Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

261, országos ülés 1908 január 21-én kedden. 173 Egyik a kötelező bátorság, . a mely a reglamában benne van, a melyet tejesitenek kutyakötelességből, a másik az a bátorság, a mely ezen túlmegy, a melyet csak az tud tanúsítani, a kiben lelkesedés, lángoló szeretet van, lángoló odaadás a czél iránt, a melyért küzdünk. Ha negligálják az anyanyelvet, majd elérik, t. miniszter ur, hogy a regrutában meglesz a reglamaszerü bátorság, de nem fogja tanúsítani azt a vitézséget, a melylyel csatákat szoktak megnyerni. Minket a t. kormányok még a nyugodt, megszokott régi helyeinkből is kizökkentenek. Eddig tanították egyes hadapród-iskolákban kötelezőleg a román nyelvet, másokban a tót, a szerb nyelvet. De tudomásom szerint azokban az intézetekben, a hol eddig kötelező volt a román nyelv tanítása, most már nem tanítják. (Mozgás.) Pedig hol tanuljon az a tiszt románul, a ki nem született románnak, ha csak nem az iskolában ? A t. miniszter ur, ugy tudom, a honvédség egyik leglelkesebb istápolója. Nos itt van a Ludovika Akadémia, a honnan a tisztikar elitje kerül ki, a mely hivatva van a nemzetiségeket, azt hiszem, hogy nem erőszakkal, hanem előzékenységgel odaadásra megnyerni a honvédség számára, (Mozgás) Kérdem, tanitják-e itt kötelezőleg a nemzetiségi nyelveket a tiszt urak, a kik hivatva lesznek esetleg csupa románból, tótból álló osztályokat, csapatokat vezetni? (Mozgás). Pedig a Ludovika Akadémiából kellene kiindulnia a jó példának a nép nyelvének megbecsülése tekintetében, és akkor elérjük a czélt, hogy a nép széles rétegeiben megszerettessék a honvédség. (Felkiáltások: A Ludovika magyar!) De innen kerülnek ki a tisztek. Azután pedig a mi népünk nagyon vallásos. Meglehet, hogy ezt a modern szellem nem becsüli nagyra, de nálunk nagy súlyt helyeznek a vallásosságra. Nagyváradról, a hol a helyőrség román, elhelyezték a tábori lelkészt Budapestre, a hol alig hiszem, hogy vannak románok, és ott lelkész nélkül maradt a legénység nagy része. Aradon majdnem ugyanaz a helyzet, és ennek daczára nincsenek tábori lelkészek. (Mozgás.) Pedig a hadvezetőség a vallásosságnak igen sokat köszönhet, mert, mondom, ott oktatják hazaszeretetre és a trón iránt való feláldozásra a katonákat. (Mozgás és ellenmondás.) Elfogadok, t. ház, bármely vádat, hisz ilyen vádakhoz szokva vagyunk, de lelkiismeretünk tiszta, hogy mi hozunk igazi áldozatot .a haza javára és nem önök. (Zaj.) A múlt alkalommal, mikor ez a törvényjavaslat tárgyaltatott, egyik barátom megformulázta azokat az igazán elemi követelményeket, a melyeknek megvalósítását a méltányosság, de különösen a hadvezetőség érdeke is megköveteli. Ismétlem az akkor előterjesztett kérelmeket, kegyelmes miniszter ur, méltóztassék különös súlyt fektetni azokra, mert nemsokára jön a költségvetés és meg vagyok győződve, hogy akkor is az állam érdekének nagy fontosságára történik hivatkozás, mi pedig talán számon fogjuk kérni nagyméltóságodtól, hogy tesz-e valamit a nép érdekében is, hogy megnyugtassa a kedélyeket a tekintetben, hogy a nyelvük respektáltatni, taníttatni fog, hogy minden nagyobb központban lelkész alkalmaztatik, a ki a hittant az illető nemzetiségi nyelven tanítja?! Eddig az volt a gyakorlat, hogy a hol a legénység többsége magyar volt, az ezrednyelv is a magyar, és a hol a legénység többsége román, az ezrednyelv is román volt. Ettől is elestünk, pedig eddig ugy volt, hogy a hol a lakosságnak legalább 20°/o-a nemzetiségi volt, ennek nyelve is oktatási nyelvnek deklarál tátott. A mint fájdalmasan értesültem, most már mindezek az u. n. vívmányok szolgálatába hajtattak, miáltal a magyarságnak semmi haszna nincs, viszont ez alkalmas arra, hogy azt a hagyományos bizalmat a mi népünkben megzavarja és elidegenítse őt ettől az intézménytől. Ha ez a kormány, mely a nép jólétének jelszava alatt jött be ezekbe a termekbe, csak egy parányi jót tett volna azok érdekében, a kik talpkövét képezik a hazának, vagyis a nép javára, elég férfi vagyok ahhoz, hogy a legnagyobb tisztelettel, hálás köszönettel említsem meg. Eddig azonban semmit sem láttam, eddig a nép semmit sem érez, sőt a mit érez, az negatív,, az inkább elnyomatás, mint felszabadítás. Az ilyen ujonczjavaslatok tárgyalása, megvallom őszintén, nagy higgadtságot ós komolyságot igényel minden faktor részéről. Azonban mindez nem indíthat minket arra, hogy kibújjunk azon kötelezettség alól, a melyet épen az a nép rótt reánk, a mely ide küldött ebbe a házba. Ezért, igen t. ház és mélyen t. miniszter ur, igen komoly és megfontolt kívánságunk az, a mit előterjesztettünk, hogy az ezrednyelv tekintetében ne méltóztassék olyan intézkedéseket tenni, melyek a nép érzékenységét és jogait súlyosan megsértik, a melyek alkalmasak arra, hogy elidegenitsék a népet az egész intézménytől. T. ház! A humanizmus ama követelményeit, a melyek itt ismertetve lettek, mi kisebb népek nemcsak átérezzük, hanem várva várjuk, vájjon azokból egy szikra nem jut-e nekünk is. Várjuk kivált, hogy a büntetőtörvénykönyv tekintetében az intézkedések meg fognak- e tétetni? Felhívom a hadvezetőség figyelmét arra a kárhozatos u. n. tolmácsi intézményre is, mely a legnagyobb visszaélésekre szolgáltat okot, nemcsak a katonai, hanem a polgári büntető perrendtartásban is. Ez az intézmény különösen a katonaságnál helyt nem foghat. Méltóztassék a tiszteket ugy beosztani, hogy erre ne legyen szükség! Nem vagyunk annyira összevegyülve etnografice, hogy a tiszteket ne lehetne nemzetiségek szerint beosztani, és akkor nem lesz