Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

262. országos ülés 1908 január 22-én, szerdán. 191 sitotta magától azt a törvényjavaslatot, a melyet a bizottság, igaz, hogy nem ebben az ülésszakban, elfogadott. De eltekintve ettől, az általános elvi szempontból téves az igen t. előadó ur álláspontja, mert batározati javaslatomnak első része nemcsak hogy nem ellenkezik a véderőbizottságnak erre vonatkozólag előterjesztett nézetével, hanem ellenkezőleg épen az előző beszédemben czitált kijelentésből és állásfoglalásból, a mely benne is foglaltatik a véderó'bizottság jelentésében, deriváltam azon kérelmemet, hogy ezt a határozati javaslatot méltóztassék elfogadni azért, mert ez felel meg a véderőbizottság álláspontjának. Hiszen a véderő-bizottság kijelentette, hogy helyteleníti azokat a közjogi kifejezéseket, a melyek benne foglaltatnak a törvényjavaslatban és ha azoknak reparálását követeli, akkor ebből nem az következik, hogy a helytelen közjogi kifejezéseket fogadja el a ház, hanem az, hogy ezeknek a módositását kívánja, annál inkább, mert a mai többségnek nem ezúttal először kifejtett és hangoztatott nézete az, hogy ezek a közjogi kifejezések törvényellenesek, azt ismételten kifejezte, sőt utasította is a honvédelmi kormányt arra, hogy a helyes közjogi kifejezéseknek megfelelő javaslatot terjeszszen elő. Határozati javaslatom második részére azután az előadó ur azt a nézetét fejtette ki, hogy az azért nem fogadható el, mert a mai közjogi helyzet szerint és a mai törvényes alapon ebben a tekintetben az intézkedés nem tartozik a ház jogkörébe. Bocsánatot kérek, ez a kijelentés nemcsak téves, de közjogilag a legnagyobb mértékben sérelmes. Hozzátehetem, mélyen t. előadó ur, — és kérem, ezért méltóztassék ebbeli kijelentését rektifikálni — hogy veszedelmes is ránk nézve abból a szempontból, mert a magyar parlamentnek minden államügy intézésére való feltétlen szuverenitását érinti és sérti, s ebből következik, hogy az előadói székből olyan kijelentést tenni, a mely bizonyos ezentralisztikus törekvések malmára hajtaná a vizet, abszolúte nem helyes és el nem fogadható. T. ház! Tudjuk, hogy a delegácziók megalkotásának ideje óta állandóan bizonyos elvi harcz folyik. Alapja tulajdonképen nincsen, de azért bizonyos osztrák körök folytonosan hangoztatják és czélozzák is annak érvényesítését, bogy a delegáczió valamely központi parlament természetével bir és bizonyos kérdésekben mint külön parlament intézkedik és rendelkezik. Megvallom, mi, a kik a függetlenségi és 48-as elveket valljuk . . . Egy hang (a baloldalon): Vallottuk! Farkasházy Zsigmond: A mai napig valljuk! A legalaposabban valljuk! Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha nem vallänók ezeket a nézeteket, sokkal kényelmesebb és könynyebb helyzetben volnánk, mint a milyenben vagyunk. (Zaj a baloldalon.) Mi nyíltan valljuk; azt hiszem, ezt nem méltóztatik kétségbe vonni. Tehát, t. ház, mondom, mi, a kik a 48-as elveket valljuk, részben a miatt nem fogadjuk el a delegácziók intézményét, mert tagadhatatlanul vannak olyan, ha nem is lényegbe vágó, de sallangszerű intézkedései és szereplési feltételei, a melyek annak központi parlament látszatát adják. Már most mindamellett azt az egész parlament és az egész magyar közvélemény pártkülöubség nélkül mindig állította, vallotta, hirdette és keresztülvinni is iparkodott, hogy a delegáczió semmi egyéb, mint ennek a parlamentnek egy kiküldött bizottsága. Hogy az nem csupán a képviselőház, hanem a főrendiház tagjaiból is alkottatik, az ennek a bizottságnak jellegére és természetére kihatással semmikép sem birhat. Vannak más ilyen országos bizottságok is, a melyek azonban azért semmikép sem birnak valamely czentrális vagy idegen parlament korolláriumaival. Ugyanilyen természetű a delegáczió is. Ily körülmények között a legnagyobb tévedés volt az előadó ur részéről azt mondani, hogy a képviselőház nem hivatott arra, hogy a hadügyi kormányzatot a magyar kormány utján valamire utasítsa, hanem, hogy erre a delegáczió hivatott és különösen súlyos beszámítás alá esik a t. előadó urnak az a tévedése, hogy épen költségmegállapitási kérdésekben, budgetkérdésekben ne volna a magyar parlamentnek joga beleszólni és utasításokat adni a hadügyi kormánynak, mert hisz a magyar parlament végeredményében megszavazza ezeket a költségeket, ebből következik, hogy meg nem szavazni is joga van és ha ugy találja, a mint hogy tegnap volt szerencsém kimutatni, hogy máskép nem is találhatja, hogy a közös költségek nem helyesen irányoztatnak elő és nem helyesen folyósittatnak, akkor nemcsak joga van arra, hogy ebben az irányban a kormányt utasítsa, hanem kötelessége is utasítani. Ezeket voltam bátor megjegyezni az előadó ur rövid reflexióira, melyekkel határozati javaslatom elutasítását ajánlja. .Remélem, szubtilis közjogi érzékéből kifolyólag gondoskodik is arról, hogy kijelentései téves magyarázatokra alkalmat ne adhassanak és esetleg későbbi időben ne hivatkozhassanak nem olyan őszinte, jóérzésű politikusok, mint a milyennek őt ismerem, hanem rossz szándékú politikusok az előadói székből tett kijelentésére, hogy költségmegállapitási és megajánlási, budgetáris kérdésekben a parlamentnek ez irányban utasítási joga a közös kormánynyal, illetőleg a magyar kormánynyal szemben nincs. S itt áttérhetek arra, a miről a t. honvédelmi miniszter ur, a ki, ismétlem, azokra a kérdésekre nézve, a melyekről nyilatkozott, ezt nagyon lojálisán tette, felszólalásában nyilatkozni elmulasztotta. Hosszasan voltam bátor rámu-