Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

2Ú5. országos ülés 1908 javaslata olyan sérelmes intézkedéseket tartalmaz, a melyek hogyha nem oivosoltatnának és a melyek ka részletes változtatásuk meg nem történnék, igen sok jóhiszemű székely birtokosra anyagilag a legrombolóbb hatást gyakorolnák. Nevezetesen ezen törvény egyik bekezdése kimondj a, hogy (olvassa) : »az 1880. évi szeptember 10-ik napja után élők közt jogügylettel szerzett ingatlanok, vagy az ingatlanok nélkül szerezett arányrészek után egyéni illetményeknek természetben való elkülönitése csak abban az esetben rendelhető el, ha azok után illetményeik elkülönítését a volt tulajdonosok egyénenként is igényelhették volna«. Nekem is az a véleményem, hogy a hol a rosszhiszeműséget bizonyítani lehet, a hol a járatlan emberek kifosztását lehet igazolni, ott feltétlenül visszaható erővel kell rnegsemmisiteni a szerződést, (Helyeslés.) mert egy állam nem tűrheti, hogy a ravaszság, a paragrafusok útvesztőjében való jártasság az együgyűséget, járatlanságot, az egyszerű észjárást, a becsületes gondolkodást kiforgassa, félrevezesse, megkárosítsa. De viszont, a hol jóhiszemű volt a vétel, a hol a székely földbirtokosok jóhiszeműen, a szerződés minden követelményének betartásával, jogszerűen, törvényesen kötött kétoldalú szerződésre hivatkozással szerezték meg az arányrészeket: ezekre nézve végzetesen káros hatással lehetne az, hogyha a törvény őket a már egyszer megszerzett joguk élvezetétől egy paragrafus intézkedésével elütné. (Helyeslés balfelől.) Hozzám hónapok óta, nap-nap mellett érkeznek panaszos levelek erre vonatkozólag; érkeznek az igazságügyminiszteriumba és a képviselőházba is kérelmek, a melyekben ezen veszélyeztetett érdekű székely birtokosok rámutatnak arra, hogy ha a törvényhozás ezen intézkedése változatlanul fenmarad, akkor ők tönkremennek. Hogy ezen kérdés fejtegetésével a t. ház figyelmét túlságosan igénybe ne vegyem, egyszerűen hivatkozom a sok kérő közül egyre, — mert hiszen mindegyiknek ugyanaz a tendeneziája és a kérdés ugyanarra a dologra irányul. Szárhegy község birtokosainak megindokolt kérésére, a melyben ezek elmondják, hogy arányrészeiket jogszerűen szerezték és rámutatnak azon súlyos és szomorú következményekre, a melyeket ezen törvényjavaslat törvénynyé válása rájuk nézve előidézne. Azt mondják ezen birtokosok, hogy (olvassa) : »vánnak családok, a melyeknek tagjai az örökségen és közös birtokon ugy osztozkodtak, hogy az egyik tagnak jutott az ingatlan, a másik családtagnak jutottak a marhák és egyéb ingóságok ; harmadszor: a közös illetmények, a melyekre nézve ugy rendelkeztek, hogy abból pénzt lássanak, és jövendő létfentartásuk alapját lerakják, holott azonban ez a szegénység és nyomorúság kútforrása lett és az osztály felett kitört a család tagjai között a czivakodás, a pereskedés, a minek nyomában anyagi és erkölcsi romlás jár, mert a tapaszjanuár 25-én, szombaton. 2?1 talás azt mutatja, hogy a család kebelében dúló gyűlölségnek csak a sirhalom vet véget«. Rámutat ez a memorandum arra, hogy a szerződést ugy kötötték meg a fakereskedő czégekkel, hogy azon esetben, hogyha nem hasittatnék ki külön az ő illetményük, a száz holdnál nagyobb illetmény, a melyet azonban 1880 után szereztek, kötelesek a már megfizetett előleget visszafizetni, sőt sok esetben kötbért is kötelesek fizetni. Azon esetben, ha ezen székely birtokosok illetményeiket, arányrészjogaikat megfelelő áron adták el s illetve vásárolták; ha a vásár megfelel a jóhiszemű szerződés minden követelményének, azt hiszem, lehetne egy kivezető utat találni, a mely rájuk nézve nem tenné érvényessé a törvény azon rendelkezését, a mely az 1880. szeptember 10-ike óta kötött szerződések megszüntetését kivánja. Viszont, a hol a rosszhiszeműség nyilvánvaló, a hol a kicsiny, szegény emberek kifosztásáról van szó: ott kérlelhetlen szigort kérek én is a képviselőháztól; ott törvényes intézkedésekkel meg kell szüntetni, hogy egyes lelketlen emberek kizsákmányolhassák embertársaikat. (Igaz! Ugy van!) Főczél a székelység boldogabb jövőjének a megteremtése ! T. ház! Miután Sümegi Vilmos t. képviselőtársam és barátom közbeszólva azt mondja, hogy e kérdés el van intézve, végtelen örömmel tudomásul veszem, és az aranyosi tás kérdését tovább nem fejtegetve, gondolatmenetemet erre nézve tovább nem fűzve, áttérek a másik kérdésre, a tagositás kérdésének tárgyalására. Hammersberg László : Háromnegyed kettő! (Mozgás.) Nagy György: Méltóztassék figyelmükkel megajándékozni, mert különösen a tagositás kérdésében, merem mondani, körülbelül 200.000 embernek egyetlen képviselője vagyok, minden j)anaszukkal, kérésükkel hozzám fordultak, egész levéltárt tesz ki a hozzám érkezett kérések tömege, a melyben kértek, hogy rámutassak a sérelmekre és megkérjem a t. igazságügyminiszter urat, hogy a törvény részletes tárgyalásánál benyújtandó módosításaimat, indítványaimat méltóztassék figyelembe venni. T. ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat II. czikke a tagosításra vonatkozik és az 1880. évi XLV. törvényczikk 6. §-a helyébe hat szakasz megjelölésével uj szakaszt juttat. Ez a szakasz egy rendelkezést, egy eddig törvényeinkben nem tárgyalt, nem szövegezett nóvumot ismertet, a földmivelésügyi miniszter ur által összeállított gazdasági szakértő-bizottságot. Magam részéről ennek a gazdasági szakértői bizottságnak intézményét helyesnek tartom, mert legalább kikerültetik az az anomália, hogy oly községek határait is tagosították, a melyekre nézve a gazdasági szakértelem a homlokegyenest ellenkezőnek szükségességét vitatta és világos volt, hogy a tagositás a lakosság kárára törté-