Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-263
202 263. országos ülés 19UÖ január 23-án, csütörtökön. házakban az orvos legjobb lelkiismerete és legjobb tudása szerint kezelik. Ebhez még hozzátehetem azt, hogy ha egyik vagy másik legénynek szülője vagy hozzátartozója a katonakórházi ápolással vagy gyógykezeléssel megelégedve nincs, bevihet oda bárkit, az orvosi tudománynak akár első szakemberét, a kivel tárgyalhat hozzátartozójának kezelése felől. A két orvos pedig egymás között bizonyára könnyen megértésre jut, járjon bár az egyik uniformisban, a másik pedig közönséges polgári kabátban. Azt a vádat tehát, hogy katonakórházakban nem olyan lelkiismeretes és nem olyan humánus eljárás követtetnék, mint_ bármely más egészségügyi intézetben, és azt a kifogást, a mely az étkezést illetőleg felhozatott — hogy az diétetikus-e vagy sem — visszautasítom, mert ezek a vádak a katonai kórházakat ma egyáltalán nem érinthetik. Két helyőrségi kórház van Budapesten, méltóztassék egyszer bármelyikbe elfáradni és akkor meggyőződhetik róla a képviselő ur, hogy ott a legnagyobb rend, a legnagyobb tisztaság uralkodik, s minden beteg, gyógykezelése, gondozása ép ugy történik, mint mondjuk: a Vereskereszt-kórházban vagy a Rókus-kórházban vagy akármelyik más, nem katonai egészségügyi intézetben. Végre még egy kérdésre tartozom felelettel. (Halljuk!) Nem tudom, ki volt a felszólaló képviselő urak közül az, a ki emiitette a magyar tiszteknek a hadseregben való részvételét és beosztását. Erre a kérdésre válaszolva kijelentem, hogy egy bizonyos idő óta ez .az ügy még stagnál. Hiszen csak ebben az esztendőben fog először életbelépni és érvényesülni az az uj rendszer, a mely szerint magyar alapítványi helyek magyar állampolgárokkal, a magyar szent korona országaihoz tartozó ifjakkal betöltetnek. Azért meg vagyok győződve arról, hogy ennek eredményeképen a jövő esztendei kimutatás már e tekintetben is sokkal kedvezőbb képet fog nyújtani a mostaninál. Felemlítették végül a magyar tiszteknek a közös hadseregbeli csapatoknál, vagyis ä monarchia lajtántuli részében való alkalmazását. Ezt már ismételten felemlítették a delegáczióban is. Ha jól emlékszem, magam is emiitettem a múlt esztendőben, hogy szükséges egyes magyar embereket künn hagyni, a kik a magyarnyelvű levelezést és érintkezést az egyes lajtántuli ezredeknél végezzék. Ezek a jövőben is változatlanul odakünn maradnak abban a számban, a mint az most történik; az egyének változhatnak ugyan, de a szám vajmi keveset fog külömbözni, mert az illetők a legszükségesebb számban vannak azon csapatoknál, a melyek ilyen kisegítésre szorulnak. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és jobbfélöl.) Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! (Zaj.) Nagy György: T. képviselőház! (Halljuk!) Elnök : Milyen czimen kíván a képviselő ur szólni ? Farkasházy Zsigmond: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén! Nagy György: En is ezen a czimen kívánok felszólalni! Elnök: Farkasházy képviselő ur szavainak félremagyarázott értelmét kívánja röviden helyreigazítani. (Felkiáltások a szélsőbalon: Röviden ?) A házszabályok mondják igy, én csak a házszabályt idéztem. Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! (Halljuk!) A t. honvédelmi miniszter ur szíves volt a tegnapi ülésen felvetett pár kérdésemre felvilágosítást adni s a midőn hálásan tudomásul veszem az adott felvilágosításokat, egyúttal méltóztassék megengedni annak konstatálását, hogy egyes kijelentéseimet, illetve szavaimat félre méltóztatott érteni. Nevezetesen félreértette a honvédelmi miniszter ur a hadügyi költségek realitására vonatkozó panaszomat, mert én ezzel épenséggel nem a hadügyi kormányzatot kívántam támadni, hanem azt az egész u. n. közös minisztériumot. Ha megtekintené felszólalásomat, akkor látni méltóztatnék, hogy én azt a nagyon érdekes, majdnem azt lehet mondani mulatságos fejtegetést vettem alapul, a melyet Pittreich volt hadügyminiszter úrtól hallottam, a ki előadta, hogy lehetetlenség a hadügyminisztérnek a legjobb szándék mellett is reális költségvetést összeállítania, mert folytonosan le-lecsipkednek különböző fórumok abból a reálisan megállapított költségvetésből, a melyet ő előterjeszt s a dolog vége az, hogy az, a mi megmarad, semmi körülmények között sem elegendő a szükségletek fedezésére. Ezzel indokolja azután a hadügyminiszter ur azt, hogy az. utolsó esztendőben 9 milló, az előző évben pedig 4,600.000 koronányi túlkiadást és előirányzatnélküli kiadást kellett folyósítani és hogy ez évenkint rendszeresen igy történik. A költségvetésnek ezen irányban való irrealitását voltam tehát bátor konstatálni. A mélyen t. honvédelmi miniszter urnak nézete az, hogy ez egy többlet, a melyért őket most utólag is az ő katonai fórumuk felelősségre vonhatja. Természetes; azonban én semmiféle visszaéléssel, vagy bűnös szándékkal a hadügyminisztériumot vádolni nem kívántam, csak épen azt kívántam konstatálni, hogy az a módozat, a melylyel most a költségvetést megállapítják, a költségvetési elvekkel, a parlament szuverén költségvetés-megállapítási jogával össze nem egyeztethető. (Helyeslés balfelöl.) Nem fogadhatom el az igen t. honvédelmi miniszter urnak ,,. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ezen a czimen a minisztériummal polémiába bocsátkoznia a házszabályok értelmében nincs joga. Farkasházy Zsigmond: Nem kívánok polémiába bocsátkozni, csak azt a megjegyzést
