Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-263
210 263. országos ülés 1908 január 23-án, csütörtökön. zés igazolja azt, hogy ez a hadsereg német nem lehet, hanem igazolja a magyar közjognak egész felépítése, a mely azon alapszik, hogy a magyar nemzet, ha a magyar uralkodóra jogokat ruház át, azok a jogok -magyar jogok, és azok csupán a magyar király által és a magyar törvények értelmében gyakorolhatók. Nem következik tehát belőle az, hogy a magyar nemzet a magyar hadseregre vonatkozólag a magyar királynak jogokat adna osztrák császári minőségében, és hogy a császár azokat az osztrák császárságból folyó jogok területén belül alkalmazhatná. Nem következik különösen az, hogy 0 felsége a magyar nemzettől a magyar hadseregre nézve kapott fejedelmi jogokat ugy érvényesítheti, hogy a magyar hadsereget németté tehesse, (Igaz! a baloldal J iát só padjain.) Az nem vitás, hogy a jelenlegi törvények bizonyos fejedelmi jogokat adnak, de teljességgel nem vitás már az sem, hogy e fejedelmi jogok csupán a magyar közjog értelmében gyakorolhatók, ha a magyar államra vonatkoznak, a magyar alkotmánynak megfelelőknek kell lenniök, és mivel a magyar törvények egész sorozata mutatja, hogy a magyar állam igazgatási nyelve a magyar, ennélfogva vonatkozik ez a hadseregre is. Épugy, amint a beszállásolási törvény 0 felségének jogot ad, hogy béke idején a hadsereg csapatait elhelyezheti, de csupán a magyar állam területén belül, azon kivül pedig csapatokat béke idejében el nem helyezhet, ugyanez a szakasz bizonyítja, hogy a magyar csapatoknak idegen tiszteket nem szabad vezetőkül adni. A magyar királynak tehát nincs több joga annál, mint hogy magyar állampolgárokat alkalmazzon a magyar állam minden intézményében, és igy ez a hadseregre nézve is áll. Ha csak pusztán, s kizárólag a közjogi területen ragaszkodunk e szakasz értelmezéséhez, ez biztosítja nekünk, hogy a hadsereg szolgálati nyelve, vezényleti és ezrednyelve, jelvénye, zászlója, tisztikara egészében magyar legyen, hogy ez a hadsereg Magyarország területén legyen elhelyezve; csupán annyit konczedál, hogy a közös hadsereget, illetőleg az összes hadsereget, és igy a magyar hadsereget is, a hadügyminiszter igazgathatja béke idején. A közjogi nomenklatúra igenis a nemzet számára széleskörű jogokat biztosit, az önálló hadseregre vonatkozó jogot teljes egészében magában foglalja és az önálló magyar hadsereg között, a melyet a függetlenségi párt követel és az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a értelmében igazgatandó összes hadsereg magyar része között csupán a béke idejére való közigazgatási különbség forog fenn. Nagy hálával adózunk tehát azoknak a közjogi íróknak, a kik e tiszta magyar álláspontot e törvényszakaszból logikai erővel világossá tették és a nemzet egész rétegeibe bele oltották oly mértékben, hogy a nemzet minden fi egész parlament, a mostani koaliczió e szakasz alapján foglalt állást a magyar vezényleti szó követelése mellett, sőt a mostani alakulás ennek égisze alatt jött létre a maga teljes egészében. Ezekből következik, hogy a czimnél elvi álláspontunk fentartása mellett ragaszkodunk legalább az 1867: XII. t.-czikkben lefektetett szavakhoz és a helyes közjogi értelmezéshez. A t. miniszter ur bizonyára tudni fogja, melyik esztendőig — azt hiszem 1875-ig — tehát a 6 7-ki törvényczikk életbeléptetését követő időben, az illető tárgyalásokat közvetlenül ismerő nemzedék az ujonczlétszám megállajátását, az ujonczjutalék megajánlását tárgyazó törvényeket mindig kizárólag az 1867: XII. t.-cz. itt jelzett szavai értelmében állapította meg. Igy van ez beiktatva a törvénytárban. Van ugyan már 32 esztendei, ellenkező gyakorlat, de ez nem jelent semmit, ez nem változtatta meg az 1867: XII. t.-czikket és nem változtatott a nemzet jogain semmit, ennélfogva kötelességünk azt abból kiküszöbölni. Ehhez az állásponthoz annál inkább ragaszkodom, mert hiszen ennek az álláspontnak igazságát és helyességét az igen t. honvédelmi miniszter ur elismerte. A mint a hírlapokból értesültem, Kmety Károly t. képviselő ur (Éljenzés.) a pénzügyi bizottságban indítványt is tett, és az igen t. miniszter ur erre az indítványra kijelentette, hogy a jövőben igy fogja a törvényt és annak szövegét megcsinálni. Nem értem tehát, miért keli ezt, ha jó, jövőre eltenni, ha pedig rossz, miért kell elfogadni? Ha jogunk van hozzá és jövőre meg lehet csinálni, miért ne csináljuk meg ma? Ki szól ebbe bele ? Talán 0 felsége nem fogná a közös hadsereg részére megszavazandó ujonczokra vonatkozó törvényt csak azért szentesíteni, mert az az összes hadsereg keretén belül a magyar hadseregre vonatkozik? Én nem hiszem, hogy ez a katonai törvényjavaslat, ha módosításon keresztülmegy, a kabinetirodából szentesitetlenül visszajönne, azzal, hogy »nem fogadom el az ujonczokat, mert ti az összes hadsereg keretében levő magyar hadseregre vonatkozólag szavaztátok meg«. Bizonyos vagyok benne, hogy a nemzeti küzdelmet sem idézzük fel újra, Eabriezius ezredes katonáinak szuronyai sem fognak ezért megjelenni a házban. Mi oka van tehát annak, hogy még mindig meghagyjuk a törvényben a rossz czimet, mikor elfogadja a változtatást a miniszter, követeli az egész ház egyértelműleg és a t. miniszter ur maga is a jövő esztendőre kilátásba helyezi? Engedje meg nekem a miniszter ur, hogy egy konkrét esetre hivatkozzam, a miből ennek az indoka ki fog tűnni. Történt ugyanis, hogy az 1903-ik esztendőben benyújtott az akkori kormány egy javaslatot az 1903-ik évre kiállítandó ujonczokról. Ez a törvényjavaslat az
