Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

január 23-án, csütörtökön. 220 263. országos ülés 1908 , könyvből és kimutatni, hogy milyen lényegtelen, csekély hibákért milyen súlyos, embertelen büntetés jár. Miután a honvédelmi miniszter ur nem látszik mindenben egyetérteni felszólalásommal, hogy példát emlitsek, a Kossuth-nóta eléneklését is szigorúan büntetik a közlegényeknél, tisztekről nem szólok, mert azokat kicsapják. így a nagy nemzeti ellentáüás idején, az első obstrukczió idején, mikor a képviselőházban tiltakozott a függetlenségi párt az ujonczlétszám felemelése ellen, egy Brassóban szolgáló közbakát, mert vasárnap dudorászta a Kossuth-nótát, nyolcz hónapi börtönre Ítélték. (Mozgás balfelől.) Szivesen szolgálok t. honvédelmi miniszter urnak adatokkal, méltóztassék utánanézni. Hát ezt nagy bűnnek tartották, a mit még sulyosbitott katonai czopf szerint az, hogy az utczán énekelte. T. i. akkor a hazafias érzés annyira megragadta a magyar fiukat, hogy maguk is tüntetésekkel, jogos, igazságos tüntetésekkel a függetlenségi párti képviselőknek hazafias érzésű ellentállását, akczióját támogatni, segiteni igyekeztek. De ne is menjünk tovább a honvédség történetében, emlékezzünk csak vissza arra az alkotmánysérelemre, a mikor Fabriczius ezredes megjelent itt a képviselőházban. (Mozgás.) Bár ne ugy történt volna ; bár nekem ne lenne igazam, t. honvédelmi miniszter ur; bár ki lehetne törölni a magyar nemzet történetéből azt a szomorú emlékű eseményt. De hiszen történeti tény, csak a közelmúltban történt, s kapott-e érte büntetést ? Épen kitüntetést kapott, dandár-parancsnok lett. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem, kérem ! Nagy György: Vagy azt a hatáskört adták neki, tehát magasabb hatáskörbe jutott, eddig csak ezredes volt. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Most is az ! Nagy György : Ha azt látják, hogy a honvédtiszteket a Kossuth-nóta éneklése miatt elcsapják, hogy a magyar országgyűlést szuronyokkal oszlatják fel, és a ki feloszlatja, azt előléptetik, akkor azt várni, hogy ebben a honvédségben megerősödjék a nemzeti érzés, hogy ez a honvédség a nemzeti vágyak kivivására alkalmas fegyver legyen a nemzet kezében, nem lehet, akkor ezek a vágyak és törekvések mindig csak meddő vágyak és erő nélküli törekvések maradnak. T. ház ! Nekünk ilyen hadsereg részére ujonczot megszavaznunk nem szabad. Azt hiszem, t. képviselőtársaim közül egy sem zárkóznék el attól, hogy egy magyar érzésű, nemzeti, önálló hadsereg számára ujonczot sziwel-lélekkel szavazzon meg. Nem kell arra minket tanitani, pedig sokszor felhangzik az a nagyképű tanitgatás, hogy az ország érdekében szükséges a katonaság és . hogy a legutolsó sarki hordár is tudja, hogy a létszámot emelni kell. Én a legutolsó sarki hordárt mint politikai tényezőt nem ismerem, hanem azt igenis tudom, hogy az a választóközönség, a mely bennünket bizalmával megtisztelt, nem azért küldött ide bennünket, hogy a létszámot emeljük, de nem is azért, hogy okyan hadsereg számára szavazzunk meg katonákat, a melynek minden mozdulata és intézkedése egyenesen sérti a magyar nemzeti érzést. T. képviselőház ! Most már jogom van beszélni, az imént elvonatott a szó tőlem, és azért visszatérek Schönaich hadügyminiszter dolgára, s hogy lássa a honvédelmi miniszter ur, hogy én nem alaptalanul szólalok fel, adatokra hivatkozom, és minden állitásomat bizonyitom. Azt mondotta a honvédelmi miniszter ur, hogy Schönaich aktiv szolgálatban van. A hol egy miniszter aktiv szolgáló katona, a hol katonai fegyelem alatt áll, és a hol ilyen katonai fegyelem alatt álló ember igazgatja az ország parlamentáris viszonyainak egy részét, az az ország nem alkotmányos ország, hanem katonai diktatúra alatt álló tartomány. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Mezőfi Vilmos: Az nem hallgat a parlamentre ! Nagy György: Ha a hadügyminiszter aktiv szolgáló katona, ha neki a legfőbb hadúr parancsát teljesítenie kell, halálbüntetés terhe alatt, akkor az a miniszter a nemzet kívánságait nem veheti figyelembe, mert annak a katonai parancsszó és a reglement intézkedései szerint kell eljárnia. Azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy Magyarországon mindig ugy irja alá magát, mint hadügyminiszter. Méltóztassék csak megnézni a delegácziók határozatainak megerősítését, illetőleg az osztrák delegáczió határozatainak szentesítését, — mert a magyar delegáczió határozatai csak jóváhagyatnak, de az osztrákéi szentesittetnek, azok törvényerővel bírnak, — méltóztassék megnézni a közös hadügyiminiszter ellenjegyzését ; ott van, hogy Feldzeugmeister, hadügyminiszter. Miért nem irja Wekerle Sándor miniszterelnök ur a neve mellé, hogy a közigazgatási bíróság elnöke ? Mert ő ebből a szolgálatból neveztetett ki miniszterelnökké, a hadügyminiszter ur pedig azelőtt Feldzeugmeister volt. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Most is az ! Nagy György: De nem tényleges katona, mert ha tényleges katona, akkor nem áll parlamenti felelősség alatt. Mert egy ember, a kinek diktálni lehet, az nem lehet egyszersmind alkotmányos hadügyminiszter. Már pedig ne feledjük, hogy a hadügyminiszterrel szemben vád alá helyezési indítványra is jogunk van. S már most, ha az a szegény, szerencsétlen katona katonai fegyelem alatt áll, ha ő köteles teljesíteni a hadúr parancsát, akkor milyen joggal itélhetnők el ? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: A hadúr parancsa törvényellenes nem lehet! Nagy György: Akkor ez a büntetés igazságtalan lenne. A hadügyminiszter nem lehet aktiv katona, nem állhat katonai fegyelem alatt, hanem hadügyminiszter, és mint ilyen a két államnak, a két