Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

240 26L országos ülés 1908 Hencz Károly jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! (Halljuk!) Egy szép, egy gyönyörű középkori legenda szerint szent Ambrus püspök egyszer hajójával egy lakatlan szigeten kötött ki. A szigeten egy öreg remete lakott, a ki áhitatos imádkozással töltötte najijait. Imádkozás közben minduntalan ezt ismételte a remete: »Miserere tui Deus!«. A szentéletü püspök figyelmeztette őt, hogy nem »tui«-t kell mondani, hanem »mei«-t, » Könyörülj rajta— Isten!«, mert ez a helyes kifejezés és ő tévesen használja a »tui« szót. A remete meghallgatta a szentéletü püspök tanítását, de időközben, midőn a püspök hajón távozni készült, a remete elfeledte a tanítást és utána igyekezett a püspöknek, hogy újra megkérdezze és hogy a püspök őt újra megtanítsa a helyes kifejezésre. A hajó azonban már elindult a sik tengeren és ekkor a remete belépett a vizbe és annak hullámain keresztül akarta a hajót követni Esime megtörtént a csoda a legenda sze-. rint: a hullámok nem sülyedtek alá lábai alatt, hanem fentartották őt a vizsziuén, és ő a hullámokon lépve jutott el szent Ambrus püspök hajójáig, a kit most arra kért, hogy tanítaná meg őt újra, hogyan kell helyesen mondani azt a fohászt. Erre azt mondta neki a püspök: *Eiam, mondd csak ugy, a mint eddig mondtad, mert igaz érzéssel, jó szívvel, benső meggyőződéssel mondod és akkor, bármiként mondod is, megérti az TJr a te igazságod szerint.« Midőn most az ujonezmegajánlásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felszólalok, én is arra kérem a t. házat, hogy szavaimat jmsztán mérlegre tenni ne méltóztassék, hanem azoknak belső igazságát méltóztassék vizsgálni, azt a lelket, a mely a beszédre kényszerit, azt a hazafias meggyőződést, a mely a szót ajkamra adja, nem a szavakat, hanem a szavaknak igazságát. Mert igaz az, a mit egy nagy államférfiú : Szilágyi Dezső mondott volt, hogy az igazság mérlegében egy Szunyog teste többet nyom minden demosthenesi ékesszólásnál. És én ma e vita folyamán az igazság érdekében szunyogtesteket, tényeket, megtörtént dolgokat akarok a mérlegen elhelyezni; hadd lássák, hogy az a mérleg, a melynek egyik serpenyőjén a nemzeti jogok, másik serpenyőjén pedig a törvényhozás másik tényezőjének a jogai vannak, épen ezen ujonczkérdésben minduntalan a nemzeti jogok serpenyőjének kárára, veszteségére billen, Nagy örömmel hallgattam, t. ház,Eerdinándy Béla t. képviselőtársam fejtegetéseit a tisztképzésnek és a katonai szakirodalomnak fejlesztése dolgában; a magam részéről is szives készséggel és örömmel aláírom e fejtegetéseket, mint igazakat, és helyesnek, czélszerünek tartanám, ha ezen irányban intézkedések tétetnének s az általa beadott javaslat értelmében a honvédelmi miniszter ur a megfelelő lépéseket megtenni szíveskednék. január 2'i-én, pénteken. T. ház! Mielőtt beszédem érdemébe bocsátkoznám s mielőtt fejtegetném azon érveket és okokat, a melyek engem arra köteleznek, hogy az 1908. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot visszautasítsam, annak elfogadását szavazatommal ne támogassam, kötelességemnek tartom rámutatni a honvédelmi miniszter urnak a képviselőház 1908. évi január 23-iki ülésében történt egy állítására, egy kifejezésére. Tisztelettel kérem erre t, képviselőtársaimnak szives figyelmét, mert itt, ha egy lapszusról van szó, annak kiigazításáról, ha pedig egy sérelemről van szó, úgy annak orvoslásáról kell gondoskodni. Ebben a kérdésben még a 24 órányi időnek eltelése is igen sok; ezt a kérdést, ezt a hibát azonnal kellett volna orvosolni. Ugyanis az ujonczvita során felmerült az a kifogás, hangot nyert az az aggodalom, hogy magyar tiszteket Ausztriában hagynak; magyarajku állampolgárok idegen földön kell, hogy teljesítsenek szolgálatot, annak daczára, hogy régi követelése volt a nemzetnek és e követelés királyi akarattal is szentesítést nyert volt, — hogy a magyar honossági tisztek visszahelyeztessenek Magyarországra, hogy magyarországi csapatoknál, magyarországi ezredeknél teljesítsenek szolgálatot, töltsék be hivatásukat. Erre az aggodalomra, erre a megnyilatkozott jogos kifogásra válaszolt a t. honvédelmi miniszter ur és beszédében többek közt ezeket mondotta: »Felemlítették végül a magyar tiszteknek a közös hadseregbeli csapatoknál, vagyis a monarchia lajtántúli részében való alkalmazását*. T. ház ! A t. honvédelmi miniszter ur, tehát a kormánynak egy nagyrabecsült tagja, hivatalos minőségben Ausztriáról ugy emlékezik meg, mint a monarchia lajtántúli részéről, ezzel a kifejezéssel megerősítve az összbirodalom eszméjét, mert csak ily értelemben lehetne beszélni lajtántúli és lajtáninneni feléről a monarchiának, ha összbirodalomról van szó. Markos Gyula: Ke magyarázz bele ilyet. 0 sem értette igy. (Igaz! Ugy van!) Elnök: Csendet és türelmet kérek! Nagy György: Csodálom, hogy Markos Gyula képviselő ur igy közbekiált. Hiszen magam mondottam, hogy a mennyiben lapsus, akkor majd meg fog nyugtatni bennünket a t, honvédelmi miniszter ur, magam emiitettem, hogy nem tételezem fel, hogy közjogellenes szándékkal mondta volna a t. miniszter ur, s épen azért kívánom megadni az alkalmat, hogy ezt tisztázza. Hiszen ha tudnám, hogy szándékosan tette, nem ily koncziliáns hangon volna kötelességem felszólalni, és akkor nem ily nyugodt hallgatással kellene fogadniok t. képviselőtársaimnak felszólalásomat; de épen az előlegezett jóindulatú bizalom lette kötelességemmé, hogy ily hangon tegyem felszólalásom tárgyává ezt az ügyet.