Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

263. országos ülés 1908 január 23-án, csütörtökön. 203 kívánom tenni, hogy, a mint már előadásomban kifejtettem, ez a parlament hivatva van — és erre vonatkozik határozati javaslatom is — arra, hogy utasítsa nem a honvédelmi miniszter urat, a mint ő felszólalásomat felfogta, hanem a magyar kormányt, hogy a hadügyi kormánynál járjon közbe az iránt, hogy a költségvetés ezután reális legyen. Tehát téved az igen t. honvédelmi miniszter ur akkor, midőn panaszként emliti, hogy ő nem tagja a delegácziónak, s azért e tekintetben nem vonható kérdőre. Ez nem a delegáczió, hanem a kormány hivatása. Elnök: Ez már megint polémia! (ügy van ! jobbfelöl.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tartsa szem előtt a házszabályokat. (Helyeslés. Zaj a széls'óbaloldalon.) Molnár Jenő képviselő urat felkérem, hogy az elnöki figyelmeztetésre ne méltóztassék megjegyzéseket tenni. (Élénk helyeslés.) Kénytelen lennék őt különben rendreutasítani. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : Félreértette a t. honvédelmi miniszter ur azt az előadásomat is, a mely a közlegénység kiképzésére és harczászati készségére vonatkozott. Azt mondotta, és azt a nézetét fejezte ki, mintha én általános szakelméleteket, katonai szakírók nézeteit czitáltam volna, és hozzátette, hogy nem is idéztem, kik azok a katonai szakírók. Én az összeseket nem is idéztem, de egyet idéztem, egy porosz generálist, Friedrich Ottót, a ki érdekesen fejtegette, hogy a modern harczászat szempontjából miket kíván minden modern hadvezetőség. A t. honvédelmi miniszter ur azt mondotta, hogy ha én a hadseregnél most fennálló szabályzatot bíráltam volna, akkor annak vitatásába szívesen belemenne, de elméletekkel nem foglalkozik, és hozzátette, hogy ő e szabályzat alapján áll. és attól eltérni semmiképen nem akar. Bocsánatot kérek, előadásomban kifejtettem és a t. honvédelmi miniszter urnak tudomással kell birnia arról, hogy épen ezen a szabályzaton, a melynek alapján ő áll, és a mint emiitette, állni óhajt jövőre is, épen most az uj hadvezetőség változtatni kivan, és felszólalásomban örömmel és reménységgel konstatáltam, hogy a mostani hadvezetőség, a mostani hadügyminiszter és vezérkari főnök e szabályzatokat, a melyeket ők is elavultaknak tartanak, modernizálni kívánják. Remélem, óhajtom, hogy a t. miniszter ur is akkor, a mikor ők szükségesnek látják, szintén be fogja látni, hogy ez a szabályzat nem modern és azt modern elvekre kell átépíteni. Most méltóztatott még egy tekintetben félreérteni felszólalásomat, t. i. azt a részt, a mely a czéllövészetben való sikeres kioktatást és nevelést illeti. Azt méltóztatott mondani, hogy évenkint négyszáz lövés áll rendelkezésre minden katonának. Bocsánatot kérek, engem másként informáltak. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Bosszul. Farkasházy Zsigmond : Papiroson lehet 400, de pozitív tudomásom van, hogy nem áll minden katonának 400 lövés rendelkezésére. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Bocsánatot kérek, ehhez határozottan ragaszkodom ; nem ügyvédkedem fölötte, de határozottan ragaszkodom hozzá. (Mozgás.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond: De még ha igy van is, meg vagyok győződve, hogy a t. honvédelmi miniszter ur a szabályzat alapján állva, egészen helyesen tudja azt, hogy elvileg, elméletileg 400 lövés áll ugyan minden katonának rendelkezésére . . . Elnök: Utoljára figyelmeztetem a t. képviselő urat . . . Farkasházy Zsigmond: Már befejezem. Elnök: A képviselő ur a 215. § b) pontja i alapján félremagyarázott szavai értelmét kívánja röviden helyreigazítani. Polemizálnia tehát nem szabad, (Helyeslés.) és ha igy folytatja, nagy sajnálatomra kénytelen lennék tőle a szót megvonni. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : Kérem, már befejezem, ez idő alatt már be is fejeztem volna. Elnök: Ne méltóztassék megjegyzéseket tenni az én figyelmeztetésemre. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: A t. honvédelmi miniszter ur azt állította, hogy nem puskázzák el a golyókat, és én épen azt vitattam, hogy elpuskázzák. Bizonyitania kellett volna tehát, és minthogy ez nem történt, kénytelen vagyok álláspontomhoz ragaszkodni. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Nagy György: T. ház! Elnök: Mi czimen kíván szólni a t. képviselő ur? Nagy György ". Félreértett szavaim értelmének helyreigazítására néhány perezre veszem igénybe a t. ház figyelmét. (HíjüuJc!) A tegnapi napon, a mikor a t. honvédelmi miniszter ur szives volt válaszolni felszólalásomra, én az igazság védelmének egy másik mezején lévén elfoglalva, (Derültség.) nem tudtam rögtön felelni. (Mozgás. FelhiáltásoJc balfelöl: Félmentettélt a vádlottat ? Az a kérdés!) Mezőfi Vilmos : Bizony felmentették! (Éljenzés a baloldal hátsó padjain:) Nagy György: Azt hiszem, csak dicsőségem lehet, ha a budapesti kir. törvényszék előtt egy hathatós emberi jogot, a gyülekezési jog szabadságát védtem. (Helyeslés és zaj.) T. képviselőház! A háznak január hó 17-íki ülésében a többek közt a következőket mondtam (olvassa): »Az is sérelmet képez, hogy Schönaich, a közös hadügyminiszter tudatosan az összes hivatalos okiratokon mint táborszernagy jelzi magát, a mivel feltüntetni kívánja, hogy nincs alávetve a parlament ellenőrzésének, hogy mint a császár egyik katonája intézkedik hadügyminiszteri állásában is. Magában véve ez 26*