Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-254

12 254. országos ülés 1908 január 11-én, szombaton. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Suciu János : Épen mi vagyunk tehát azok, a kik a legkevesebb hálával is tartozhatunk neki. Épen ezért engedjék meg, hogy én társaim nevében is az igen t. előadó ur fejtegetésével szemben rámutassak arra, hogy igaz ugyan, hogy a nyilvá­nosság alkotmánybiztositékot képez, hogy az a háznak egy feltétlen kelléke, de ebben a nyilvá­nosságban, akármilyen tisztelettel vagyok is a karzati hallgatóság iránt, bármilyen kiváló sze­mélyekből is álljon az, mégis a nagy, óriási súlyt, az óriási hatalmat, az óriási garancziát a sajtó képviseli. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a múlt század negyvenes éveiben, ha méltóztatnak tudni, (Zaj.) a sajtónak az országgyűléssel való összefüggése, a sajtó szabadsága és azon joga tekintetében, hogy az országgyűlésen jelen legyen és az országgyűlési tárgyalásokról tudósításokat adjon, milyen óriási küzdelmek folytak. Az országgyűlési fiatalság akkor nemcsak egyszerű hallgatóság volt, hanem nagy feladatot teljesített az ország fejlődésében és én ezen országgyűlési fiatalság követőinek, utódainak •tartom a mai országgyűlési tudósitókat. (Mozgás a baloldalon.) Lehet, hogy egyiknek, másiknak arczéle nem tetszik, de én szerintem ugyanazt a feladatot tel­jesitik hatványozott mértékben, mert a sajtó ma más, hatalmasabb, mint volt akkor. (Zaj. Közbe­szólás.) Lehet, hogy ez az én csekélységem véle­ménye, de ugy lehet, hogy a közbeszóló képviselő urnak véleménye is csekélynek látszik majd az ország nagy része előtt. Én, t. ház, felszólaltam abban a meggyőző­désben, hogy a kérvényi bizottság, meglehet, mert nem voltak konkrét esetek felhozva, nagyon is hivatalosan tárgyalta azt a kérvényt; megenge­dem, nem is térhetett rá egyes konkrét esetek el­bírálására más szempontokból; és felszólaltam, mert ugy hiszem, hogy annak a jó viszonynak, a mely szükséges, hogy a ház egésze és a sajtó között fennálljon, jó szolgálatot teszek, a midőn a magam és pártom nevében, mint teljesen érdek­telenek és a hálára való kötelességen kivül állók nevében, sajnálatomat fejezem ki azon esetek felett és kérem, méltóztassék a javaslatomat el­fogadni. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Gaal Gaszton! Gaal Gaszton : T. képviselőház ! A kérvényi bizottság előadójának indokolását az utolsó szóig magamévá teszem. Szebben, preczizebbül és kere­kebben ezt igazán nem lehetett elmondani és ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert azzal a szép indokolással nem tudom összeegyeztetni a kérvényi bizottság konkrét javaslatát. Ez a javaslat az én véleményem szerint nem elég határozott, nem elég férfias és azokra a kérdésekre, a melyekre a hirlaptudósitók kérvényükben választ várnak, szerény véleményem szerint nem válaszol azzal a férfiassággal, a melylyel a parlamentnek vála­szolnia kell. Két konkrét tény emelődik ki különösen a beadványból. Az egyik az, hogy az ujságirók sérel­mesnek találják magukra nézve, hogy az akkor elnöklő alelnök ur aposztrofálta őket, mintha csak vendégjoggal birnának itten. Ezt sérelmesnek találják és ezzel szemben kérik a házszabályok igazi értelmének helyreigazítását. Kérvényüknek második pontjában pedig vé­delmet kérnek a háztól arra nézve, hogy ők hir­lapirói kötelességük gyakorlásában senki által, még az elnöki székből se akadályoztassanak. Kérik ezt azzal a konkrét figyelmeztetéssel kapcsolatosan, a melyben az egyik hirlapiró az elnök ur részéről részesült. Ha a két kérdést különválasztjuk, látjuk, hogy az első kérdésre megfelel ugyan a kérvényi bizottság javaslata, bár nem azzal a határozott­sággal, a melyet részemről erre vonatkozólag sze­retnék, hanem általános, hosszabb jogi fejtegetés kapcsán, a minél sokkal egyszerűbb lett volna, ha a bizottság azt mondotta volna : utalok e tekin­tetben a törvényre. A mit a bizottság elmond, az az utolsó szóig ki van véve a törvényből és csak egy kis mázzal van bevonva. (Ugy van !) És ha szükségesnek tartom, hogy az első kérdésben a ház határozottan és férfiasan foglaljon állást és a ven­dégjog kérdésében mondja meg véleményét, szük­ségesnek tartom ennek kimondását azon előjog kérdésében is, a melyet az ujságirók a többi hall­gatóval szemben vindikálnak. Rakovszky István: Ugy van! (Ugy van!) Gaal Gaszton : Én jelen voltam a szóbanforgó ülésen és én rám az elnöki figyelmeztetés nem tette azt a benyomást, hogy ezzel a figyelmezte­téssel, a mely megengedem, talán a szigor tekin­tetében, még pedig inkább a modorbeli szigor tekintetében talán messzebb ment, mint a hogy azt a helyzet indokolta, egyetlenegy ujságiró is akadályozva lett volna ujságirói hivatásának gya­korlásában. Szükségesnek tartom azt is, hogy az ujságtudósitók azon panaszával szemben, hogy ilyen támadások és ilyen akadályoztatások elle­nében— a minőben a konkrét esetben, szerintük, részük volt — a ház által megvédelmeztessenek, szintén mondjon határozott véleményt a ház és ne mellőzze teljes hallgatással az ő kérvényüknek ezen második pontját, a mit pedig én a kérvényi bizottság javaslatában abszolúte nem találok meg. (Ugy van ! Helyeslés.) Én tehát, t. képviselőház, a kérvényi bizott­ság javaslatát el nem fogadom, hanem azzal szem­ben a következő elleninditványt terjesztem be és ajánlom elfogadásra. (Halljuk! Halljuk I Ol­vassa) : »A képviselőház tanácskozásai nyilvá­nosak. A nyilvános ellenőrzés gyakorlása a magyar nemzet egyetemének joga, a mely azt részbe

Next

/
Thumbnails
Contents