Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

270 265. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. szegényebb osztály jobb módia jutását és a jobbmóchi osztáfy megvagyonosodását, Ugron Gábor beszédében ezt mondja : kulturgazdaság és közlegelők fen tartása két ellenkező fogalom. Azt mondja, — épen ő, a függetlenségi politikának lelkes előharcosa, — hogy nem az a czél, hogy a vagyontalan ember szekereskedjék, fuvaroskodjék, másnak a legelőjén nevelve az állatjait. Hát nem is ez volt a czél. Á közlegelők fentartása mellett minden birtokosnak megvolt az alkalma, hogy állatokat nevelhessen és ezáltal magát és családját tisztességesen fentarthassa. Az akkori igazságügyminiszter, Szilágyi Dezső, a maga nagy jogi tudásával érezte, hogy az a törvényjavaslat nem mindenben felelhet meg épen a kisgazdák, a szegény nép érdekeinek, de hát mivel a bizottságon is átment minden kifogásolás nélkül, ő maga a saját törvényjavaslata ellen nem akart ellenzéket támasztani. Azt mondja Szilágyi Dezső akkori felszólalásában : ^Tulajdonában, illetve tulajdona haszonélvezetében senkit sem lehet korlátozni, csak a legintenzívebb és leghatározottabb közérdek alapján«. Ilyen intenzív és hathatós közérdeket pedig nem képez az, hogy a mostam törvényjavaslat még abban az esetben is, ha bizonyitást nyer, hogy a tagosítás káros, hogy czélra nem vezető, az eljárást elrendeli).etővé teszi. A törvényjavaslat az arányositás és a tagosítás kérdéséről szól. Az arányositás kérdésében a magam részéről szivesen konczedálom az igazságügyi bizottságnak azt a véleményét, hogy a javaslat még nem meriti ki az e téren előtörő kívánalmakat s hogy a történelmi alapú agrárius közösségek jogi helyzetének megállapítása és szervezése s ezeknek a telekkönyvekkeli összhangba hozatala ma már halaszthatatlan követelményként jelentkezik. Tehát maga az igazságügyi bizottság is elismeri, hogy a javaslat egy olyan módositvány, a mely a közel jövőben már kiegészítésre szorul, sőt a mi még jobban nyerte meg tetszésemet, maga az igazságügyi bizottság sem tartja helyesnek, hogy szerves törvényhozási intézkedés helyett részleges hatályú törvénynyel oldassanak meg ilyen fontos kérdések. Az arányositás tekintetében a törvényjavaslatnak első czikke, a mely az 1871 : évi LV. t.-czikk 4. §-a helyébe lenne illesztendő, nem mond ujat, inkább csak meg akarja rögzíteni az ujabb idők birói gyakorlatát. Ha foglalkozunk e kérdésekkel, ha az arányositás és különösen az aránykulcs kérdésének történelmi megvilágításába megyünk bele, azt látjuk, hogy az Approbatae Constitutiones Regni Transsilvaniae harmadik rész 29. czime, a melynek alapján Dósa Elek »Erdély jogtudomány át« megírta, továbbá az 1836 : XII. t.-cz. 1. és 18. §-a, azután az 1846—47. évi XI. törvényczikk szintén az állandó közös használatot irják elő. A régi törvényektől tehát, a melyek az antiqua possessiót vették az aránykulcs alapjául, a mostam javaslat se tartalmaz eltérő intézkedést és a javaslatnak első czikkében lefektetett elv megfelel a Curia ujabb gyakorlatának. Igaz, megtörténhetik, hogy jogos igények is megcsorbittathatnak azáltal, de épen ezért vagyok bátor felhivni a miniszter ur figyelmét arra, hogy ezen jogos igényekre való figyelemmel az utasításban igyekezzék ezeket a sérelmeket orvosolni. T. ház! A Curiának erre vonatkozó véleménye a legpregnánsabbul a körösi arányositásnál hozott ítéletében domborodik ki, s mivel szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás képviselőházának tárgyalásakor a tárgyalási naplóban az Ítéletnek erre vonatkozó része ki legyen tüntetve, engedjék meg, hogy azt felolvassam. Hadd lássák, hogy a képviselőháznak igazságügyi bizottsága erre az álláspontra helyezkedett (olvassa) : kétségtelen, hogy régibb hazai törvényeink szerint az egyes községbeli közhasználatú ingatlanok használatára és azokból osztály utján való részeltetésre csak az ugyanazon községbeli régi telkek tulajdonosai tekinthettek és tekintethetnek jogosultnak. Az 1.871. évi LV. t.-cz. eltérő módosító rendelkezést tartalmaz a kulcsra nézve, de nem a jogosultságot illetően, a mint ez világosan kitűnik eme törvényczikk 3. §-a rendelkezéséből, mely szerint az egyes község tagjainak illetményei az általuk eddig kizáró joggal békésen használt közös birtokból a következő elvek szerint állapittatik meg« stb. ; s az 1871. évi LV. t.-cz. 1., 3. §-ainak helyes értelmezése szerint arányosításnak csakis a közös területeknek a község jelenleg birtokban levő tagjai között van helye, tehát az illetmény a közösből a községnek tagjait és pedig azokat illetvén, kik azt eddig is kizáró joggal használták, nem tarthatnak igényt a részeltetésre az ujabb törvény szerint sem azok, Mk ama jogosultsággal eddig sem birtak« stb. stb. T, Ház ! (Zaj. Elnök csenget.) Az arányositás kérdésénél a X. czikk oly rendelkezéseket tartalmaz, a melyeken valamit változtatni, módosítani kell. Engedjék meg, hogy hosszabban beszéljek erről, de teszem ezt azért, mert Erdélynek kisbirtokos osztálya, gazdatársadalom aggódó figyelemmel kiséri, mi történik ma a magyar törvényhozás termében és ezért ha nem is hallgatnák hosszú fejtegetésemet, szivesen, kötelességemnek tartom, hogy kifejezést adjak nézetemnek, mert évekig sürgettük kérdést, és a mikor itt az alkalom, hogjr a parlamentben, a törvényhozásban segítsünk a létező állapotokon, kötelességemnek tartom, hogy aggodalmaimat itt megszólaltassam. A képviselő urak ugy szavaznak, a hogy akarnak. Biztosítom a t, bázat, hogyha az én módositványomat nem fogadják el a t. képviselő urak, akkor jóhiszeműen nem tekinthetik magukat a gazdaközönség védelmezőinek. En ezt az osztályt akarom felszólalásommal képviselni; ennek sérelmeit akarom előadni s a kisbirtokosok képviselőjéül is büszkén vallom magamat : épen azért tisztelettel kérem, hogy legalább legelemibb kötelességük teljesítésé vei. a figyelmükkel való megajándékozással szíveskedjenek kitüntetni. . Az igazságügyi bizottság a tárgyalás alatt lévő .