Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-263
%S. országos ülés 1908 kifejtéséből az következik, hogy esetleg előfordulnak előre nem látott olyan kiadások, a melyeket zárszámadásilag kénytelen elszámolni. Pedig ha nem kellene ugy takarékoskodnia és úgyszólván minden egyes krajezárra teljes figyelmet fordítania, hogy az megtakarittassék, akkor talán ezek az esetek nem fordulnának elő. Én, hogy rövid legyek, csak azt az egyet vagyok bátor megismételni, hogy azt a föltevést, mintha a költségvetés nem volna reális, nem fogadhatom el. Ha ezeket a körülményeket, a melyek a látszólagos irrealitást előidézik, számbaveszszük, a melyek mindnyájunk előtt eléggé ismeretesek, akkor ezzel a váddal a volt hadügyminisztert vagy akármelyik hadvezetőséget illetni nem lehet. Hiszen ha egyik vagy másik irreális, vagy máskép mondva: hamis költségvetést terjesztene elő, ha meg nem halt, még mindig felelősségre vonható akár az egvik részről, akár a másikról, illetőleg vagy a parlament, vagy az ő saját hatósága által. Tegnap felhangzott az az állitás is, és úgyszólván nekem való meghagyás, hogy én ezekbe a dolgokba mélyebben nézzek bele és vizsgáljam meg azokat. Bocsánatot kérek, én erre egyedül hivatottnak a magyar delegácziót tartom, (ügy van ! a haloldalon.) Ez hivatott arra, hogy ,azzal a költségvetéssel bővebben foglalkozzék. Én nem vagyok tagja a delegácziónak, engem a képviselőház mint delegátust ki nem küldött. A képviselő ur azután a hadsereg harczászati kiképzését tárgyalta, intenzivebben foglalkozott a katonai kiképzés kérdésével, és hivatkozott különféle világtörténeti példákra. Én ezt mind elfogadom, mint igen tanulságos olvasmányt. Hivatkozott továbbá arra, hogy ő katonai szakíróknak könyveit vagy iratait is tanulmányozta. Ezt is megengedem. Ilyenekből is nagyon sokat lehet tanulni. De hát a mit egyes ember, egy katonai iró papírra tesz, az csak az ő privát egyéni felfogása, Hogy ezt szüksógkéjsen oly czinozurának kelljen tekinteni, a melytől eltérni nem lehet és a mely az üdvözüléshez vezető egyedüli ut, ezt el nem ismerem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Én az osztrák-magyar véderőben fennálló szabályzatokat és ezeknek irányelveit tekintem a magaméinak is. Ha a t. kéj>viselő ur ezen szabályzatok egyikét vagy másikát kritizálta volna, ezt komoly megfontolás tárgyává tenném; de egy katonai Írónak, a kit meg sem nevezett, a kiről nem is tudom, hogy kicsoda . . . Farkasházy Zsigmond: Friedrich Ottó volt német generális! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter ennek felfogását nem vagyok hajlandó elfogadni; mert teljes meggyőződésem, hogy a mi szabályzataink a katona kiképzésére vonatkozó minden KEPVH. NAPLÓ 1906 —1911. XV. KÖTET. muár 23-án, csütörtökön. 2Ö1 részletet oly tüzetesen és oly behatóan tárgyalnak, hogy ezeken túl nem mennék. Diffikultálta az igen tisztelt képviselő ur azt, hogy a lövést az oszrák-magyar haderőben nem kultiválják ugy, mint a hogy a mostani modern harczászat kultiválja. Ezt a leghatározottabban tagadom. A hadseregben, a véderőben dívó ló'utasitás megmutatja az utat, hogy hogyan képezendő ki az ujoncz a lövésben a bevonulási naptól kezdve a szabadságolásig. A szabályzatok értelmében minden egyes embernek négyszáz töltény áll rendelkezésére; ezt tanulmányszerüleg becsületesen ellövi — nem elpuskázza — az illető, ugy hogj 7 e mellett megtanulhat lőni. A ki ennyi töltényszámmal meg nem tanul lőni, az sohasem fog lőni tudni. Ezt a saját magam tapasztalatából mondom. Négyszáz lövés untig elég arra, hogy : azt az embert a katonafegyver czélirányos használására és ügyességre megtanítsa. Egészen más a gyakorlat. Természetesen minden ilyen ismeretet vagy ügyességet fejleszteni csakis több gyakorlat által lehet. Erre nézve is megadják a szabályzatok az útmutatást. Erre valók a harczszerű czéllövések, erre való az egyenkinti harczszerű lövés ; szóval számos gyakorlat van, a mely mellett ez az ügyesség fejleszthető. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Sálijuk! Halljuk!) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem volnék tehát hajlandó azt a vádat elfogadni, hogy a hadsereg nincs a lövészetben kiképezve. A királyhidai lövésziskolának nincs más czélja, mint hogy a lövésre oktatni tudó egyéneket képezzenek ki. Farkasházy Zsigmond: Általánosítani kell! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Méltóztassék teljes megnyugvással lenni az iránt, hogy épen ugy, mint a hogy a modern felfogás minden hadseregnél a lövésre helyezi a fősúlyt, állithatom egész határozottsággal, hogy az osztrákmagyar véderőben ugyanez az elv követtetik. Még adós maradtam Leitner képviselő urnak egy válaszszal, a kórházak kérdését illetőleg. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A katonaorvosok mai nevelését méltóztatik kiindulási pontul venni. Ezek mind egyetemet végzett emberek, az egyetemeken kapják kiképzésüket, mivel a régi Josephinum-rendszer, mely a régebbi időkben tisztán katonaorvosokat nevelt, ma már megszűnt, mert elavultnak tartották ezt az intézményt. így az orvosi tisztikar ma ugyanott képeztetik ki, a hol minden más orvos végzi tanulmányait. A mi pedig azt illeti, hogy a katonakórházban egyik vagy másik beteg milyen bánásmódban részesül, erre vonatkozólag határozottan tagadom a képviselő urnak azt az állítását, hogy embertelen volna a bánásmód. Humanitási érzék, a humanizmus iránti lelki figyelem a katonákban is benne van, és méltóztassék teljesen megnyugodva lenni a felől, hogy a katonai kórházakban a beteget ép ugy, mint más kór26
