Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

262. országos ülés 1908 január %2-én, szerdáit. 187 sereg vezérkari tisztjei közt a magyarság arányát mutatta volna be, mert ez sérelmes. Ez az, a min a háznak ez az oldala előadásom alkalmával megbotránkozott, mert a honvédségi vezérkari tisztek aránya természetes, hogy jobb kell, hogy legyen; de a közös hadseregben, az egész vezérkarban alkalmazott magyar tisztek aránya a képzelhető legrosszabb, ott a magyarság majdnem teljességgel nincsen képviselve. Mert, t. ház, az én statisztikám szerint, a melyet felolvastam, a közös hadsereg vezérkarában van tábornok hat, ebből magyar nincs egyetlen egy sem. Bocsánatot kérek a t. háztól, ha még egyszer hivatkozom ezekre az adatokra, mert ez rendkívül nagy magyar kérdés és rendkivül nagy magyar érdek, olyan, hogy nem lehet elégszer felhívni rá a t. ház figyelmét. Az én statisztikám szerint van ezredes 44, ebből 7 magyar, de a honvédségnél van közülük 5, tehát marad a közös hadseregre kettő. Van alezredes 60, ebből magyar 7, a honvédségnél van belőlük 5, tehát ismét marad 2, Őrnagy van 109, ebből magyar 14, a honvédségnél van 12, marad tehát megint 2. Százados van az én statisztikám szerint 236. Ebből magyar 31, a miniszter ur kimutatása szerint 27 van a honvédségnél belőlük, tehát vezérkari százados, magyar ember, a kiről megállapítható, hogy magyar ember a származása, a neve és az anyanyelve szerint, marad összesen 7. Tehát a tábornoktól a századosig lefelé tiz magyar vezérkari tisztünk van a közös hadsereg vezérkarában olyan, a ki nem szolgál a honvédségnél. Ez botrányos állapot, ez a magyar nemzetre sérelmes, ez igy tovább nem tűrhető. És ha a t. miniszter ur azt mondja, hogy a vezérkarban a magyart nem bántják, mert épen olyan beszámítás alá veszik, mint a cseheket vagy németeket, ez sem felel meg egészen a tényeknek, mert a statisztika igazolja, hogy ha összevenném a cseh, lengyel, horvát és német vezérkari tiszteket származás és anyanyelv szerint, akkor sokkal nagyobb arányban volnának ezek a nemzetiségiek egyenkint, mint a milyen a magyarságra nézve összesen, a honvédség keretein kívül jut. Már pedig tiltakoznom kell az ellen, hogy a magyarságot, a magyar nemzetet, a magyar állam jogait a hadsereg keretén belül a csehek, a németek, a lengyelek és a horvátok jogaival egy vonalra állítsuk; mert hiszen épen ez a különbség köztünk és a chlopyi hadparancs álláspontja között, a mely minden népet és minden nemzetet egyforma számítás alá vesz. A mi felfogásunk szerint a magyar nemzet jogainak az az álláspont felel meg, hogy mint szuverén államnak joga van megkövetelni, hogy ott fiai olyan arányban foglaljanak helyet, a milyen arányban a legénységet és a pénzt adja a hadsereghez és joga van a magyar államiság összes jogainak érvényesítéséhez a hadsereg keretén belül. Ha tehát a helyzet az volna, hogy egyformán számítanák, egyformán vennék a tiszteket, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen nemzetiségű, már ez magában véve a legnagyobb sérelem a magyar nemzetre, mert a magyar nemzetnek nem ahhoz van joga, hogy a csehekkel, a horvátokkal, a németekkel egy kalap alá vegyék, hanem a magyar nemzetnek külön önálló, szuverén joga van arra, hogy mint önálló nemzet és önálló állam önállóan vétessék figyelembe, hogy ne a külömböző osztrák nemzetiségiekkel állittassék egy vonalra, hanem hogy államiságának jogai teljes mértékben elismertessenek, (ügy van! balfelöl.) A mi a hadiiskola dolgait illeti, erre nézve a t. miniszter ur lényegében megerősítette felfogásomat és előadásomat, hogy t. i. a honvédelmi tisztek közül nyolczat vettek be a hadiiskolába évenként és ezenkívül megmarad a szabad verseny. De én épen ezt találom ránk nézve sérelmesnek még akkor is, ha a honvédtiszteknek a vezérkarban való aránya ma jó volna; de annálfogva is sérelmes ez, mert nagyon rossz az arány és mert nyolcz honvédtisztnek évenként való felvételével ezt az arányt nem lehet megjavítani, hanem ez még megrontja, mertj véleményem szerint öt honvédtisztnek kiképzése szükséges évenként a létszám fentartásához kizárólag a honvédségnél, ezen nyolcz pedig három vagy négy embernek kiképzését biztosítja, olyanét, a ki a vezérkarnál marad és nemcsak a két évet elvégezte, minélfogva nemcsak hogy nem fog javulni az arány, hanem ellenkezőleg, rosszabbodni fog. Én azt mondottam, hogy a hadsereg szelleme a vezérkar szelleme. A milyen a vezérkar, olyan a hadsereg. A vezérkar pedig egyáltalában nem magyar. így meg ez az állapot sohasem fog megjavulni. Ha pedig meg akarják azt javítani, a vezérkarnál mutassák meg az által, hogy a vezérkarnál lévő magyar tiszteket előnyben részesitik és hogy megfelelő arányban vesznek fel oda magyar tiszteket, nem pedig évenként nyolcz magyar fiút vagy tizet, hanem olyan nagy számot, a mely mellett a magyarság aránya rövid idő alatt a vezérkari tisztek keretében teljesen megütné a 42%-ot. Ez pedig nemcsak statisztika kérdése, nemcsak katonai kérdés, hanem a magyar nemzet iránt való bizalomnak is kérdése. Mi, magyar nemzet, századokon keresztül megmutattuk, hogy érdemesek is vagyunk arra a bizalomra, hogy a hadsereg keretében nekünk helyet adjanak és minél inkább helyet adnak, annál inkább nő a bizalom, minél kevésbbó adnak helyet, minél jobban kiszorítanak onnan bennünket, annál nagyobb lesz a bizalmatlanság a nemzet részéről és annál inkább hajlandó a nemzet ettől a hadseregtől minden áron megszabadulni. A hadsereg ereje, a nemzet öntudatának fokozása, a dinasztiának érdeke tehát az, a mely 24*