Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-264
26í. országos ülés 1908 január 2í-én, pénteken. 241 Hogy mennyire közjogellenes ez a kifejezés, arra nézve megemlitem, hogy a budapesti tudomány-egyetemen az egyik esztendőben, ha jól tudom, 1904-ben, földrajzi tanár előadást hirdetett c czimen: A lajtáninneni rész leiró földrajza, és akkora mozgalom indult meg, oly indulatba jöttek a kedélyek e miatt, hogy a katalógusban meg kellett változtatni az előadás czimét. Ha most veszszük a helyi különbséget, a nyilatkozó személyek különbségét, az egyes kijelentések fontosságában megnyilatkozó differencziát, akkor nyilvánvaló, hogyha ott nem lehetett ezt eltűrni, annál kevésbbé lehet tűrni azt, hogy a kormány egyik tagjának ajkáról kangoz. zék el ily kifejezés, ily kijelentés. (Helyeslés hal felől.) Nagy Emil t. képviselőtársam a házszabályrevízióról ma tartott beszédében azt fejtette ki, hogy a mostani kormány a nemzeti ábrándokat képviseli. Szeretném, ha igy volna. De nemzeti ábrándokat ugy kéjsviselni nem lehet, hogy a monarchia lajtántúli részét (Mozgás.) emlegetjük, mert ez az összbirodalom, a Gesammtmonarchie ábrándja. Azért kérem föl erre a figyelmet, mert ez a naplóban van, a mely a jövőre nézve dokumentum, okirat, még pedig alkotmányjogi erővel felruházott okirat, és kérem, hogy e hibát, e lapszust méltóztassék kijavítani, hogy az a 24 órai aggodalom is, a melylyel ez a kifejezés nemcsak az én lelkemet, de bizonyosan sok t. képviselőtársam lelkét megtöltötte, megszűnjék, s a közjognak megfelelő kifejezés használtassák e helyett. Mert ha nem is helyezkedünk a 48-as alaj:>ra, hanem a 67-es alapon maradunk, akkor sem lehet megengedni, hogy a t. honvédelmi miniszter ur Ausztriát a monarchia lajtántuli részének nevezze. Az 1867 : XII. t.-cz., tehát a kiegyezési törvény világosan mondja, hogy a kiegyezés egyik alapfeltételét Magyarország alkotmányának fentartása képezi. Magyarország önállóságát, alkotmányos voltát szentesitett törvények ismerik el. Soha törvény ugy nem emlékezett meg Magyarországról, mint a monarchia lajtáninneni részéről. Az ] 867 : XII. t.-cz. 27. §-a, a mely kiindulási pontul szolgál és a melyet e részben a további törvényhozások példakép követtek, ugy emlékszik meg Magyarországról, mint a magyar korona országairól, s ezzel szemben Ausztriáról ugy, mint az ő Felsége kormányzása alatt álló többi országokról. Miután nyilvánvaló, hogy itt oly sérelemmel állunk szemben, melynek orvoslása igazán halasztást nem tűr, újra és ismételten kérem az igen t. honvédelmi miniszter urat, hogy ezt a sérelmet lehetőleg még ezen ülés folyamán orvosolni igyekezzék, hogy nyugodt lélekkel távozhassunk a törvényhozás terméből, mert ellenkező esetben, ha nem venném lapszusnak, KÉPVH. KAPLÓ. 1906 1911. XV. KÖTET. vagy az ki nem javíttatnék, magam is más hangon teljesíteném azt a kötelességet, a melyet ilyen esetben, mint a magyar országgyűlés képviselőháza tagjának teljesítenem kell. Hiszen az képezi elsősorban egyik kötelességünket, hogy ellenőrizzük azt, hogy miniszterek mindenben, tetteikben, cselekedeteikben, eljárásukban a nemzeti aspirácziókat igyekeznek-e megvalósítani, igyekeznek-e olyanok lenni, a minőknek Nagy Emil barátom tüntette fel őket, a kik a nemzeti ábrándokat képviselik a magyar törvényhozásban. T. ház! Ennek az inczidensnek a megvilágítása után néhány szóval ismét a honvédelmi miniszter ur egyik megjegyzésére kell utalnom, mert én a magam részéről ezen kérdés tisztázását alkotmányjogi fontosságúnak tartom. Ez a hadügyminiszter parlamenti felelősségének a kérdése. A honvédelmi miniszter ur azt mondta január 21-iki beszédében, hogy Schönaich hadügyminiszter aktív szolgáló katona. Igyekeztem tegnapi beszédem során kimutatni, hogy ha a hadügyminiszter aktív szolgáló katona, ha ez a felfogás fedné a törvény intézkedését és megfelelne a parlamentarizmus szellemének, akkor alkotmányos államról beszélni nem lehet, mert akkor egy katonai diktatúra alatt vagyunk, hol egy szolgálatban álló aktiv katona intézi a kormányzás egyik legfontosabb ágát, a katonai igazgatást. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a honvédelmi miniszter urnak ezen állítását a legerősebb fegyverrel, a törvény erejével verhetem vissza, mert hisz az 1867 : XII. t.-cz. 50.§-a kimondja a közös minisztériumnak parlamenti felelősségét, megállapítja e felelősségre vonás módját és jogot ad a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak, hogy oly esetben, midőn valamely közös miniszter az alkotmányos törvényeket megsértette, a bizottság azon miniszternek perbefogását indítványozza. Ez nyilvánvalóan vonatkozik a miniszter parlamenti felelősségére, hisz egy parlamenti bizottság vonhatja felelősségre. Ha aktiv katona, ha reá nézve a katonai büntetőtörvénykönyv szabályai érvényesek.. (Jeltelfalussy Lajos honvédelmi miniszter tagadólag int.) A honvédelmi miniszter urnak a fejrázásával szemben arra hivatkozom, hogy a katonai büntető törvénykönyv nem tesz kivételt, az összes aktiv katonák számára érvényes az. Ha meg méltóztatik nekem mutatni az 1854. évi ócska, öreg törvényben, hogy a hadügyminiszter kivétetik, akkor egy szavam sincs több; de mivel nem tesz kivételt a törvény, ő a legfelsőbb hadúrnak, vagy ha nincs táborszernagyi rangban, bármely felebbvalójának parancsát teljesíteni kénytelen, különben ép olyan fegyelemsértést követ el, mint az a közkatona, a ki a káplárnak az utasítását nem követi. 31
