Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

36*. országos ülés 1908 számára, a mely bennünket ideküldött, reformokat alkossunk; mi, a kik el vagyunk telve azzal a gondolattal, hogy a nemzeti aspirácziókat a parlamentnek meg kell valósítania; mi, t. képviselőház, künn a folyosón szivarozgatva, bizonyos fásultsággá], a kabátunk gombjairól olvassuk ki. hogy kegyeskednek-e kilépett barátaink esetleg hónapokra menő obstrukcziót folytatni, vagy hogy esetleg megtehetik azt, vagy mondjuk, hogy ők nem, de megteheti egy másik parlament másféle emberekkel, hogy egyszerűen hónapokon át névszerint szavaztatnak bennünket, a mikor a rengeteg többség itt tesped és nem képes elveit megvalósitani és nem képes a reformalkotás terén három lépést sem tenni előre. (Elénlt helyeslés.) Ezek a kilépett t. barátaim, mondom, velünk hazafias harmóniában vannak; ez iránt nincsen semmi kétségem. De méltóztassék elképzelni azt a lehetőséget, hogy az általános választói joggal együtt be fog jönni ebbe a parlamentbe 20 nemzetközi szocziáldemokrata; a mi elvileg egyáltalában kizárva nincsen; 20 szocziáldemokrata, a ki nem ebben az országban született, (TJgy van! Igaz! TJgy van t a jobboldalon.) a ki nem szivta a magyar anyatejet és a ki nem rajong az ország függetlenségéért (Igaz! TJgy van!) és az ország hazafiúi ideáljaiért. (Helyeslés.) Hát akkor is tűrni fogjuk, t. képviselőház, hogy a kisebbség jogainak szabadelvű E zent jegyében a nemzetköziség megakadályozza a magyar nemzeti államnak becsületes íunkczióját? Ugy-e nem, t. képviselőház? Már pedig, ha ezekkel a házszabályokkal nekimegyünk . . . (Mozgás a szélsőbalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy Emil: . . . nekimegyünk az uj választásoknak, egyáltalában nincsen elvileg kizárva az, hogy egy ilyen helyzet bekövetkezhetik és ország-világ szégyenére megtörténhetnék az, hogy a nemzeti asjnrácziók gondolatában összejött parlament nem képes munkáját folytatni, a nemzetköziség destruktív eszméje miatt. (Élénk helyeslés és tetszés.) De tegyük fel, t. képviselőház, hogy a magyar nép, de nemcsak a magyar nép, hanem a nemzetiségi vidékek népei is különbség nélkül kivetik szivükből ezen nemzetköziségnek destruktív mérgét — még akkor is, t. ház, el kell ismerni mindenkinek, hogy az általános választói jog után nagyobbmérvű osztály — és nemzetiségi ellentétek fogják felütni fejüket, mint a melyek idáig uralkodtak a magyar képviselőházban és teljes lehetetlenség kitenni a magyar parlamentet annak, hogy nem a többség akczióképes szabadsága, hanem esetleg húsz ember diktátorsága irányítsa az ország törvényhozását. (Igaz! TJgy van!) Ha a házszabályokat nem módosítjuk, t. ház, két dologra készülhetünk el: vagy teljes erkölcsi és anyagi anarchiára, vagy a titkos paktumok utálatos rendszerére, a mely január 2k-én, pénteken. 231 a parlamenti szisztéma j>rostitucziója, (Igaz! TJgy van!) Mindezekből, t. ház, kétségtelen az, hogy a nemzeti akarat érvényesülése ezen házszabályok módosítását szükségképen kívánatossá teszi. Én ezúttal érdembe nem bocsátkozom, mert az érdemi tárgyalás későbbi sorra tartozik, itt csak mindössze azt kérem, méltóztassék majd ezt a módosítást érdemben tárgyalásra kitűzni és megszavazni. Megszavazni azért, hogy érvényesüljön a magyar nemzeti parlament akarata, hogy ez a magyar nemzeti parlament, mely ma az ország közönségét, a nemzeti ideálokat képviseli, akaratának felfelé is, lefelé is érvényt tudjon szerezni. Kállay Tamás: Ma igen, de hogy lesz tiz év múlva! Nagy Emil: És ne legyen egy lenézett rendszertelen tömeg, a mely mindenkor és minden esetben húsz ember kénye-kedvétől függ. Ezekkel szemben azt szokás mondani, — és hallom is az aggodalmaskodók hangját — hogy ugyanez a házszabály-módosítás azután egyszer arra is szolgálhat, hogy egy nemzetietlen többség éljen vissza azzal a nemzeti kisebbséggel szemben. Nekem erre csak egy feleletem van. Felteszem a kérdést, feleljen rá bárki szabad lelkiismerete szerint, hogy melyik eshetőség a valószínű: hogy egy nemzeti kisebbséggel szemben egy nemzetellenes többség jön be a közeljövőben a házba, vagy az inkább a valószínű, hogy a magyar nemzeti többséggel szemben esetleg bejöhet egy nemzetietlen kisebbség ? A mikor tehát az ország érdekei kezünkbe vannak letéve és a mikor az ország érdekeiről gondoskodnunk kell, akkor nem a távoli lehetőségű jövő szempontjából, hanem a közelálló valószínűségből kell kiindulnunk. De a mellett az én felfogásom az, hogy a mikor milliók szabad választási akaratán fog megnyilvánulni az ország sorsa, a mikor nem pár ezer ember dönti el többé a haza ügyét, hanem a milliók szivében és lelkében kiformálódó meggyőződések, akkor az ón lelkem hite szerint nem oda kell folyamodni, hogy könnyű, gondtalan, az obstrukczió lehetőségét szem előtt tartó politikai életmóddal akarjuk megvédeni a nemzeti gondolatot, hanem akkor tessék kimenni a milliók közé és tessék megmenteni a milliók szivét a magyar géniusz számára! (Helyeslés.) A jövendő politikai küzdelmei, t. ház, nem itt fognak lejátszódni, hanem a népek lelkében és ha ott elvesztettük a csatát, akkor napunk úgyis lealkonyodott; akkor ugy sem lesz többé ur a magyar Mátyás király földén, mig ellenben ha a nemzeti többséggel jó dolgokat tudunk alkotni, cselekedni ós nem tűrjük gyáván azt, hogy lábbal tiporják a magyar nemzeti parlament akaratát: akkor igenis oda merünk állni a nép elé és nincs kétségem az iránt, hogy a