Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-262
január 22-én, szerdán. 196 262. országos ülés 1908 leon különösen az első időkben (Zaj. Halljuk!) bámulatos eredményeket ért el aránylag kis seregekkel, úgyszólván egész Európának hadseregeivel szemben. Honnan e bámulatos, aránytalan siker ? Napóleont tulajdonképen a véletlen vitte rá ennek a felismerésére. Az ő korában még a liarczászat alapelve nem a lőfegyverre, hanem a lándzsákkal való küzdelemre volt alapítva. Ebből kifolyólag a hadseregek karréban működtek, szorosan összeállóitok és ezekben a karrékban, nagy tömegekben igyekeztek az ellenségre szórni a golyót. (Zaj. Közbeszólások.) Samassa t. képviselőtársam katona volt, tehát ezeket a dolgokat tanulhatta és tudhatja; méltóztatik megerősíteni, hogy téves dolgokat nem mondok. Samassa János : Helyes! Farkasházy Zsigmond: Mondom, akkoriban szoros tömegekben működtek fegyverekkel és igy tulajdonképen csak az első sorok tudtak a lőfegyverekkel eredményt elérni, a hátulsó soroknak saját katonatársaik gátolták a működést. Ezek a karrék az ellenségnek igen alkalmas czéljxmtot nyújtottak. Mikor Napóleon Olaszországba első hadjáratára indult, bizony nem valami jól szervezett csapat, hanem szedett-vedett társaság állott a rendelkezésére. Az első ütközetben kénytelen volt azt tapasztalni, hogy seregei az első puskalövésre szétszaladtak. De megvolt az a bámulatos energiája, hogy szétszaladó katonáit megállitotta, ott, a hol működtek, lefektette és onnan irányittatta az ellenségre a tüzelést. így, a véletlen folytán találta meg a rajvonal intézményét, (Derültség.) ezt alkalmazta és ezzel ért el bámulatos sikereket. Mindezekből, t. ház, arra a következtetésre kívánok jutni, hogy a mai hadseregek is csak akkor fognak sikereket és eredményeket elérhetni, ha taktikai szervezetük a modern fegyverekhez, a modern intézményekhez alkalmazkodik. Samassa János: A lefekvéssel! Farkasházy Zsigmond: Igen, ez fontos alapelv! Muzsa Gyula: 1878-ban a mi bakáinkat ugy kellett az árokból kiverni! Farkasházy Zsigmond: Most csak fedett vonalakban törekszenek előre. Eriedrich Ottó, az emiitett német generális, a ki, ugy látszik, igen kiváló katona és nagy taktikus, tanulmányában azt állítja, hogy tulajdonképen a modern lőfegyver abszolúte nincs kihasználva. Itt, vagyok bátor visszatérni arra a felszólalásomra, a melyre sajnálatomra a t. miniszter ur elég részletesen nem reflektált. Ez a katonai szakíró t. i. azt mondja, hogy a modern fegyver többé nem olyan flinta, mint a milyen a közelmúltban is volt. hanem egy komplikált — nem szerkezetében, hanem alkalmazásában komplikált — sikerrel nehezen érvényesíthető gép, a melynek igénybevételére rendkívüli intelligenczia, nagy gyakorlati ügyesség szükséges. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ha mind e jó tulajdonsága megvan, akkor az nem hadifegyver! Elnök : Csendet kérek! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond : Ismétlem, a komplikáltságot nem a szerkezetre mondom, hanem arra, hogy ha 4—5 kilométerre akar valaki sikerrel czélozni, a ki egy esztendőben 300 lövést tesz czéltáblára, tehát előre tudott, kiszámított távolságra, erre nagyobb gyakorlat nélkül nem képes. Ebből indul ki ez a szakíró és azt mondja: szükség van arra, hogy külön csoportokat alakítsanak a hadseregben olyanokból, a kik czéllövésben kitűnően beváltak, különben pedig a kombattánsok nagy csoportjait nem kellene czéllövésre alkalmazni, nem kellene csak arra alkalmazni, hogy a töltések óriási mennyiségét szórják a levegőbe, hanem alkalmazzák a vadászok által jól ismert azt az intézményt, hogy a katonák sokaságából kiválasztják a jeles czéllövőket, a kiket éveken át erre nevelnek, s a kik sokkal biztosabban találják meg az ellenséget, mint a többi. Hogy ez nem téves felfogás, hanem igen helyes harczászati elv, azt belátjuk, ha a modern fegyvernek roppant exjjanzivitását vizsgáljuk. Tudjuk, hogy a modern lőfegyverrel jjerczenként talán nyolezvan lövést tehetünk. (Ellenmondás.) Nem tudom pontosan a számot, de tudom, hogy ismétlés esetén igen nagy számot lehet elérni. (Zaj. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Tessék felállam és megczáfolni. Farkasházy Zsigmond : Előrebocsátom, hogy csak mint laikus szólok a kérdéshez. Méltóztassanak megczáfolni; igen szívesen hallgatom. Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Ez sérti a házszabályt. Farkasházy Zsigmond: Csak azt vagyok bátor hangoztatni, hogy az ujonezok megajánlásának kérdésénél a hadsereg harczképességét tartom a legfontosabbnak, ezt nem lehet kétségbe vonni. A többi mind mellékes. Eontossággal csak az bir, hogy ha komoly esetre kerül a sor, a hadsereg meg tudjon bennünket védeni, és a magyar alkotmányt is, bár azt hiszem, mindenki igazolhatja e házban, hogy e tekintetben nagy illúzióink nem lehetnek. A modern fegyverrel, ha jó czéllövő kezében van, egy ember nagyobb eredményt tud elérni, mint különben 10 vagy 12 más katona. 10—12 katonát tehát feleslegessé tehet egy jó czéllövő. Ehhez járul még a Eeuerfestigkeit kérdése, vagyis hogy a katona a tűzben megállja a helyét. Tudjuk, hogy mivel takarékossági szempontból az éles lövésekkel való gyakorlatozás igen ritka, ennélfogva a tűzszilárdság igen csekély. Hallottam elbeszélni, hogy a mikor éles lövésekkel való gyakorlatozás van, a katonák,.
