Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

Wk. országos ülés Í9U8 január 24-án, pénteken. 237 teremtésére. Ennek keretébe beillesztendők volnának olyan hazafias katonai művek, melyek a katonai erkölcsöket hazai történeti alapon mutatnák be. Be lehetne ennek keretébe illesztem a magyar csataképek készítésének támogatását is. mert a honvéd Ludovika Akadémia, egy honvéd főreáliskola és két honvéd hadapródiskola e tekintetben való szükséglete nem elegendő arra, hogy ilyenek kiadására vállalkozók akadjanak. (Ugy van! balfelöl.) TJgy gondolom, hogy az első két-három esztendőben körülbelül évi 150.000 korona költség erre a czélra elegendő lenne; a későbbi években, ha már a dolog megindult, ennek talán a felével is meg lehetne elégedni. Azon meggyőződésben élek, hogy ily irányú állami támogatás mellett nem csupán a katonai irodalmat lehetne megteremteni és fejleszteni, de tekintettel arra, hogy a hogy a honvéd tisztikar létszáma 2743 tisztet tesz ki, azt gondolnám, hogy e szakműveket vagy legalább ezek nagy részét ingyen lehetne a honvédtisztek birtokába juttatni, vagy nekik más módon könnyen hozzáférhetővé tenni. (Helyeslés balfetöl.) T. ház! Befejezem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) A magyar nemzet a múltban és a jelenben milliókat fordított katonai czélokra, a nélkül, hogy ebből a nemzeti szempontnak legkisebb haszna is lett volna. (Igaz! Ugy van! bal felöl) Az általam előterjesztett czél megvalósítása nem ütközik akadályokba; tisztán tőlünk függ, nemzeti szempontokat szolgál, és aránylag csekély költséggel megvalósítható. A magyar katonai irodalom fejlesztése nemcsak a honvéd tisztikarnak, de a közös hadsereg magyar tisztjeinek és a tisztképzés igényeinek érdekeit is minden tekintetben elősegítené. Én azt hiszem, hogy nem lehet semmi nehézség az ellen, ha a t. bonvédelmi miniszter ur még az idei költségvetésbe egy körülbelül 150.000 K-át kitevő tételt pótlólag illesztene be a katonai irodalom fejlesztése czimén. A magyar katonai szakirodalom megteremtése és fejlesztése szorosan összefügg azon czélokkal, melyeket a katonai kérdések tekintetében magunk elé tűztünk. És ha a mi törekvésünk az, hogy az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereget tényleg magyarrá tegyük, hogy ennek alapján majd az önálló hadsereget megvalósítsuk, akkor az elől, a mit ennek a czélnak érdekében elérhetünk, bármily csekélynek lássék is az, ne térjünk ki, hanem inkább ma tegyük meg a lehetőt. (Elérik helyeslés balfelöl.) Az elmondottak alapján határozati javaslatomat elfogadás végett van szerencsém benyújtani és felolvasni. (Halljuk! Hulljuk! Olvassa.) » Határozati javaslat. Utasittatik a magyar királyi honvédelmi miniszter, hogy a magyar katonai szakmüvek irodalmának fejlesztése érdekében, egyrészről a hiány pótlására szükséges szakmüvek magyar nyelvre leendő lefordításának, másrészről az önálló tudományos magyar katonai irodalomnak, valamint a katonai nevclőés képzőintézetek számára való ifjúsági könyvek irodalmának támogatása czéljából még az idei költségvetésbe illeszszen be pótlólag egy megfelelő tételt s egy ma.gyar katonai irodalmi szakbizottság alakításának közbejöttével tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a költségvetés keretén belül e czélra évenként megszavazandó _ összeg czélirányosan felhasználtathassák.* (Elénk helyeslés és éljenzés balfelöl. Á szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vertán Endre jegyző: Schriffert József! Schriffert József: T. képviselőház! Évek óta mindig a katonai kérdések okozták a legnagyobb vitát a képviselőházban. Ennek oka egyszerűen az, hogy a hadsereg sem nyelvben, sem érzésben, sem pedig jelvényben nem magyar, hanem egy idegen, különálló test, a mely a nemzet testében él. Olyan, mint a tövis, amely, ha a bőr alá jut, gyulladást, kelevényt okoz, mig az orvosi kés onnan ki nem metszi. Az orvos azután kénytelen a gyulladt sebet a tövisekkel együtt kivágni, hogy a test többi része megmentessék a gyulladástól. Ehhez hasonló a mai hadsereg is, a mely már nem is tövis, hanem egy nagy kelevény, a mely elhatalmasodott a nemzeten. Nagy György: Sárga-fekete kelevény ! Schriffert József: A magyar nemzetnek mindenkor kötelessége ez ellen a nemzeti érzés öntudata nevében tiltakozni, sőt nemcsak tiltakozni, hanem küzdeni is kell ez ellen mindaddig, mig a hadsereg magyarrá nem lesz. Semmiféle ország, semmiféle nemzet, a mely ma élni, fejlődni, hatalmassá lenni óhajt, nem tűrheti el, hogy az ő katonasága idegen kézben legyen, mert különben olyan helyzetben van, mint az, a kinek a hurkot, a kötelet a nyakán tartják és bármely perezben megfojthatják. Az ilyen ember nem szabad, mert élete felett nem ő rendelkezik, hanem egy másik ember. Mi, magyarok, érezzük és tudjuk ezt és küzdünk is ez ellen. 1889-ben a nagy nemzeti véderő vita küzdelme és annak kimagasló czólja ezen nyelv kivivására, ezt a czélját még nem érte el, a vezérek ideiglenesen a békét megkötötték. Ezt pedig én magam is elfogadtam. De a mikor azt láttam, hogy a delegáczióban mindent megszavaznak, ellenben a nemzetnek semmit sem adnak, és a katonai terheket emelték, a múlt ülésen a gyalogságnál hat millióval, a tengerészetnél 13 millióval, akkor, a mikor ez a függetlenségi és 48-as párt, a mely mindig azt hangoztatta és elvül tűzte ki, hogy igenis az adót le fogjuk szállítani, több katonát ugyan, nem adott, hanem mégis 19 millióval több