Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

172 261. országos ülés 1908 január 21-én, kedden. Amerikába, kenyér után, a másik kettőnek pedig be kellett vonulnia három évre katonának, ugy hogy szegény szülőik minden támasz nélkül maradtak. Megjegyzem, t. képviselőház, hogy a parasztság a kimerítő munka folytán hamar kidől s igy, mikor gyermekeik a katonasort elérik, ők már csak ritkán munkaképesek. Kérdem, nem volna-e nagy előny, nagy kedvezmény ezekre a szegény emberekre nézve, ha behozatnék a kétévi szolgálati idő és ezen két éven belül az intenzivebb oktatás? Hiszen humánus tisztikar vezetése mellett az a legény is jobban igyekszik, szivesebben tanul, szorgalmasabban dolgozik, ha tudja, hogy két év elteltével ismét visszatérhet az ő falucskájába. (Mozgás.) T. képviselőház! Ne méltóztassék rossznéven venni, ha kissé hosszasabban veszem igénybe a t. ház figyelmét, de ezt én igen fontos ellenszolgáltatásnak tekintem azokkal szemben, a kik fentartják az államot és fentartják ezt a képviselőházat is. ( Ugy van ! Halljuk! a középen.) Méltóztassanak visszaemlékezni, milyen kitűnő búzatermés volt az 1906-ik évben. És mégis, tessék csak megkérdezni a lakosságot, főleg a földmiveseket, vájjon érezték-e ennek a kitűnő évnek jótékony hatását? Nem! Mert nem volt munkaerő, mert a legkitűnőbb munkaerő a katonaságnál volt lekötve, annak szolgálatában állt. Sokszor felhozták már ezt a témát és igen kiváló oldalról terjesztetett itt be javaslat is a tekintetben, hogy különösen a mezei munkával foglalkozó munkásokat és földmiveseket, illetőleg azoknak fiait, a mezei munka ideje alatt szabadságolják. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Megteszik! Pop Cs. István: Ha megteszik, akkor annak nagyon fogok örülni; tudomásom szerint csak akkor volt erre eset, a mikor végszükség állott be. De hogyha intézményszerüen létesitenék ezt. igazán nagyon hálásak lennénk a t. honvédelmi miniszter ur iránt. T. képviselőház! Az elavult intézmények tekintetében is nagyon sokan szólaltak fel. Foglalkoztak különösen a párbaj intézményével. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy engem semmi sem köt a tekintetben, hogy ennek a kényszernek alávessem magamat, azt azonban tudom, hogy ez az intézmény sehol sem fordul elő olyan kiterjedt mértékben és olyan általánosan, mint épen minálunk. Talán méltóztatnak emlékezni a mostani német császár rendeletére, a mely oly súlyos feltételekhez kötötte a párbaj mengengedhetőségét, hogy a német hadseregben igazán csoda- vagy ritkaságszámba megy a párbaj. Nálunk elég egy rossz szó, vagy az, hogy valakinek a tyúkszemére lépjenek ahhoz, hogy affér keletkezzék belőle. És ennek a beteges felfogásnak mi polgárok is hódolunk, bármennyire tagadják, rendszeresen hódolunk a katonatisztek kedvéért. A ki egy becsületbeli ügyből kifolyólag nagyon megharagszik, rögtön katonatiszthez szalad. Meglehet, hogy ezt másnap megbánja, de már tiszt kezébe tette le az ügyet, és az feltétlenül kell, hogy párbajjal végződjék. Nagyon helyes volt tehát Suciu János t. képviselőtársamnak az a nézete, hogy kell, hogy ez az intézmény reformáltassék és hogy ez a reformáczió nyilvánosságra jusson, mert akkor a polgári osztály látni fogja, hogy milyen szigorú feltételekhez kötik ujabban a párbajt ós ez a polgári osztály számára igen üdvös leczkéül szolgálna. Muzsa Gyula: Tehát mégis lesz haszna a hadseregnek! Pop Cs. István : A mi a katonai büntetőtörvénykönyvet és bűnvádi eljárást illeti, talán csak megkövetelheti az az anya, a kit három évre megfosztanak a gyermekétől, hogy ha a fia abba a szeéencsétlen helyzetbe kerül, hogy elítélik, legalább tudja, hogy miért ítélték el; tudja, hogy a kellő formák betartása és a teljes védelem megengedése mellett a lehető legenyhébben jártak el fiával szemben. E tekintetben a katonai büntetőtörvénykönyv elavult és nem felel meg a mai viszonyoknak, de azért továbbra is fentartják hatályában akkor, a midőn, a mint baliám, talán már készen is van az uj büntetőtörvénykönyv tervezete. Hát nem indifferens dolog az, hogy necsak lássa az a szülő, hogy börtönben sínylődik a fia és necsak hirből tudja, hogy súlyos vétséget követett el és azért ül fogságban, hanem hogy annak a szerencsétlennek családja, hozzátartozói ismerjék is azt a bűnügyet, hogy annak az ügynek elintézésébe a lehetőség szerint befolyhassanak és hogy igy a szülők meg legyenek nyugtatva gyermekük sorsa iránt, a ki abban a korban van, a midőn talán még a büntetőtörvónykönyv szerint sem egészen beszámítható és a midőn feltétlenül szüksége van jogsegélyre. A múlt évi ujonczjutalék megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az igen t. honvédelmi miniszter ur azt mondta, hogy a katonai vezetőség és a katonai körök teljesen kizárják a politikát a katonai életből. Bárcsak ugy volna. Akkor talán nem volna ok annyi panaszra. (Halljukl Halljuk! a középen.) Nekem tudomásom van róla, hogy Temesvárott és Nagyváradon a román növendékeknek még a hittant is magyarul adják elő. (Felkiáltások a baloldalon : Hallatlan! Milyen borzasztó!) Hát azt kérdem én, mélyen t. miniszter ur, hogy ha már mi is »rohes, gutes Material« és elfogadható elem vagyunk, vájjon nem érdemli-e meg a respektálást az a nyelv, a melyen az a lelkész hazaszeretetre, trón iránti szeretetre és önfeláldozásra tanítja a katonát! Méltóztatik tudni, t. miniszter ur, hogy a katonaságnál van kétféle bátorság. Emlékszem, hogy ebből kérdeztek engem: mi a bátorság.