltóztassanak nekem megengedni azt, hogy ezen intézkedés által ezt nem fogják elérni. Mert ennek kettős eredménye lesz: elsősorban is, ha a külön kiszakitást nem engedjük meg az ilyen czimen szerzett 100 holdakra, akkor azok a vásárlók benmaradnak a