Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

218 263. országos ülés 1908 január 23-án, csütörtökön. van a Kossuth-nóta miatt lefokozott László Imre főhadnagy esete, .... (Mozgás halfel"l.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Bocsánatot kérek, nem honvédfőhadnagy. Tiltakozom a honvédség nevében, hogy honvédfőhadnagy volna. Nagy György: Hát főhadnagy. Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Ez a házszabályokban teljesen ismeretlen tárgyalási mód. Nagy György: A Kossuth-nóta eléneklése miatt lefokozott, a hadsereg kötelékéből elcsapott László Imre esetét is kötelességemnek tartom felhozni. A kérvényi bizottsághoz ez a szerencsétlen üldözött ember kérést adott be állásának visszanyerése érdekében. A kérvényi bizottság, nem tudom, áttette egy másik bizottsághoz, ez a kérés folyton utazik, de az igazság az, hogy az illető ma is állás nélkül van. Kállay Tamás: Nem igaz, van állása. Nagy György : Valami magánalkalmazást kaphatott ... Kállay Tamás : Nem magánalkalmazást, állami alkalmazást. Nagy György: Azt is megengedem, Kállay Tamás képviselőtársam, hogy állami alkalmazást, de nem tudtuk a hadsereghez visszajuttatni. Az első kivánsága pedig ez volt. Tény tehát az, hogy a kit a Kossuth-nóta miatt elcsapnak, ha összeállunk is mind, a nemzeti akarat erejét nem tudjuk érvényesíteni. Hogy privátállást kapott, hogy adtak neki állást más vonatkozásában az állami életnek, az engem nem elégit Id. Azzal a ténynyel kell számolnuk, hogy a Kossuth-nóta eléneklése miatt elcsapják a hadseregből. Kmety Károly: A Kossuth-párt megszavazza az ujonezot, de Kossuth-nóta nem kell! (Elénk éljenzés balfelől.) Nagy György: ügy van ! Itt van Kmety t. képviselőtársam is, a ki a maga felháborodásának ezzel szemben szintén jogos kifejezést ad. Hogyan kivánhatjuk, hogy a magyar ifjúnak kedve legyen, hogy belemenjen abba a hadseregbe, ha azt látja, hogy a magyar nemzeti imádság eléneklése miatt elcsapás a jutalma. HÓdy Gyula: A függetlenségi kluboknak nem adnak katonazenekarokat! (Folytonos zaj.) Ez igy van! Elnök: Hódy Gyula képviselő urat kérem, ne méltóztassék parallel szónoklatokat tartani. (Derültség.) Nagy György : A hivatalos katonai felfogás az, hogy a katonának el kell rejtenie, el kell titkolnia a maga hazafias érzését, el kell titkolnia egyéni meggyőződését, mert a katona kozmopolita. Ezt a hivatalos felfogást hangoztatták a régi szabadelvű rendszer honvédelmi miniszterei, ezt hangoztatta a mindenkori hadügjmimiszter is, hogy a katonaságnál nem lehet néísni, hogy ki magyar, ki szász, ki német, vagy ki oláh, nem lehet kinek-kinek egyéni érzésével külön-külön számolni, hanem mindenkit egyformán elismerve embernek, mindenkivel egyformán kell elbánni. Hát igy felállítva, ez a tétel, t. képviselőház, nem felel meg a valóságnak. Igen, én magam is azt mondom, hogy mindenkivel, mint emberrel, mint a hadseregnek egyik tagjával, mindenféle anyanyelvű polgárral egyformán kell elbánni és nem szabad az anyanyelv tekintetében különbséget tenni a szerint, hogy valaki magyar vagy idegen anyanyelvű, ha egyszer az országnak állampolgára, ha magyar állampolgár, mert én magam is hirdetem ezt az egyenlőséget. De más a nemzeti érzés, mert itt Magyarországon csak egy nemzeti érzés lehet, a magyar; itt külön szász vagy külön oláh nemzeti érzés jogosultnak el nem ismerhető. Itt egy egységes magyar államnak vagyunk a fiai és polgárai, tehát igenis, szabad, hogy megnyilatkozhassék ez a nemzeti érzés, mert a- oláh, a tót, a szász, a német és rutén anyanyelvű állampolgár is azt mondja, hogy igaz híve a magyar hazának és szivében, lelkében magyarnak vallja magát. Hiszen, t. képviselőház, azzal a felfogással, a melyet a hadvezetőség hirdet, egyszerűen tartománynyá vagyunk lesülyesztve és a magyar tartomány fiainak a hadvezetőség nem ad több jogot, mint a cseh vagy galicziai fiuknak, pedig ez hibás, törvénytelen és törvénysértő felfogás. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Egyformán kell, mint emberrel bánni mindenkivel, de a magyar nemzeti érzést nemcsak nem szabad kiirtani, de ápolni és terjeszteni kell. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Olyan katonákkal, a kikben az emberi méltóságot, faja iránti ragaszkodó szeretetét és a hazához való kitartó hűséget nem ápoljuk, hanem lelohasztani igyekezünk, az ilyen hadsereggel diadalmas csatákat nyerni nem lehet, (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Hiszen az osztrák hadseregben csak arra törekedtek mindig, a Rückwärtskonzentrierungról és a retirálásról volt bires. Mindenkor igyekeztek kibúvót találni a nyilt és egyenes ütközet helyett, a hol a katonának egyéni bátorsága és az ügy iránt való szeretete, önfeláldozása megnyilatkozhatik. T. képviselőház ! Nagyon szomorú az a hadsereg, a hol az a felfogás uralkodik, a melyet a t. honvédelmi miniszter ur hangoztatott, hogy t. i. nem tesznek különbséget magyar és zsidó között. Molnár Jenő : Ezt jól megmondta a kormányszékből ! Nagy György: Elsősorban is ilyen differencziát nem ismerünk, mert a zsidóság egy felekezet, épen olyan felekezet, mint a katholikus, református, az unitárius, vagy a görögkeleti, de azért a zsidó is épen olyan magyar állampolgár, mint bármilyen más törvényesen bevett felekezetnek a tagja. Ezzel, t. képviselőház, csak azt a szomorú viszályt, a felekezeti viszályt ébreszthetjük fel és éleszthetjük, ha üyen ellentéteket álhthatunk fel (Helyeslések.) és hogyha egyszer egy nemzetet, másodszor egy vallást állitunk a másikkal szemben,