Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

236 26b. országos ülés 1908 január 2k-én, pénteken. szaktól eltekintve, ezentúl is a magyar hadsereg megteremtésének nagy czéljáért fogok küzdeni, (Elénk helyeslés.) és mindaddig előmozdítani kívánom mindazt, a mi e nagy ezél megvalósítását közelebb hozza a nemzethez. (Elénk helyeslés.) T. ház! Én mint a függetlenségi párttagja helyesnek tartom, hogy az elhangzott beszédekben felhozattak és tárgyalás alá vétettek mindazon sérelmek és anomáliák, a melyek a hadseregre vonatkozólag magyar szempotból léteznek. Fájdalmasan érint azonban és sajnálattal kell a kormányt támogató függetlenségiek padsorából is konstatálni azt a tényt, hogy igenis a sérelmeknek egész sorozata létezik (Igaz! Ugy van!) és ezek közül sok még el nem enyésztetett. (Igaz! ügy van!) Egyes adatokban, előadott ténykörülményekben, a melyeket a felszólalt t. képviselő urak beszédeikben előadtak, voltak tévedések, a melyekre a t. honvédelmi miniszter ur részben már meg is adta felvilágosító válaszát, ez azonban nem változtat azon a sajnos tényen, hogy a sérelmek egész sorozata létezik, hogy a disszidens képviselők sok igazat mondottak és hogy mi tényleg egy olyan hadsereget tartunk fenn pénzen és emberáldozattal, a melyet semmiképen sem mondhatunk magunkénak és a mely ma, ujabb alkotmányos életünk 42-ik esztendejében is, az összbirodalmi eszme és a császári hatalom szolgálatában áll (Igaz! Ugy van!) s a szabadelvű kormányok uralma alatti ellenzék évtizedes küzdelmeinek és nagyon sok erőfeszítésnek, mely ezen küzdelmek alatt történt, vajmi kevés kézzelfogható eredménye van. De bármikép álljon is a dolog és látszólag bármily eredménytelenek voltak is a küzdelmek, lehetetlen, hogy előbb vagy utóbb illetékes helyen be ne lássák vagy a körülmények kényszerűsége e belátást meg ne érlelje, hogy egy nemzettől a folytonos pénz- és véráldozatot minden ellenszolgáltatás nélkül és a nélkül, hogy nemzeti asjürácziói respektáltassanak, kívánni és követelni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Ideigóráig és átmenetileg elodázhatjuk ugyan azon kívánságaink teljesítésének lényeges részét, melyeket a hadsereg magyar részének magyarrá tétele tekintetében táplálunk, de erről lemondani nem fogunk. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Az átmeneti időszak nem tarthat túlsokáig és el fog jönni az idő, midőn a most kikapcsolt katonai kérdéseket a nemzet aspiráczióinak irányában kell megoldani. Addig is azonban, mig a katonai kérdések megoldása napirendre kerülhet, mulasztást követnék el, ha olyan irányban, mely bizonyos tekintetben előmunkálat számba mehet, nem tennénk meg a lehetőt és mindazt, a mit megtenni módunkban van. Nem lényeges dologról van szó, de a mi viszonyaink közt és a mi helyzetünkben lényeges minden, ha csak egy téglányi alapot is rakunk le ahhoz az épülethez, mely majdan az önálló magyar hadsereget lesz hivatva alkotni. Azt a kérdést vagyok bátor intézni a t. honvédelmi miniszter úrhoz, hogy. vájjon a magyar katonai tudományos szakirodalom olyan színvonalon áll-e, mely a kívánalmaknak megfelel,. . . Ugron Gábor: Dehogy áll! Ferdinándy Béla: ... és vájjon ki tudja-e elégíteni a honvéd tisztikarnak magasabb igényeit, éi másrészről ki tudná-e és ki fogná-e elégíteni a magyar szolgálati és vezényleti nyelv esetében a közös hadsereg magyar részének tisztikarát, és ki tudná-e elégíteni a magasabb tisztképzés igényeit ? Erre a kérdésre csak nemmel lehet válaszolni. Sajnos, a magyar katonai irodalom gyenge, fejletlen állapotban van, és honvédtisztjeink, ha magasabb képesítésre törekednek, most nagyrészt német szakmunkák használatára vannak utalva. A magyar katonai irodalom olyan szegény, hogy ma, a honvédség fennállásának ötödik évtizedében a szükséges müvek részben még fordításban sincsenek meg. Az önálló szakmunkák jóformán teljesen hiányoznak. A magyar hadi történet művelésének mezeje meglehetősen el van hanyagolva. Magyar nyelven még oly ifjúsági művek sem léteznek, melyekből a hadapród-iskolák és tisztképző intézetek növendékei meríthetnének okulást. Ezek kénytelenek Radetzky, Laun és legjobb esetben Savoyai Jenő és más osztrák generálisok hőstetteiből meríteni azt a lelkesedést, a mely a katonai erények fejlesztéséhez szükséges. A t. honvédelmi miniszter urnak azonban módjában állana a katonai irodalom megteremtését és fejlesztését a saját hatáskörében eszközölni. (Igaz! balfelöl.) Ehhez nem kellene egyéb, mint egy kis jóakarat, és egy kis pénz, és a t. honvédelmi miniszter ur jóvá tehetné hivatali elődeinek több évtizeden át elkövetett mulasztásait. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Azt hiszem felesleges bővebben kifejtenem, hogy különösen Magyarországnak mai közjogi helyzete mellett és a mi viszonyaink között ma minden irodalom a saját erejéből fejlődik, csak a katonai irodalom nem. (Ugy van! balfelöl.) A magyar katonai irodalmat nálunk csak állami támogatás mellett, hogy ugy mondjam, hivatalból lehet fejleszteni. A kivitel talán ugy volna eszközölhető, hogy a honvédelmi miniszter ur alakit egy katonai irodalmi szakbizottságot. Ezen szakbizottság működése három irányra terjedne ki. Először: a magyar nyelven hiányzó és szükséges vagy egyébként kiváló szakművek fordítására (Helyeslés balfelöl.), másodszor: önálló magyar szakművek megiratására, a mi részben pályázat, részben megbízatás utján eszközöltetnék. (Helyeslés balfelöl) Olyan tisztek, kiknek katonai múltja kellő garancziát nyújt, egyes szakművek írásával megbízatnának. (Helyeslés bálfelöl.) -Harmadszor: katonai ifjúsági könyvtárak meg-