Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

284 266. országos ülés 1908 ja sági érdekeknek, melyekkel a javaslat elé egész Erdélyország, főkép a székelység tekint. T. képviselőház! A javaslat nem felel meg a közgazdasági érdekeknek, mert mellőz olyan elveket, a melyek feltétlenül figyelembe veendők a javaslat szerkesztésénél. Es én, midőn itt a lehető legnagyobb tárgyilagossággal érveimet, álláspontomat felfejteni óhajtom, tisztelettel kérem a t. házat, ne tekintse ezt a kérdést olyannak, a mely a kormány iránti bizalom keretébe tartozik, hanem tekintse pusztán csak olyan közgazdasági kérdésnek, a melytől az egész Székelyföldnek és egész Erdélynek jövője és gazdasági ekzisztenczíája függ, T. ház! A javaslat több kérdést ölel fel, de nem öleli fel mindazokat a kérdéseket, a mely ennek a javaslatnak keretében szabályozandók lettek volna. Ezen kérdések: az aránykulcs, a megengedhetőség kérdése, a becslés és osztályozás kérdése, a mérnökökről, a tiszti ügyész beavatkozási jogáról szóló kérdések, végül a földmérőkre, valamint a költséghordozásra vonatkozó kérdések. Ujitás a javaslatban az aránykulcs tekintetében nincs. Az aránykulcs marad a birói gyakorlat által kikéjjzett régi kulcs, vagyis a belsőségek és külsőségek, az erdők, havasok és művelési határon kivül maradó legelők kivételével olyanformán, hogy a belsőségnek háromszorosan, a külsőségnek egyszeresen számittatnak. A jövőre nézve tehát még kevesebb kisbirtokos székely gazda fog részesedni a közös vagyonból, mert az osztozkodó székely testvérek közül azok, a kik csekély székely örökségből csak a külsőséget kapták meg örökségül, vagy pedig azon székelyek, a kik az őseik által külbirtokosoknak eladott ingatlanokból csak a külső birtokot tudták maguknak visszaszerezni, jövőre a rendezés folytán a közös vagyonból ki lesznek zárva, mint a hogy ki voltak zárva eddig is. E tekintetben tehát a javaslat semmi újítást nem hoz és még azt sem biztositotta a székelyek részére, hogy az aránykulcsnál a legkisebb birtok legalább egj fél holdba számittassék. Ez annyira szükséges, hogy a mennyiben az aránykulcsban a legkisebb birtok nem számíttatik be fél holdnak, akkor jövőre is fognak olyan esetek előfordulni, a melyeket az indokolás és az előttem felszólalt t. képviselőtársaim is olyan sokatmondólag annyiszor hangoztattak, hogy vannak arányjogok, a melyeket az illető birtokos egy pohár pálinkáért vagy egy rossz harisnyáért adott el. Hogyha az aránykulcsnál elő fog fordulni, hogy a félholdnak a legkisebb birtok nem számíttatik be az aránykulcsba, akkor a jövőben megtörténhetik, hogy olyan arányjogok lesznek, a melyeknél a jutalék legfeljebb egymilliomodrészt fog képviselni. Már pedig az arányjogoknak ilyen különbözősége mellett — a mikor egymilliomod és kétmilliomod rész jutalékok •nuár 30-án, csütörtökön. fognak szerepelni, egy-két, vagy tíz-tizenöt négyszög ölet fognak kitenni — ezeknek az értéke azután csakugyan nem ér többet, mint az azért felkínált ellenérték, az egy pohár pálinka. A mennyiben tehát ezen a kulcson módosítást nem teszünk, ezek az aránytalanságok a jövőben is elő fognak fordulni, A tárgyalás alatt t. képviselőtársaim, a kik ezen kérdésben felszólaltak, mindannyian hivatkoztak nagy gyakorlatukra ebben a kérdésben és én el is ismerem nagy érdeklődésüket, s elméleti ismereteiket e tárgyban, de méltóztassék megengedni, ha felemlítem, hogy én sokkal nagyobb gyakorlattal birok e téren, mert rövid üayvédi prakszisom alatt körülbelül 33—34 községnek arányosítását és tagosítását végeztem el mindig közérdekből. T. képviselőház! Hogyha tehát ez az aranykulcs módosítást nem nyer, a jövőben is meglesznek ezen egymilliomod résznyi arányjogok és a Székelyföldön meglesz a jövőre nézve is az az eset, a mely a kivándorlóknak ott a vándorbotot a kezükbe adja. Ha megmarad a régi eljárás, megmarad egy másik nagy félszegség is, a melyet ^repülő földesurak« czimen ismernek a Székelyföldön. Ezek t. i. azok a földesurak, a kik emberemlékezet óta semmiféle allodiális vagyonnal ott a Székelyföldön nem birtak. A kik a földbirtokos vagyonból semmi néven nevezendő hasznot nem szedtek, s azért mert a királybíró, vagy dúló jobbágyaiul szegődtek, hogy katonáskodniuk ne kelljen, vagy mert az inzurgálás őket letörte, a virtualitás alajrján, mint a királybírók vagy dulók utódai, annak daczára, hogy ott semmiféle jogot nem gyakoroltak, az úrbéresek által használt földek fejében ők is jutalékot kapnak. Az úrbéresek pedig, mert a tulajdonképeni jogosult a földesúr és ő az úrbéreseket kielégíteni tartozik azon használati jog alapján, a melyet az 1848 előtti törvények alapján gyakorolt. Hogy mi volt ez a használat, az nagyon fogós kérdés, s annak bizonyítására ma nem áll más adat rendelkezésünkre, mint az 1848 előtti adótáblák, a melyeket az úrbéresek adó alá tartozó háziállatainak számáról állítottak össze, ez pedig nagyon hamis kulcs és ennek alapján az úrbéres használatát sem tudja egészen bizonyítani; mert hisz az eltitkolás az adónál abban az időben sem volt ismeretlen. Az adótáblák amúgy is az úrbéres háziállatainak nagyon csekély részét tüntetik fel és ha a földesúr és az úrbéresek közt vitára kerül a sor, akkor a rövidebbet mindig az úrbéres húzza, mert a földesúrnak módjában áll kimutatni az 1848 előtti köteles szolgármányokat és az úrbéres gazdaságának folytatására szükséges marhaállományt, e szolgálmányokon túl pedig alig marad idő az igásmarhával az erdőből való fahordásra vagy pedig a legeltetésre és igy az úrbéres minden használat kimutatása nélkül marad, ugy hogy