Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

Iü6 261. országos ülés 1908 január 21-én, kedden. pályát életpályájukul akarják választani, alkalmuk legyen a legmagasabb katonai kikópeztetést is megszerezni; állítsunk egyetemünknél speciális katonai tanfolyamot, mint van specziális hittudományi, orvosi, jogtani tanfolyam, de ne különözzük el sehol a katonát a polgártól.« Ezek voltak, igen t. képviselőház, Kossuth Lajosnak és az aradi mártírok egyikének, Aulichnak nézetei, a honvédelem kereteiről. Én, — mint emiitettem, — magának a javaslatnak érdemébe nem akarok belemenni; ezeket a kérdéseket, a melyek itt úgyis unos-untig megvitat tat tak már, nem akarom újra feltárni, újra felmelegíteni. Engem ebből a kérdésből, az egész ujonczjavaslatböl csak egy szempont érdekel ma is és ez az emberi jogoknak kérdése. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! a középen.) T. képviselőház! Volt egy idő a magyar parlamentben, a mikor e képviselőháznak egy hajdani kitűnősége, a függetlenségi pártnak egykori nagynevű elnöke, Irányi Dániel, minden évben felállott, hogy benyújtsa határozati javaslatát a vallásszabadságnak törvénybe iktatása tárgyában. Irányi Dániel minden évben megtette ezt a javaslatot, pedig tudta, hogy a leszavaztatás okvetlenül el fog következni. De a mint ő szükségesnek tartotta,' hogy a vallásszabadság érdekében, habár minden kilátása nélkül az eredménynek, felszólaljon, ugy e magasztos példa engem is vonz és kötelez arra, hogy bármilyen kilátástalan legyen is felszólalásom, szót emeljek e képviselőházban az emberi jogok elismeréseért. A mikor az emberi jogok kérdéséről van szó, t. képviselőház . . . Molnár Jenő: Akkor üres a ház! (Zaj.) Csak ha kvótát kell emelni, akkor vannak sokan! Nagy György : Ezeket pedig érdemes lenne meghallgatni! (Zaj.) Bródy Ernő: És mikor az emberi jogok . .. Nagy György: Itt császári jogokról lehet csak értekezni, (Felkiáltások a jobboldalon: Oh ! Oh!) nem pedig emberi jogokról! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Bródy Ernő: . .. akkor üres lehet ez a ház, de, fájdalom, tele van az a kripta, a melyből én ide hozom azokat a múmiákat és kísérteteket, melyek még ma is uralkodnak egy nagy státusnak, a katonaságnak életében. (Mozgás. Zaj.) I. képviselőház! Szólni akarok a katonai törvénykönyvről és a katonai bűnvádi perrendtartásnak kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) A katonai büntetőtörvénykönyv még ma is az 1855. évi császári pátens, a mely eltérve a mai kor humanisztikus felfogásától és eltérve azoktól az irányoktól, a melyek a mai büntető jogtudományban kifejlődtek: még mindig avas szagú, dohos levegőjű; a mely még mindig a középkor borzalmait és rettenetességeit juttatja eszünkbe. (Igaz! Ugy van!) T. képviselőház! Ez a katonai büntetőtörvénykönyv 1855-ből származik és egy császári pátens alapján van életben. Akkor, t. képviselőház, a mikor a büntető jogtudomány mai tisztult elvei szerint oda hajlanak a nézetek, hogy sohasem a tettet, hanem mindig a tettest kell büntetni; akkor, a mikor a régi klasszikus iskolának lerontásával, a társadalomtudomány minden szempontból hozzászól a kérdésekhez; akkor, a mikor a szocziológiának kérdései és elemei valósulnak meg a büntető jogtudomány megítélésében, ós a büntetés kiszabásának és a tett elbírálásának kérdésében; akkor, a mikor magának a háznak asztalán fekszik egy javaslat, mely a feltételes elit éltetésről szól. Akkor, a mikor a büntető jogtudományban vitatják a korlátozott beszámithatóságnak a kérdését, sőt már olyan messzire mennek, hogy nemrégen egy tudományos felolvasás jelent meg arról a kérdésről, hogy vájjon a büntetendő cselekmény helyébe nem lebetne-e a közveszélyesség fogalmát léptetni. Akkor tehát, midőn az egész régi állapot megrendül; midőn az egész régi iskola fel van dúlva; midőn uj eszmék és irányok járják be a levegőt: én nem állithatom ki a katonákról azt a bizonyítványt, hogy csak ők nem emberek; csak nekik nincsenek emberi jogai és a midőn a társadalom minden rétegének az egyenlőség elvénél fogva egyforma mértékkel mérünk, akkor nem vehetem ki a katonákat a büntető törvények alól; (Elénk helyeslés a középen. Halljak! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek! Bródy Ernő: . . . akkor én nem vehetem ki a katonákat az emberiség nagy társadalmából és nem bélyegezhetem meg őket, (Helyeslés a középen.) nem süthetem rájuk azt a bélyeget, hogy ők nem olyanok, mint a többi emberek. (Elénk helyeslés a középen.) Elismerem, t. ház, hogy a katonai fegyelem, a katonai rend szempontjából talán nem egészen ugyanolyan szabályok mérvadók, a minők a polgári életben, Elismerem, hogy lehetnek különbségek és nüánszok magának a katonaság mivoltának természeténél fogva, de midőn ezeket elismerem, a lényeges alapelvek, az emberi jogok szempontjából nem távolodhatom el annyira, hogy őket egy egészen külön szabályzat, egy egészen régi, középkorias felfogás embertelen szempontjai szerint bocsássam olyan bíróság Ítélkezése alá, a mely bíróság szempontjai és eljárása szerint a tárgyaláson nincs jelen a leghatályosabb ellenszer; nem áll ott az ellenőrző közeg; nincs meg a védelem nyilvánosságának rendszere; nincs meg a nyilvánosság és szóbeliség, a melyek minden bűnügyi eset elbírálásának éltető levegőjét képezik. (Ugy van! a középen.) Nagy György: A biró egyszersmind vádló! Bródy Ernő: Azt látjuk ma, t. ház, hogy még mindig életben van a katonai bíráskodás