Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

264 országos ülés 1908 január 2í-én, pénteken. 245 nak katonaságot, mert félnek attól, hogy a polgári elem hazafias érzése jótékonyan hatna a katonai szellemre, hogy magyar érzésű polgárokká, magyarokká lennének az osztrák tartományokhói idevezényelt katonatisztek. (Zaj.) Hiszen azért emelték fel 90.000 koronára a házassági kaucziót — és 60.000-re, mint a honvédelmi miniszter ur mondotta, (Zaj.) a 30 éven aluli tisztekre nézve, pedig ép ez a kor a legmegfelelőbb a nősülésre . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Nagy György : . . . azért nem kell a kaucziónak eltörlése, nehogy azok az idegen országból idehozott tisztek beházasodjanak a magyar családokba, és igy magyarokká váljanak gyermekeik, így idegenitik el a tiszteket a társadalomtól, ezért nem tudnak azok a polgári társadalomba beolvadni. (Zaj.) Igaz, hogy magasabb rangban levőknél nem kell kauczió, de hát ez már csak komédia, az a

a baj, hogy ezeknek már nem igen lehet megnősülniük. (Zaj.) A mi Muzsa Gyula t. képviselő nr közbeszólását illeti, hogyha a tiszt a háborúban elesik, ki tartja fenn az özvegyet és az árvákat, én erre azt felelem, hogyha nemzeti ügy érdekében, a nemzeti dicsőségért folytatott háborúban esnek el a tisztek és katonák, és az a nemzet nem tartja el ezeknek özvegyét és árváit, akkor az a nemzet nem érdemli meg, hogy az élő nemzetek sorában fenmaradjon. Oda nem kell paragrafus, hogy ha értünk vérzettek el azok a katonák, hogy azok hátramaradottainak eltartását nekünk törvénybe kell iktatni. Ez emberi kötelesség — szakasz nélkül, törvény nélkül, és ha nincs törvény, 24 óra alatt hozunk és nem hagyjuk azokat az árvákat és özvegyeket az utczán elpusztulni. (Helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) T. ház! íme, csak egy rövid felszólalás keretében is mennyi olyan sérelemre lehet rámutatni, a melynek megváltoztatásához nem is kell törvény, elég egy egyszerű rendelet is, nem kellene egyéb, csak egy kis emberszeretet a katonaságnál, a szeretet törvényének kellene ott is érvényesülnie, az embertelenség, kegyetlenség törvénye helyett. (Zij.) A szeretettel olyan reformokat lehetne keresztülvinni, hogy nem nézne aggódó félelemmel az az elkeseredett magyar fiu a katonai szolgálat elé, hanem jó kedvvel és jó szívvel tenne eleget katonai kötelezettségének és azt az időt, a melyet ott eltölt, nem tartaná a kínszenvedések Golgota-járásának. A honvédelmi miniszter ur a fejét rázza, tehát újra bizonyítanom kell. A mint előre mondtam, Szunyog testeket, tényeket dobok az igazság mérlegébe. Mikor bevonultam katonának, egy dohos jnnezében szalmán hálattak bennünket. (Zaj.) Hát hogy lehessen kivánni egy olyan embertől, a kivel igy bánnak, hogy megszeresse a katonaságot? Akkor megfogadtam, hogy mindaddig, a mig ebben a hadseregben az osztrák szellem, az embertelen bánásmód, a kegyetlenség uralkodik, annak a hadseregnek teljes erőmmel ellensége maradok. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ezen változtatni kell. Nem rabszolgának küldjük be fiainkat, nem azért szavazzuk meg az ujonezokat, hogy igy bánjanak velük, hanem követeljük, hogy emberséges bánásmódban részesítsék őket. (Felkiáltások: Azok is polgárok!) Muzsa Gyula: Ott eszi némelyik az első főtt húst! Visontai Soma: Francziaországban most törölték el a katonai bíróságokat! Mikor leszünk mi ott? (Zaj.) Nagy György: Azt mondja Muzsa Gyula t. képviselőtársam, hogy ott eszik az első főtt húst. Nekem inkább száraz kenyér és emberséges bánásmód kell, mint főtt hus, és a mellett kegyetlen bánásmód. Az a magyar fiu az ételért nem áldozza fel a nemzeti büszkeségét. Ha a főtt húsról beszél Muzsa Gyula t. képviselő ur, akkor az a fiu menjen el inkább rabnak, mert méltóztassék megnézni a váczi vagy az illavai fegyház berendezését, ott is főtt húst kap, akkor jobb, ha fegyházba küldi Muzsa Gyula a magyar katonát, ha azt tekinti szerencsének, hogy főtt húst ehetik. IVluzsa Gyula: Azt mondtam, hogy ott eszi az első főtt húst . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy György: Ha ott eszi is, de ott találja az első igazságtalan szót is. Méltóztassék elképzelni annak az ujoneznak a lelkiállapotát, mikor már az első megszólítás mindjárt sérti az önérzetét. Bánjanak vele mint emberrel, ismerjék meg lelkének finomságait, esetleg érzékenyebb természetét, de ne sértsék, mert azért néz bevonulása elé a magyar fiu szomorúsággal, mert akkor kezdődik számára a bosszú kínszenvedés. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én a magam csekély, szerény tehetségével a magam hatáskörében, mint országgyűlési képviselő, ha pedig nem tisztel meg a né/p jövőben bizalmával, más, szűkebb hatáskörben, de mindig ostromolni fogom azt a hadsereget, a mely tagjait rabszolgának tartja, a melynek gondolkodása, nyelve, zászlaja, czimere, hadvezetősége fel a legfelsőig, a gyökértől a koronáig osztrák, idegen, a nemzet ellenese. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Miután e hadsereg számára ujonezot meg nem szavazhatok, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Az előadó ur nem kivan szólni. Benyújtott elleninditványt, illetve határozati javaslatot Bozóky Árpád képviselő ur. Miután pedig a határozati javaslatot tiznél