Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

208 36*3. országos ülés 1908 január 23-án, csütörtökön. Január 17-iki beszédemben igyekeztem megindokolni, hogy mi teszi kötelességemmé azt, hogy az ujonczjavaslat megszavazását megtagadjam. Hivatkoztam arra, hogy az állítólagos paktum szerint mi kötelezettséget vállaltunk ugyan, hogy átmeneti idő alatt a nemzetnek katonai téren jogos követeléseit nem érvényesíthetjük, de egyszersmind kötelezettséget vállaltunk az iránt is, hogy az ujabb terhek, ujabb áldozatok és költségek ellen határozottan tiltakozni fogunk. Kimutattam beszédemben, hogy az állítólagos paktumnak erre vonatkozó rendelkezése meg lett sértve, mert hiszen eltekintve a kvótaemeléstől, a hadügyminiszternek a delegácziók elé terjesztett jelentéséből világosan kitűnik, hogy a szárazföldi hadsereg költsége ebben az esztendőben 6,897.000 koronával, a haditengerészet költsége pedig 11,600.000 koronával emelkedett. Már most, t. képviselőház, Ugron Gábor t. képviselőtársam beszédemnek ezen részére vonatkozólag, mintegy reflexióképen beszédemre, a következőket jegyzi meg (olvassa): T. ház! Az, hogy a hadsereg kérdése, a magyar nemzet hadseregbeli kívánalmai ezen országgyűlésben kiküszöböltetnek, azon feltételhez van kötve, hogy a nemzet mindaddig, a míg ezen kérdések el nem intéztetnek, több ujonczot a hadsereg részére megszavazni nem fog. Mikor Ugron Gábor beszédében idáig elért, közbeszólott valaki. Nincsen megnevezve az illető, csak az van jelezve, hogy egy hang a szélsőbaloldalon. Azt mondotta az illető közbeszóló: »És nagyobb összegeket«. Erre folytatja azután Ugron Gábor beszédét, azt mondván: »és nagyobb összegeket«. Megerősíti tehát a közbeszóló állítását. »Természetes, hogy az is alku tárgyát képezte, hogy igazat adjak a közbeszóló képviselő urnak, hogy a hadsereg czéljaira ujabb nagyobb költségvetési tételek be nem illesztetnek.« Később az én közbeszólásomra, hogy ujabb áldozatokat nem hozunk, Ugron Gábor t. képviselőtársam megerősíti ezt, azt mondja, hogy »ujabb áldozatokat nem hozunk«, de mégis egy mondattal később igy folytatja: ujabb összegekről beszéltem és nem uj áldozatokról. Több ujoncz és nagyobb összegek az inas, mint több áldozat. Hát én a magam egyszerű eszemjárásával ezt megérteni képtelen vagyok. Hiszen a több áldozatot épen a katonai téren a több ujoncz és a több költség okozza. Ha tehát köteleztük magunkat, hogy több ujonczot nem adunk, több költséget nem szavazunk meg, akkor nyilvánvaló, hogy ujabb több áldozatot nem hozunk. Nem tudom Ugron Gábor t. képviselő urnak erre vonatkozó fejtegetéseit megérteni, nem tudom mit ért áldozat alatt, ha nem ujonczot és nem költséget. Azt hiszem, hogy az ujonczczal és költséggel az áldozatok egész sora kimerül, azt hiszem, hogy áldozatot más czimen elképzelni nem is lehet. Mégis azt mondja, hogy nem több áldozatról beszélt, mert jöhetnek olyan körülmények és viszonyok, jöhet olyan háborús helyzet, a mikor a hadsereg tekintetében igen is nagyobb áldozatokat kell hozni. T. ház! Én azt tartom és ezt a felfogásomat épen Ugron Gábor t. képviselőtársam beszédéből merítem, hogy igenis kötelezettséget vállaltunk arra, hogy több ujonczot és több költséget nem szavazunk meg. Bizonyítottam ezt a hadügyminiszter jelentésével, a melyből kitűnik, hogy ha az ujonczlétszám nem emelkedett is, a mit szives készséggel elismerek, de a költség igen súlyos mértékben növekedett és igy teljesen jogos, teljesen törvényes volt azoknak az álláspontja, kik a költségeknek emelése miatt már csupán ezen a czimen is megtagadják az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat megszavazását. Ha az Ugron Gábor felfogása fedi a koaliczió felfogását, akkor azzal tovább érdemben vitatkozni nem óhajtok. De még ebben az esetben sincs kizárva az, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában lefektetett az a jogunk, hogy ugy emlékezzünk meg a hadseregről, mint magyar hadseregről, mint az összes hadsereg kiegészítő részéről. Ezt a jogunkat a paktum nem kötötte, nem köthette le, ezt az elemi törvényes jogunkat nem áldozhatjuk fel és épen, mert ezzel a joggal élhetünk, azzal élni kötelességünk is. T. ház! Módosításomnak minden szavát maga a szentesitett törvény indokolja, mindén állítását a törvény erősiti meg. A mikor ezt előterjesztettem, a mikor január 17-iki beszédemben arról beszéltem, a függetlenségi párt padjairól lelkes éljenzés hangzott el, mert képviselőtársaim belátták annak törvényes igazságát, a miről beszéltem. És hiszem, hogy ez a lelkesedés a szavazás alkalmával akarattá fog erősödni, az akarat tetté fog válni. Mert, t. képviselőház, ha ilyen kérdésekben törvényes jogaink érvényesítésétől elállunk; ha mi, függetlenségi ós 48-as pártiak még addig a határig sem megyünk el, a mely határt az 1867 : XII. t.-cz.nek rendelkezései állítanak fel, ebben az esetben joggal vádolhatna minket az ország azzal, hogy lemondottunk arról a programmról, melyet magunk elé kitűztünk, s a mely programm megvalósítását hirdettük, t. i. a szabad, a független és az önálló Magyarország megvalósításának programmjáról, T. képviselőház! Módosításom a következőképen hangzanék (olvassa): »Az .előterjesztett czim helyett a törvényjavaslat czime a következőkép hangozzék: Törvényjavaslat a magyar hadsereg, mint az önálló hadsereg kiegészítő része és a hadi tengerészet, valamint a honvédség ujonczlétszámának az 1908-ik évre való megállapítása tárgyában.« Mivel ez a módositás teljesen megfelel a törvénynek, mivel maga a véderő-bizottság is elismerte azt, hogy a törvényben foglalt czim