Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

262. országos ülés 1908 január 22-én, szerdán. 197 a mint az árokban feküsznek, abban a pillanatban, a mint fiilük mögött az éles golyókat hallják fütyülni, elvesztik a fejüket, annyira, hogy a levegőbe, a magasba sütik el a fegyverüket és nem tudják megállani, hogy azt nyugodtan az ellenség felé fordítsák és hogy a tisztek kardlappal ütik a katonákat, hogy hagyják abba a gyors és hiába való lövöldözést, de nem tudják őket megnyugtatni, annyira izgatja őket az éles töltés, a, levegőben hangzó borzasztó sivitás. Már most azt hiszem, ha a hadvezetőség a modern elméletek, a modern fegyverek követelményeit szem előtt tartva, a katonák közül az egyes kiválóbbakat, alkalmasabbakat kiválogatná ós azokból egy elité csapatot képezne ki minden csapattestnél, arra, hogy egyáltalán semmi mással, gyakorlatozással, posztolással, házi szolgálat teljesítésével ne foglalkozzék, hanem kizárólag az éles lövésekben való gyakorlatozással és e tekintetben abszolút biztonság szerzésével, a többi katona pedig csak a rövidebb távolságra vonatkozó harczászatnál használtatnék fel és azt kiképeztetnék arra, hogy ennek az elite-csapatnak gyors működését biztosítsa — azt hiszem, ez hadseregünk fegyverbiztonságát és komoly esetre való készségét sokban emelné. (Igaz!) Annyival inkább szükséges volna a hadseregnek ebben az irányban való kiképzése, mert oly érdekes tapasztalatokról hallottan), hogy még a gépfegyver is, a mely tudvalevőleg ezrével és ezrével tudja egyszerre szórni a golyókat az ellenség felé, még az sem tud oly eredményt elérni, mint a jól lövő katona, mert a gépfegyver akármilyen tökéletes és akármily finom árnyalatai vannak az igazítás tekintetében, mégis csak gép, a melyet a legcsekélyebb kézmozdulat a sikeres működéstől eltéríthet, és ha a katona jól ki van képezve, ha bátor és elszánt, akkor a gépfegyvernél is gyorsabban működik. Erre vonatkozólag érdekes kísérletekről hallottam, a melyek bebizonyították, hogy 30 katona gyorsabban tud végezni, ha jól ki van képezve, a gépfegyvert kiszolgáló 5—7 legénynyel, mint a hogy a gépfegyver a harmincz katonát harczképtelenné tudja tenni. (Mozgás és ellenmondás.) Hallottam, hogy érdekes kísérleteket tartottak ebben az évben és hogy a kísérletek ezt igazolták. De bár hogyan áll a dolog, mivel tudjuk, hogy a mostani politikai viszonyok mellett a t. honvédelmi miniszter urnak és a hadvezetőségnek kevés kilátása van arra, hogy oly óriási áldozatokat vehessen igénybe vagy érhessen el tőlünk, a minőket kivan az, hogy az egész hadsereget a szükségelt gépfegyverekkel ellássák, ennélfogva addig is, a mig e bámulatos tökéletességű gépfegyvereket be lehet hozni, méltóztassék a kiképzésnek e módját, a melyet a modern katonák sürgősnek és szükségesnek tartanak, igénybe venni, mert ezzel mindenesetre biztonságot nyújtanak arra, hogy a hadügyi költségek, ujonczok nagyobb megnyugvással, bizalommal, a jövőbe vetett reménynyel szavazhatok meg. T. ház! Ke méltóztassék tőlem rossz néven venni, hogy lehetőleg röviden kifejtettem azokat az érveket, (Éljenzés a baloldal hátsó padjain.) a melyek indokolttá teszik múltkor kifejtett álláspontomat, hogy t. i. a hadsereg mai vezetőségében nem látom meg azt a modern szellemet, irányzatot, a 'mely biztonságot nyújthat arra, hogy komoly esetben, komoly ütközetekben fiainkat mészárszékre vinni nem fogja. Mert ha már oly jelentékeny költségbe kerül a hadsereg, és hogyha Magyarország már abban a kinos helyzetben van, hogy nemcsak a maga hadserege részére kénytelen az ujonczokat a hadügyi kormánynak rendelkezésére bocsátani, hanem Ausztria részére is még 8—9000 ujonczot bocsát rendelkezésére, akkor megvárhatjuk, hogy fiaink, gyermekeink és testvéreink komoly esetben egy jobban kiképzett hadsereggel szemben alul ne maradjanak, és hogy nem fog a rettenetes nagy véráldozat daczára, az állam és a monarchia önállósága, függetlensége és épségben maradása veszélyeztetni. Sajnálom, hogy e tekintetben az igen t. honvédelmi miniszter ur minket meg nem nyugtatott, sőt sajnálom, hogy szükségesnek sem látta, bár más kérdésekben igen lojálisán nyilatkozott, hogy megnyugtasson minket a tekintetben, hogy esetleges aggodalmaink nem jogosultak. Kern állítom, hogy azt hiszi, hogy ezen parlamentnek, ezen laikus társaságnak ilyen kérdésekről beszélni egyáltalában fölösleges, de mindenesetre az a nézet vezethette, hogy nem szükséges, hogy megnyugtatást kapjunk a hadsereg harczképessége tekintetében. Méltóztassék elhinni, t. képviselőház, hogy más parlamentekben nagyon is szokásos, hogy a hadügyminiszterek a hadseregre nézve megnyugtató kijelentéseket tesznek, sőt még részletkérdések tekintetében is felvilágosítják a képviselőket, hogy a hadsereg harczképesség tekintetében mennyiben felel meg hivatásának vagy sem. Én, t. képviselőház, mindaddig, a mig e tekintetben a t. miniszter úrtól megfelelő felvilágosításokat nem kapok, mindaddig, a mig a t. előadó ur által is kifejtett és általam helyeseknek is elfogadott közjogi nézetek tekintetében tisztultabb felfogást nem fogok tapasztalni, még pedig tényekben és cselekedetekben, a melyek megnyugtatnak engem az iránt, hogy a hadsereg és a megajánlott ujonczok kizárólag a magyar állam védelmére szolgálnak, addig én ujonczokat megszavazni hajlandó nem vagyok, és azért ragaszkodom ahhoz, méltóztassék a háznak elfogadni az én határozati javaslatomat, a szőnyegen forgó javaslatokat j)edig visszautasítani a vederő-bizottsághoz és egyúttal a minisztériumot utasítani, hogy az általam kifejtett kifogások tekintetében az ország szuverén jogai-