Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

263. országos ülés 1906 január 22-én, szerdán. 181 zetet a nélkül, hogy kormányhatósági jóváhagyásom erre ne volna. Ha a belügyminiszter megengedi, hogy szanatóriumot felállíthassak, ő is megszabja a feltételeket, a közegészségügyi törvény is és nekem azokat feltétlenül respektálnom kell. Bár tehát kvalifikált embereim vannak, bár törvényesen kvalifikált közegeim intézik a felügyeletet, egészen helyesen mégis köteles vagyok tűrni, hogy a hatóság annyiszor, a mennyiszer neki tetszik és a mennyiszer jónak látja, tartson vizsgálatot a helyszinén és győződjék meg arról, hogy minden jól, helyesen történik-e. Az államnak ez a joga kétségtelen és ezt a jogot a polgárok megnyugtatására gyakorolnia kell. Nekem, mint apának, érdekemben áll tudni, hogy ha fiam katonai kórházban fekszik, kellő gondozásban részesül-e ottan. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Meggyőződhetik róla, orvost is vihet magával. Leitner Adolf: Megengedem, hogy szabad fiamat ott meglátogatnom, hogy orvost is vihetek magammal, de annak a hatásköre nem terjed ki másra, mint arra, hogy a beteget megnézze. Arra azonban nincs mód, hogy meggyőződjék arról, hogy a katonai kórház konyhájában azok az ételek elég gonddal készittettek-e, hogy a szükséges sterilizáczió vagy más tisztasági intézkedések megtörténtek-e. Elhiszem, hogy a kik ott működnek, azoknak is van lelkük és kötelességtudásuk, mindazonáltal nem tudom belátni, milyen okok javallják, hogy kizárjuk a közigazgatást erről a térről. Pedig igy irthatnék ki csak a közönségből azt a hitet, hogy ott nem történik minden ugy, a hogy történnie kellene. Közrendészeti és épitésrendőri szempontból is szeretném látni, milyen elbánásban részesül az a közigazgatási hatóság, melynek eszébe jutna, hogy elmenjen a kaszárnyába megvizsgálni, hogy a kaszárnya középitészeti, köztisztasági stb. követelményeknek megfelel-e. Igen szép dolog, hogy a t. honvédelmi miniszter ur abban a nézetben van, de bocsánatot kérek, én az ellenkezőt tudom. (Mozgás.) Zakariás János: Épitészeti engedély keh! Leitner Adolf: Elhiszem, hogy építési engedélyt adnak, de itt egészen más dologról van szó. Ha magyarázatot kérnek, hogy mire gondolok, felhozom például, hogy ha egy legénységi szobában a legénység azt tapasztalja, hogy mozog, süpped a padlózat, és a városban erről beszélnek és eszébe jut az elöljáróságnak, hogy megvizsgálja, vájjon a kaszárnya padlózata elég erős, nem történhetik-e baj, nem szakadhat-e le a legénység alatt, azt hiszem, hosszú orral távoznék és legalább is miniszteri intervenczióra lenne szükség, hogy e vizsgálat megejthető legyen. (Mozgás.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter (közbeszól). Leitner Adolf : Mindenesetre örömmel hallom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur azt mondja, hogy nincsenek ily nehézségek, a minőket én elmondtam, Annál nagyobb örömmel veszem ezt, mert e sérelmeket csak abból a czélból hangoztatom, hogy hátha talál a t. miniszter ur valami megszívlelni valót, és ha megszívleli, akkor igyekszik meggyógyítani a bajt, vagy legalább enyhíteni. Egyébként, t. ház, a kifejtett okokból és pedig azon okokból, a melyeket a közjogi sérelmek tekintetében elmondtam, a javaslatot a most előterjesztett formájában nem fogadom el. í Helyeslés.) Elnök: Következik ? Vertán Endre jegyző: Vlád Aurél! (FelMáltások : Nincs itt!) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve, Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat, azután a zárszó joga illeti Molnár Jenő, Farkasházy Zsigmond, Benedek János és Pető Sándor képviselő urakat, mint a kik határozati javaslatot nyújtottak be és határozati javaslatukat rajtuk kívül még küencz vagy több képviselő irta alá. Az első szó az előadó urat illeti. Moskovitz Iván előadó : T. ház ! (Ralijuk!) Engedje meg a t. ház, hogy röviden reflektáljak a felhangzott legfőbb ellenvetésekre. Az ellenvetések legnagyobb része, és az a rész, a mely közvetlenül a javaslatból folyik, a »közös hadsereg« elnevezés használatára és az ezzel kapcsolatos szövegrészekre vonatkozik. E tárgyban már előadói beszédemben volt szerencsém a t. ház előtt a bizottság álláspontját indokolni. Igenis, a képviselőház véderő-bizottsága, a mikor e javaslatot tárgyalta, tisztában volt azzal, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 12. és 13. §-aiban használt kifejezés helyes, korrekt, törvényes, és hogy azt eddigelé semmiféle törvény hatályon kívül nem helyezte; ugyancsak nem helyezi hatályon kívül a jelen törvényjavaslat sem. Hogy mindazon haderő, a melyet mi, a magyar szent korona országai, kiállítunk a közös hadsereg részére, együttvéve a közös hadseregnek kiegészítő részét képező magyar hadsereget teszi, azt tudjuk, és azt valljuk mi is, a véderő-bizottság tagjai, a kik a jelentést a ház elé terjesztettük. Igenis, magyar hadsereg van, létezik, és annak a magyar hadsereg létezésének egyáltalán nem derogál a közös hadsereg kifejezés használata. Ellenkezőleg, a »közös« szó nem a magyar szót akarja pótolni, hanem az »egész«, vagy »összes« hadsereg kifejezést, a mely kifejezések, mint félreértésre alkalmat adók, helyteleneknek találtattak azon törvényhozások által, a melyek közvetettemül 1867 után működtek. A magam részéről tehát aggály nélkül fogadhatom a javaslat nomenklatúráját, mert ez a nomenklatúra semmit sem ront a mi törvényes álláspontunkon. Ismétlem, hogy kívánjuk, helyeseltük is a bizottsági tárgyalások során és jelentéseinkben mi is, hogy a jövendő a véderőre vonatkozó törvényjavaslatokba, még pedig nemcsak a véderőtörvényben magában, hanem az ujonczmegállapitási és megajánlási javaslatokba