Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

263. országos ülés 1908 T. képviselőház! Szomorúnak tartom, hogy a hadvezetőségnél az a felfogás uralkodik, hogy a hadseregben nem szabad a magyar nemzeti érzésnek megnyilatkozni, mert ott nemcsak magyarok, hanem más anyanyelvű polgárok, szászok, tótok, stb. is vannak és hogyha engednék megnyilatkozni a magyar nemzeti érzést, akkor ép ugy meg kellene engedni a szászoknak, németeknek, oláhoknak. Ezt máskép nem értelmezhetem, mint hogy ugy gondolják ezt, hogy ha a magyar fiu lelkesedik a magyar nemzeti ideálért, akkor az oláh fiu lelkesedhetnék a dákoromán ideálokért. Ez pedig helytelen. Ezért nem szavazhatok meg ilyen hadsereg részére ujonczot, mert a helyes felfogás az, hogy minden egyes besorozott magyar ujoncz egyforma állampolg kinek egyforma ideálja, vágya, czélja a szabad független Magyarország kell, hogy legyen. Ennek a nagy ideának szolgálatában kell, hogy álljon békében munkával és háborúban, karddal kezében. Ilyen különbséget a magyar állampolgárok között tenni nem szabad. Egyforma lelkesedéssel, hittel, nem csüggedő akarattal kell, hogy szeressék a haza gyermekei a haza földjét, a mely ápolja és eltakarja őket. Szomorú dolognak tartom a hadvezetőségnek azt a felfogását, a mely itt a nemzetiségi ellentéteket szitja és alkalmat ad arra, hogy a nemzetiségek hivatalos felfogásra hivatkozva igyekezzenek érvényesíteni, helytelen és sokszor a közjog rendelkezéseibe ütköző kívánságaikat. A hol ilyen hibákat lát az ember, meg kell döbbennie, hogy szabad-e ilyen hadsereg számára ujonczot megszavazni ? De hogy tovább menjek a példákban, ott van a Thury Lajos esete. A magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia növendékeit harczászati gyakorlatra vezették Ausztriába. Ott augusztus hó egyik napján a fiuk kimentek csónakázni. Ott volt a bécsi hadapródiskolának két növendéke is. Egy olyan csónakra ültek a fiuk, a melyen fekete-sárga zászló volt kitűzve. Thury Lajos erre — legalább igy adja elő az osztrák spiczli, a ki feljelentette — azt mondta: hogyan csónakázhattok ti feketesárga lobogó alatt. Ezért az ártatlan megjegyzéseért, ezért az egyszerű, szerény, éhiélküli, igénytelen mondatocskáért a harmadik évfolyam befejezése után, mikor már a kinevezés előtt állott, kicsapták a honvéd Ludovika Akadémiából! Ha t. ház ilyen esetek fordulnak elő, akkor kérdem — hisz vannak a képviselő urak között is apák, a kik foglalkoznak avval, hogy fiukat milyen pályára adják — mondják meg őszintén adhatják-e fiukat teljes megnyugvással katonai pályára. Adhatja-e nemzeti érzésű apa fiát nyugodt lélekkel a honvéd Ludovika Akadémiába, a hol ki van téve annak, hogy egy zászlóra tett ártatlan megjegyzése miatt a harmadik év végén kicsapják, a mi azt jelenti, hogy három évet elveszített az életéből. Nem lehet csodálkozni, hogy a magyar fiuk nem mennek a katonai pályára akkor, a mikor erőszakkal, tulszigorral igyekeznek január 23-án, csütörtökön. 219 elfojtani a nemzeti érzést, mikor egy kozmopolita állam kozmopolita polgáraivá igyekeznek őket nevelni. T. képviselőház ! A nagy hadjáratok, a nagy, győzedelmes ütközetek emléke nem annak az igazságnak bizonyitását czélozza-e, hogy ilyen fonák érzésű kozmopolita katonák diadalmas csatákat nem nyernek % \ Ha a magyar nemzetnek történetét nézzük csak, itt is gyönyörű példákat kaphatunk arra, a mikor épen a magyar nemzeti érzés vitte diadalra a hadi kardot, a mikor a magyar nemzeti érzés vitte győzelemre a lobogót. Rákóczi kuruczai, Kossuth Lajos honvédéi azért vivták meg egymásután a győzelmes csatákat, mert nemzeti érzés lobogott, lelkesedett, lángolt szivükben, mert nemcsak katonák, uniformisos bábuk, hanem magyar hazafiak is voltak. Én azt tartanám, hogy épen a hadvezetőségnek lenne kötelessége ápolni, fejleszteni, erősiteni a magyar katonák szivében a hazaszeretetet, hogy ilyen erős hazafias érzésű katonasággal annak idején diadalmas csatákat tudjon megvivni. Osztrák felfogás szerint a mostani nevelés a helyes, jó nevelés. Rückwärtsconcentrirung-hoz tényleg nem kell nemzeti érzés, Chlopy is bekövetkezik nemzeti érzés nélkül, de diadalmas csatákat megnyerni e nélkül nem lehet. Ezt a klumi ködös osztrák felfogást azzal, hogy ujonczokat szavazunk meg, a magunk határozatával nem szentesíthetjük, j A magam részéről már csak azért sem szavaznám meg ezt a szakaszt, azért sem szavaznék meg ujonczot, mert az a katonai büntetőperrendtartás mindig csak Ígéret marad, azzal is mindig csak biztatnak már harmincz év óta, Fehérváry szavaival élve : »lassan — lassan — lassan« halad a megvalósulás felé. S a mig ennek megvalósítása bekövetkezik, addig azok a magyar fiuk, a kik katonasorban haditörvényszék elé kerülnek, igazságtalanul, szigorúan kell, hogy bűnhődjenek. En visszaemlékezem katonakoromra, bátran megmondogattam az igazat, s egyszer egyik társam arra figyelmeztetett, hogy nézzem meg a katonai büntetőtörvénykönyvet, könnyen életfogytig tartó szabadságvesztést kaphatok igazmondásomért. Akko: elővettem a katonai büntetőtörvénykönyvet — majd lesz alkalmam más felszólalásom alkalmával idézni belőle — s láttam, hogy annak majdnem minden szakasza halállal büntetendő cselekményről szól. A legenyhébb dolgok, pl. a ki kétszer, vagy háromszor megszökik, halállal büntetendő ; pláne háborúban a legkisebb lopás vagy sikkasztás, sőt fegyelemsértés is — hogy ne mondjak, csak olyan cselekményeket, a melyek a jó erkölcsbe ütköznek — halállal büntetendő. Hiszen ott is csak emberek vannak, az az uniformis az ember lelkiállapotát, érzésvilágát, gondolkozását, morálját nem alakithatja annyira át, azokkal is ugy kell bánni, mint emberekkel. Mondom, majd lesz még alkalmam itt, ebben a képviselőházban idézni abból a büntetőtörvény28*