Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

188 262. országos ülés 1908 egyenesen megkívánja, hogy erre a nemzetre támaszkodjék, ennek a nemzetnek ott minél inkább helyt adjon. Mi e részben teljesítjük is kötelességünket, esak a hadsereg tegye meg azt és higyje el, hogy bennünk megbizkatik, hogy fiainkat befogadhatja, hogy a mi nemzeti érzésünk sem a dinasztiának, sem a trónnak, sem Ausztriának kárára nincsen, hogy mi más rovására terjeszkedni nem akarunk, hogy mi csak a magmik jogaihoz ragaszkodunk. Ez az a nagy százados konfliktus, a mely közöttünk fennáll és a ki ezeket a viszonyokat rosszabbítja, az az ellentét árkát nemzet és a dinasztia, Ausztria és Magyarország között. Ezt az árkot megszüntetni és betömni csak ugy lehet, ha a hadsereg megtelik magyar szellemmel, ha megtelik magyar emberekkel, hogy nemcsak békében legyünk nyugodtak a hadseregtől, hanem háborúban is legyen bizalmunk a hadseregben, a hová nyugodtan küldhetjük majd fiainkat abban a tudatban, hogy ez a hadsereg meg fogja védeni a magyar államot, képviselni fogja érdekeinket és nem fog megszaladni az ellenség elől, hanem ellenkezőleg, magyar fiuk, magyar vezetés és magyar parancsszó mellett tudnak győzni és ha kell, meghalni. (Helyeslés és éljenzés.) Bocsánat, hogy kissé hosszasabban tértem ki a tárgyra, de ezek a szempontok voltak előttem az irányadók. Különben köszönöm a t. miniszter urnak egész terjedelmében lojális feleletét. Ha tévedtem volna valamiben, irja azt a miniszter ur az informáczió és ne a jóakarat rovására. Elnök : A zárszó joga illeti Molnár Jenő képviselő urat. Molnár Jenő: T. ház ! Ha tegnap Návay Lajos alelnök ur elnökölt volna, ugy legalább is háromszor vonta volna meg a szót Návay Lajos t. képviselő úrtól, mert eljárásának megmagyarázására legalább is egy félórát vett igénybe. Csak azért hozom fel ezt, hogy bebizonyítsam, hogy a szólásszabadság, a melyért mi állandóan küzdünk, nemcsak azt jelenti, hogy elmondhassa mindenki azt, a mit akar, hanem hogy ugy mondja el, a mint azt kifejezni tudja. Nevezetesen némelyik embernek sokkal több szó kell ahhoz, hogy magát megértesse, mint másoknak. A t. képviselő ur jónak látta tegnap a mi küzdelmeinket persziflázni, azt mondván, hogy az ilyen nemzeti küzdelmet nem tartja az ország érdekében valónak.. Figyelmébe ajánlom a t. képviselő urnak, hogy a népek szabadságát sohasem a kegyelmes urak vívták ki, hanem a népek miihói, kicsi emberek küzdöttek azért mindig. Legyen egészen nyugodt t. Návay Lajos képviselő ur, mindig lesznek ilyen kicsiny emberek és mindig lesz olyan kisebbség, a mely nem fél a többség terrorizmusától, hanem teljesiti kötelességét. S ha nem lett volna ez a kisebbség ezelőtt négy esztendővel, akkor az alelnök ur most is a volt szabadelvű párthoz tartoznék és iiem ülne abban a díszes méltóságban, a melvre mi emeltük. január 22-én, szerdán. A t. honvédelmi miniszter ur-beszélt általánosságban azokról a határozati javaslatokról ésazokról a kifogásokról, a melyeket mi felhoztunk és ő is lekicsinyelte ezt a vitát és azt mondta, hogyan lehet komolyan venni ezeket az urakat, hiszen csak egyéves önkéntesek voltak, szakszerűen tehát nem tudnak a kérdéshez hozzászólni. Erre azt válaszolom, hogy erről az oldalról sohasem táborszernagyok védték a magyar álláspontot, hanem önkéntes káplárok és tartalékos hadnagyok, minő Tóth János, mostani államtitkár ur. Elismerem, hogy nem vagyok olyan szakértő a hadügyek terén, mint a t. honvédelmi miniszter ur, de figyelmébe ajánlom, hogy más államokban igen gyakran czivil ember a hadügyminiszter. Sőt Francziaországban egy börzeágenst tettek meg hadügyminiszternek. Tessék elhinni, hogy ő sokkal jobban vezette a hadügyeket, mint a mi hadügyminisztereink szokták, bár megengedem, hogy ott kevesebb akadály van, mint nálunk, mert a mieink nem ennek az országnak hadügyminiszterei, hanem a közös kormánynak Bécsből kirendelt közös kormány képviselői. Lengyel Zoltán: A mi embereink mindig vesztenek a börzén. Molnár Jenő : Sajnálom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur a legfontosabb kifogásokra nem reflektál. A fő kifogás, a mely föl lett hozva, az, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv ma sincs meg. Bemélem, hogy ez nem szerepel a paktumban és meg lehetne csinálni. Hogy miért nem csinálják meg, annak ugyanaz az oka, a mi mindig késlelteti azt, a mi a magyar nemzet érdekében áll. Nagyon természetes, hogy sokkal fontosabb kérdések fognak szőnyegre kerülni, mint a katonai büntetőtörvénykönyv, mert már előre bs van jelentve a házszabályrevizió, a magyar alkotmány és a magyarság megmentője. (Mozgás.) A mi a hadsereg szellemét illeti, egy árva szóval sem mondta a t. miniszter ur, hogy a hadsereg szelleme talán a magyar állam, a magyar nemzet érdekének megfelel. Hogy mennyire veszik tekintetbe a magyar nemzet érdekeit és a magyar állam tekintélyét a közös hadseregben, arra nézve engedjék meg, hogy felolvassam egy katonai írónak czikkét, vagyis inkább egy felolvasását, a melyet Ausztriában tartott. Igaz, hogy azóta penzióba ment az illető tiszt, de ez is jellemzi, hogy mennyire nincs kidomborodva a magyar áUam önállósága a közös hadseregben és mennyire nem tekintenek minket önálló államnak. A könyv czime: Kritik der militaerischen Vernunft von Alois India. E könyvben az van, hogy az osztrák hadseregben uralkodó »drill« teljesen megöli a hadsereg harczképességét. Erről szól az egész könyv. A könyv szerzője, a ki jóindulattal van a hadsereg iránt és őszintén megmondja véleményét róla, Magyarországról tudomást sem vesz, az egyszerűen nem létezik rá nézve, csak azt mondja, hogy az a. hadsereg, a melyet annyira szeret, — die glorrejche Geschichte österreichs, — 1409 óta