Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-254

254. országos ülés 1908 január 11-én, szombaton. 11 vényi bizottságot ezen határozat meghozatalában irányították. (Halljuk! Halljuk.') A képviselőháznak 1907. évi deczember hó 12-én tartott ülésében Kelemen Samu képviselőtársunk az előző ülésen megtörtént inezidensből kifolyólag olyan kijelentést tett, hogy a hírlapoknak országgyűlési tudósítói, mint a modern parlamentarizmusnak alkatrészei, jogosan, a nyilvánosság jogán vannak az irói karzaton és vendégszeretetet csupán csak a nagyközönség élvez. A midőn tehát ezen kérvénynyel kapcsolatban a kérvényi bizottság az ő javaslatában kiterjeszkedett az egész nyilvánosság kérdésére, elejét kívánta venni annak, hogy itt a nyilvánosság kérdésében ellen- vagy balvélemények támadhassanak. T. képviselőház! A kérvényi bizottságnak meggyőződése az, hogy a nyilvánosság kérdése oszthatatlan és egységes . . . Rakovszky István : Ugy van ! Hermán Ferencz előadó: ... és a nyilvánosság kérdésében itt sem a hirlapiróknak, sem a közönség más részének előjogokat adni nem lehet. (Ugy van ! jobb felől.) Rakovszky István : Ugy van ! Semmi előjog ! Hermán Ferencz előadó: Mert a modem parlamentarizmusnak egyik alkatelemét képezi tényleg a nyilvánosság kérdése és az 1848-iki törvényhozás is a magyar parlamentarizmus egyik elengedhetetlen kellékévé avatta a nyilvánosság kérdését és tekintettel arra, hogy 1848-ban Magyarországon már kifejlett sajtó volt, ugy annyira, hogy a sajtó védelmére törvényhozási utón is intézkedett — törvényt hozva — és mégis nem tartotta szükségesnek, sőt nem tartotta helyesnek azt, hogy külön elbírálás alá bocsássa a hírlapíróknak és a nagyközönségnek itt való megjelenési jogát, valószínűleg abból az intenczióból és abból a magasabb elvi szempontból cselekedte ezt, hogy a parlamentarizmus és az alkotmányosság szempontjából a nyilvánossági jogot megosztani, részekre bontani sem nem szabad, sem nem tanácsos. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert a mint a múltban tapasztaltuk, hogy a magyar törvényesség és alkotmányosság megrázkódtatásoknak volt kitéve, ugy a jövőben sincsen kizárva, hogy ilyen megrázkódtatások következhetnek^ be, már pedig ha a nyilvánosság kérdését bizonyos.! előjogokkal vagy különféle jogosítványokkal ruháznók fel, könnyen megeshetnék, hogy jöhetne egy nemzetellenes kormányzat, oly kormányzat, a mely az alkotmányosságot nem becsük, a mely azt talán szeretné inkább a parlamenten kívül hagyni, jöhetne kormányzat, a mely az ilyen megkülönböztetéseket rabulisztikával akként magyarázná, hogy neki sok a hirlapirói jogosítvány a nyilvánosság kérdésében és azt meg akarná nyirbálni, vagy ha a közönségnek a joga kisebb lenne, mint a sajtó joga, azt egészen elvehetne és igy részekre oszthatná az egységes és oszthatatlan nyilvánosságot, a melyben pedig csak igy van erő, erő az ő egységességében és oszthatatlanságában. (Helyeslés.) T. képviselőház ! A kérvényi bizottságot ezen magasabb alkotmányjogi szempont vezette, a midőn a nyilvánossági kérdést határozati javaslatában ekkép óhajtotta magyarázni, mert véleménye és meggyőződése az, hogy ezen határozati javaslat, illetőleg a nyilvánosságnak ezen magyarázata a legfőbb alkotmányjogi biztosíték, ez felel meg leginkább a modern parlamentarizmusnak és ez védi meg leginkább ugy a hirlapiróknak, mint a közönségnek jogait mindenféle jogtalan és igazságtalan támadással szemben. (Helyeslés.) Kérem a t. képviselőházat, hogy ezen magasabb elvi szempontból hozott határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Vertán Endre jegyző: Suciu János! Suciu János: T. képviselőház ! Ha ezen kérdésnél felszólalok, teszem ezt azért, hogy habár ezen határozati javaslatot nagyjából megfelelőnek tartom, mégis száraznak és olyannak találom, a mely ott is, a hol elismer valamit, a lehető legkevesebbet ismeri el. Én jelen voltam azon az ülésen, a midőn ez az inczidens felmerült. Láttam, hogy az eset miképen történt. Közelről figyeltem meg annak lefolyását és az első pillanatra szinte magam is megijedtem, hogy a mikor az a csendes, de azért lehet, hogy zavaró beszélgetés megtörtént, a melyet Kelemen Samu t. képviselőtársam egyik hírlapíró úrral folytatott, s mindjárt elsőizben, s csakhamar második és harmadik izben figyelmeztetés csapott le arra a szerencsétlen hírlapíróra. Én azt hittem, hogy a legelemibb szabály szerint elegendő lett volna az illető képviselőnek a figyelmeztetése, a ki ott állt és a kit elsősorban kellett volna figyelmeztetni, mert ha a képviselő nem szól fel a hirlapirói karzatra, akkor annak a hírlapírónak sem lett volna kivel beszélnie. Ha pedig mi vagyunk a házigazdák, és az illető képviselő is mint egyik házigazda, oka egy ilyen ihczidensnek, akkor azért, a mi a házban előfordul, elsősorban ő a felelős. De, mondom, reácsapott azonnal a hírlapíróra az elnöki figyelmeztetés és fenyegetés, pláne kitanitással kibővítve, rögtön az első izben. Én tehát azt tartom, hogy, habár akaratlanul is, habár bizonyos fáradság és idegesség folytán, mert hiszen mindannyian emberek vagyunk, lehet, hogy tulhevesen és tulszenvedélyesen lett figyelmeztetve az illető, mégis ebből áll a sérelem. Ha tehát tényleg akaratlanul sérelem történt és ha le lett szállítva a sajtó oly értékre, a melynél sokkal többet jelentett és jelent, jelentett előbb és jelent ma is és jelentenie keU a jövőben is, akkor ezt az értéket nekünk helyre kell állítanunk, minden elnöki vélt tekintélynek kisebbítése nélkül. Egy hang (a középen) : Vélt tekintély ? (Zaj.) Suciu János: Bocsánatot kérek, épen azért szólalok fel pártom nevében, mert mi azok vagyunk, a kik sohasem kerestük ennek a sajtónak, itt a házban jelenlevő sajtónak kegyét. (Felkiáltások balfelöl: Mi sem kerestük!) kz minket sohasem jégért, sohasem emelt. (Folytonos zaj.)