Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

246 264. országos ülés 1908 január 2

/

i-én, pénteken. több képviselő irta alá, neki zárszóhoz lesz jogaA. honvédelmi miniszter ur kivan szólni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Ecrdinándy igen t. képviselő ur felemiitette azt a témát, a mely az én figyelmemet eddig nem kerülte el, t, i, a katonai irodalom ápolását, és beszéde folyamán azt mondotta, hogy csak egy kis jóakarat ós pénz kell hozzá. Biztosithatom az igen t. képviselőházat, hogy a jóakarat nem. hiányzik nálam; ezt eddig is megmutattam. De pénzem, fájdalom, nincsen. És minekutána ennek a pénznek a megszerzése erre az esztendőre már nehézségbe ütközik, a mennyiben a honvédelmi minisztérium költségvetése a bizottságban már le lett tárgyalva, . . . (Zaj a baloldalon.) Hódy Gyula: Megszavazzuk mi azt szivesen itt a képviselőházban! Ferdinándy Béla : Ezt is halaszszuk el, mint a közjogi kifejezéseket, a jövő esztendőre ? (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: . . . arra kérem a t. házat, hogy a technikai nehézségek elhárítása végett méltóztassék megengedni, hogy a jövő esztendőre számoljak be ez irányban megindított ténykedésemmel, és hogy az ennek végrehajtására szükséges költsége^ a jövő esztendei költségvetésbe vehessem fel. Én Thaly Kálmán igen t. képviselő ur felszólalása nyomán a szóban lévő katonai okmányok ügyében a Magyar Tudományos Akadémiával minden esetre érintkezésbe fogok lépni. Az igen t. Nagy György képviselő urnak annyi szónoki hévvel elmondott beszédére — bocsánatot kérek — egészben és nagyban véve nem reflektálhatok, mert én ezeket a kitételeket, hogy a hadsereg — legyen az a honvédvagy közös hadsereg — kinző intézet volna, nem oszthatom, hanem csak egyet mondok: én appellálok az igen t. képviselőházra — h ti a. többség osztja ezt a nézetet, akkor én kapitulálok. De nem hiszem, hogy osztaná. A mi pedig a póttartalékba jutást illeti, ez a törvény által van szabályozva, és arról egy árva szóval sem lehet beszélni, hogy egyik vagy másik részt proíegálni lehetne olykép. hogy az egyik részt elviszik a pót tartalékba és a másik résznek nem marad semmi. Bár ugy volna; nem tennék ellene kifogást, mert a póttartalékosnak a kikéjDzése rengeteg pénzbe kerül és a kiképzés eredménye nem áll egészen összhangban a reá fordított költségekkel. A mi pedig a felmentést, illetőleg a póttartalékba áthelyezést illeti, ha mélyebben érdeklődött volna az igen t. képviselő ur e kérdés mibenlétéről, meggyőződhetett volna arról, hogy a törvénytől már régen eltértünk, és e tekintetben humánusabb eljárást követünk. Nem hagyjuk figyelmen kivül a családnak a megélhetését. Magyar emberek vagyunk mi is, bennünk is van sziv, bennünk is van érzés (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) az iránt a katona iránt, a ki be van sorozva és a kinek talán családja fentartása igazán szivén fekszik. Megjegyzem azonban, hogy talán sehol sincsen több visszaélés, mint ezen a téren. És azért, ha a katonai hatóságok úgyszólván gondolkodóba esnek egyik vagy másik kérdés eldöntése felett, ezt ne vegyék annak, mintha nem volna bennük hajlandóság, de mégis, hogy minden néven nevezendő bizonyítványra nem lehet sokat adni, arra vannak tapasztalataink. A székelyföldi kadétiskolára vonatkozólag elmondott a képviselő ur szép szavakkal sok mindenfélét. Bocsánatot kérek, nem reflektálhatok rá. Csak azt az egyet határozottan kijelenthetem, hogy semmi más oka a dolognak nem volt, mint az elhelyezés kérdése. Ezen dőlt meg az egész. Nagy György: Meg kell csinálni a jövőre! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Kérem, az elhelyezés kérdése volt az akadály. Nyiri, mostani altábornagy ur, a ki mint a kormány kiküldöttje ottjárt, nem tudott megegyezésre jutni a közönséggel ... Egy hang (balfelöl): Hiszen mindenbe beleegyeztünk ! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: .... és igy dugába dőlt az egész. Még egy helyreigazításom volna egy kifejezésre vonatkozólag, a mely állítólag a naplóban is igy van. Azt akartam mondani, hogy a monarchiának lajtántuli állama. Összmonarchia, bocsánatot kérek, nekem eszemben sohasem volt. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Még Bozóky Árpád képviselő urat illeti a zárszó. Bozóky Árpád: Mivel sem a miniszter ur, sem az előadó ur nem támadták meg határozati javaslatomat, ennélfogva az, azt hiszem, közhelyesléssel találkozik; ós igy támadásokkal szemben azt megvédelmeznem nem keltvén, a zárszó jogával nem élek. Elnök: A tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom, Következik a szavazás. Két f határozati javaslat nyújtatott be: Bozóky Árpád képviselő uré, a mely szemben áll a törvényjavaslattal, ennélfogva igy fogom az erre vonatkozó kérdést feltenni, és Ferdinándy Béla képviselő uré, a melyre, nem állván ellentétben a törvényjavaslattal, külön fogom a kérdést feltenni. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltevésébe belenyugodni? (Igen!) Ha igen, akkor kérdem a. t. házat: Méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául szemben Bozóky Árpád képviselő ur elleninditványával elfogadni ? (Igen! Nem!) Kérem, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem ennélfogva, hogy a képviselőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alap-