Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

232 c m. országos ülés Í908 magyar nemzeti asjúrácziók a milliók részéről teljes mértékben honoráltatni fognak. (Helyeslés.) Ha szétmegyünk ezekkel a házszabályok­kal és nem alkotunk semmit a népért, akkor nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan fog ben­nünket fogadni az a régi függetlenségi választó­közönség. Nem lesz-e igen hálás talaj a nemzet­közi izgatók számára az, hogy azt mondhatják a választó közönségnek: Látjátok, mi hasznotok volt a függetlenségi párt kormányzásából, hiába támogattátok negyven esztendőn keresztül annak zászlaját: mikor oda jutottak a hatalomhoz, le hagyták magukat tiporni mindenki által, hagytak paezkázni magukkal kényük-kedvük szerint és nem tették meg azt, a mit a nép tőlük joggal elvárt, azokat a becsületes, nép­szerető reformokat, a melyek sürgetnek az ajtón, s a melyeknek megoldása nemcsak a nép érde­kében, de a nemzeti gondolat érdekében is elodáz­hatatlan szükségesség. (Igás! ügy van!) Ne csak közjogi téren lássuk a negyven­nyolczas nagy idők hagyományait, hanem lássuk ezeket egyúttal abbananépmentő nagy politikában is, a melyet tőlünk ma a nép egyenesen elvár s ha ezt nem teszszük, akkor hiába állunk mi ki a nép elé, hogy édes barátaim, a kisebbség védelme nem engedte meg azt, hogy a házszabályokat módosítsuk, ki fognak ezért nevetni bennünket mindenfelé. Mert egy tekintély van: ez az erő, és egy imponál: a nemzeti többség czéltudatos, öntudatos működése. Hogy ez lehetséges legyen, kérem indítványom érdemi tárgyalását. (Hosszas élénk helyeslés, tetszés és taps. A szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök: A házszabályok 199. §-a szerint az indítvány felvételére kitűzött napon az indít­ványozó kifejti indítványát, s a ház érdemleges tárgyalás nélkül szavazás utján elhatározza, ha vájjon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e vagy ne. Ennek alapján és értelmében kérdem a t. házat, kívánja-e Nagy Emil képviselő ur indít­ványát tárgyalás alá venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik Nagy Emil képviselő ur indítványát tárgyalás alá venni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy (Felkiáltások: Ellenpróbát!) Bocsánatot kérek, ellenpróba az elnök segédeszköze; azt csak akkor alkalmazza: ha nincs egészen tisztában azzal, hogy hol van a többség. (Igaz! Ugy van!) Itt kétségkívül tisztában lehettem nemcsak én, hanem tisztában lehetett bárki is azzal, hogy hol van a többség. (Elénk helyeslés.) Ennélfogva kimondom, hogy a képviselőház többsége Nagy Emil képviselő ur indítványát tárgyalás alá kívánja venni. Az indítványnak tárgyalása iránt később fog az elnök javaslatot tenni. (Helyeslés.) január M-én, pénteken. Méltóztatnak ebbe belenyugodni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a közös had­sereg és haditengerészet, valamint a honvédség ujonczlétszámának az 1908-ik évre való meg­állapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 688, 709) tárgyalásának folytatása. Bizony Ákos képviselő ur személyes meg­támadtatás czimén kért szót. Bizony Ákos: T. képviselőház! (Folytonos zaj. Halijuk ! Halljuk!) Elnök (csenget): Osendet kérek. Méltóztas­sanak helyüket elfoglalni! Bizony Ákos: Bocsánatot kérek, hogy sze­mélyes megtámadtatás indokából felszólalok és a ház becses figyelmét néhány perezre igénybe veszem. (Halljuk!) A tegnapi ülés folyamán, a midőn én nem voltam itt a teremben, Bozóky Árpád képviselő ur a következőket mondotta (olvassa): »Az imént elmondott beszédre reflek­tálva . . .« (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bizony Ákos (tovább olvassa): . . . »valamint arra is, a mit itt Kmety Károly és Bizony Ákos t. képviselőtársaiul, magánpárbeszédben elmondtak, mert Bizony Ákos t. képviselőtársam azt vitatta, hogy a honvédelmi miniszter és a hadügyminiszter nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá« — mire Molnár Jenő t. kép­viselő ur közbeszólt: »Ezt Miskolczon kellene elmondania egy jDártgy ülésen, nem a házban«. T. képviselőház! Annak megítélését, vájjon egy magánbeszélgetést parlamenti felszólalás tárgyává tenni helyes-e, megfelel-e a parlamenti szokásoknak és általában izléses-e, a t. képviselő­házra bizom. (Elénk helyeslés balfelöl.) A mi magát a személyes megtámadtatást illeti . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bizony Ákos: . . . erre vonatkozólag igen röviden csak két megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hpgy a t. kéjjviselő ur — értem alatta Bozóky Árpád képviselő urat — vagy nem hallotta jól, hogy én mit mondtam, vagy ha jól hallotta, nem értette meg. Én t. i. egy­általán nem mondtam azt, nem is mondhattam ilyen zöldet, hogy a honvédelmi miniszter és a hadügyminiszter nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá. Én igenis azt mondtam, hogy a közös had­ügyminiszter — bátran mondhattam volna a közös kormány többi tagjait is, de csak erről volt szó — a közös hadügyminiszter nem parlamentáris miniszter és mint ilyen csak jogi, de nem egyszersmind politikai felelősséggel tartozik. Azt hiszem, hogy ez annyira nyilván­való dolog, hogy ezt tüzetesebben bizonyítani sem szükséges. Hát hiszen r mit értünk parla­mentáris miniszter alatt? Értjük azt, hogy az illető az országgyűlés többségéből vétessék, vagy

Next

/
Thumbnails
Contents