Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

263. országos ülés 1908 január 23-án, csütörtökön. 211 obstrukczió miatt nem került tárgyalás alá a képviselőházban egy álló esztendeig, ugy, hogy mikor tárgyalás alá került, már 1904-et irtunk. A márczius 10-iki béke után, a melyet Thaly Kálmán t. képviselő ur kötött gróf Tisza Istvánnal, került elő a katonai javaslat tárgyalása, a melyben a bizottság és az előadó nem vették észre, hogy 1904-ben vagyunk ugyan, de az mégis az 1903-ra kiállítandó ujonczokról szól. Akkor odamentem, mint ellenzéki az akkori miniszter úrhoz és azt mondtam, hogy már ilyen logikai ellentétet a czimben csak nem tűrünk meg, hanem indítványozom, hogy tegyék a czimbe az 1904. évi ujonczokat. A miniszter ur látta, hogy itt hiba van, de nem merte egy szóra még ezt a módosítást sem elfogadni, hanem előbb össze kellett a minisztereknek ülni és ugy kellett megállapítani, hogy 1904ben nem lehet az 1903-ra kiállítandó ujonczokat megszavazni, és csak nagy nehezen, hoszszu tanácskozás után jelezte a miniszter ur, hogy ezt azt indítványt, ha benyújtom, el fogja fogadni. Benyújtottam, el is fogadták. Az ilyen aprólékosságok előfordulnak minden katonai törvény megváltoztatásánál, a melyet Bécsből előzetes szentesítés végett leküldenek. A közös hadseregnek dolgaira vonatkozó mindenféle ilyen részletkérdés kényes kérdés, ugy hogy a miniszternek félnie kell attól, hogyha egy betűt változtat ezen a törvényjavaslaton, ez talán állásába kerül. Azt hiszem, t. miniszter ur, vagy az egyik, vagy a másik oka annak, hogy ezt a módosítást újra végig kell tárgyaltatni a vezérkaron, a vezérkari főnökön, a közös hadügyminiszteren és mindenféle katonai hatóságon keresztül a kabinetirodáig és onnan vissza, vagy pedig, hogyha nem ez az indok, akkor csak egy másik indok lehet: az, hogy ennek kijavítását is fentartják a létszámemelésre nemzeti engedmény fejében. Lehetséges, hogy ennek lesz ez az ára, épen ugy, mint a kiegyezés megkötésének ára volt az a bizonyos szerződési forma, melyet évekkel ezelőtt az azelőtt való kormányok már végigtárgyaltak, ingyen meg akarták adni, mely azelőtt Bécset megjárta, mert ki akarták akkor is szúrni a szemünket olyan dologgal, a mi nekik semmibe sem kerül, mig mi a nemzet előtt ugy tüntethetjük fel, hogy ez óriási nagy nemzeti vívmány, nem is gondolva akkor arra, hogy ebből még 2°/o-os kvótaemelés lesz, és még kevésbbé arra, hogy épen a függetlenségi párt fogja megszavazni annak fejében, hogy az önálló vámterületet ne csinálhassa meg. (Zaj. Derültség.) Én ezt a gondolatot itt leszegezem. A t. miniszter ur, a kit egyénileg tisztelek, s ennek a tiszteletnek mindig kifejezést is adok, méltóztassék megítélni, hogy az ő hajlandóságán mulik-e ez, vagy hogy ez az esztendő arra való, hogy Bécstől ezt kieszközölje, vagy hogy ez megmarad a létszámemelés ellenértékeképen? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Hogyne! Lengyel Zoltán: Szeretném ennek elejét venni. Nekünk jogilag pénzt ér, a létszámemelés ellenértékeképen nem ér semmit. Mi megcsinálhatjuk ingyen, akkor azután a katona urak gondoskodjanak másféle közjogi nemzeti engedményről, a mit a létszámemelés fejében adjanak. Mert ez nem vívmány, ez jog, ez élő törvény, ez a magyar nemzetnek lefektetett, biztosított joga, ennek fejében nem adhatunk semmiféle konczessziót, ez nekünk jár, ez nekünk járt mindig, ez nekünk jár ma is, ha pedig jár, akkor ne engedjünk a magunk jogaiból egy hajszálnyit sem. Ennek következtében, bár általában ragaszkodom Nagy György képviselőtársam indítványához, tekintettel arra, hogy nézetem szerint abban egy kis hiba van, t. i, az csak a magyar hadsereg és honvédség részére akarja az ujonczokat megszavazni, ez a törvényjavaslat pedig együvé foglalja az összes hadsereg létszámának megállapítását, az összes hadsereg részére kiállítandó ujonczokat, s ebből a Magyarországra eső kontingenst és a honvédség kontingensét, azt hiszem, hogy a cziin ugy felel meg helyesebben, a hogy azt én indítványozni bátor vagyok. Indítványom következőkéiben szól (olvassa) : »Indítvány. A 668. számú törvényjavaslat czimét az önálló magyar hadseregre vonatkozó elvi álláspontom fentartása mellett az 1867 : XII. törvényezikk 11. §-a értelmében következőképen indítványozom: törvényjavaslat az összes hadsereg, az ennek kiegészítő részét képező magyar hadsereg és hadi tengerészet, valamint a honvédség ujonczlétszámának az 1908. évre való megállapítása tárgyában.« Arra kérem a t. házat és az igen t. honvédelmi miniszter urat, ne méltóztassék a jövő esztendőre várni, méltóztassék nekünk ezt a nemzeti konczessziót megadni létszámemelés nélkül és méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Az előadó nem kivan a szólás jogával élni, ennélfogva a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Szavazás előtt fel fog olvastatni mind a két indítvány. Kérem Vertán Endre jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az indítványokat. Vertán Endre jegyző (olvassa Nagy György és Lengyel Zoltán indítványait.) Elnök: T. ház! Ugy Lengyel Zoltán indítványát, mint Nagy György módosítását az indítványozón kivül 9-nél több képviselő irta alá. Nézetem szerint Lengyel Zoltán képviselő urnak megvan a zárszó joga, mert elleninditványt nyújtott be, azonban Nagy György képviselő ur nem elleninditványt, hanem módosítást adott be, 27*