Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-254
10 25i. országos ülés 1908 január 11-én, szombaton. elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I) Ha. igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 2. %-t). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t, házat: Méltóztatik-e a 2. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 3. %-t), Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 3. § r t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. T. ház ! Most már a stájerlaki és aninai állami elemi iskolák elhelyezési költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, javaslom a t. háznak, méltóztassék annak harmadszori olvasását a ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzni. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem Id. Következik a napirend szerint a parlamenti tudósítók kérvénye (írom. 679). A kérvényi bizottság előadóját illeti a szó. Hermán Ferencz előadó: T. ház! Huszonöt budapesti politikai napilap országgyűlési tudósítói a tárgyalás alatt lévő kérvényükben két kérelemmel fordulnak a képviselőházhoz. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik az, hogy a képviselőház állítsa helyre velük szemben a házszabályok helyes értelmét és gyakorlatát, a másik pedig az, hogy a nyilvánosság jogának gyakorlatában a képviselőház részesítse őket a szükséges védelemben minden támadással szemben, még ha ilyen támadás az elnöki székből történnék is. T. ház ! Mielőtt a kérvény ezen két kérelmi pontjára vonatkozólag a kérvényi bizottság javaslatát előterjeszteném, szükségesnek találom röviden ismertetni a kérelemnek történelmi részét, vagyis azokat az indokokat, a melyek a hírlapok országgyűlési tudósítóit ezen kérelem beadására indították. A kérvényezők kérvényükben azt panaszolják, hogy huzamosabb idő óta azt tapasztalják, hogy hivatásuk gyakorlatában őket a képviselőház minden részéből jog- és alapnélküli, ellenséges indulatú támadások érik. Előadják, hogy míg ezek a támadások a képviselők és újságírók magánérintkezésére vonatkoztak, addig az országgyűlési tudósítók kara nem tartotta szükségesnek velük szemben állást foglalni. Mióta azonban — állításuk szerint — azt tapasztalják, hogy ezen támadások az utolsó időkben egészen rendszerré lettek, sőt a képviselőház üléstermébe is bevonultak, ez okból indíttatva érzik magukat arra, hogy ezen sérelmükkel a képviselőházhoz forduljanak. Előadják végül még azt, hogy az elnöki székből oly kijelentés tétetett, mintha az újságírói kar az újságírói karzaton mint vendég vendégszeretetet élvezne, s ott csak mint vendég lehetne jelen. A képviselőháznak semmi oka sines arra, hogy elzárkózzék azon kérdésnek taglalása elől, a mely azt panaszolja, hogy az újságírói kar ellenséges indulatú és rendszeres támadásoknak van kitéve itt a képviselőház termében. Mivel azonban erre vonatkozólag a kérvény pozitív tényeket nem sorol fel, s pozitív tények a naplóból sem állapithatók meg, ép ezért a kérvényi bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy a kérdés ezen részére vonatkozólag határozati javaslatot terjeszszen elő. Bozóky Árpád : Pedig ez lett volna az érdekes ! Hermán Ferencz előadó: Az újságírók kérvényének történelmi részét ekkép ismertetve, van szerencsém a kérvényi bizottság javaslatát előterjeszteni, a mint következik: »Az 1848. évi IV. t.-cz. 10. §-ának és a Házszabályok 283. §-ának rendelkezése szerint a Ház iüései nyilvánosak levén, ezen üléseken jogában áll a közönségnek a számára fentartott karzatokon megjelenni. A törvény a hírlapoknak országgyűlési tudósítóiról különleges rendelkezéseket rem tartalmazván, a nyilvánosság kérdésében e tudósítókat is ugyanazon jog illeti meg, a milyen a többi hallgatóságot. A házszabályok 285. §-a a hír laptud ósitók részére külön helyet rendel, miután a sajtónak nem csak joga, de hivatalos kötelessége is az 1848 : XVIII. t.-cz. 14. §-ának szem előtt tartásával »az országgyűlés . . . nyilvános üléseit hív szellemben és igazán« közölni. Ezen hivatás könynyebb, zavartalanabb teljesithetése okából van a hírlapok országgyűlési tudósítói részére külön hely lentartva. A sajtó és a közönség megjelenési joga oly törvényes jog, a melytől a nyilvánosságban rejlő alkotmányjogi ellenőrzés, tehát a parlamentarizmus megsértése nélkül a képviselőház el nem tekinthet, — annyival kevésbbé, mert hiszen a nyilvánosság kizárásával a képviselőház ugy az 1848. évi IV. t.-cz. 12. és 13. §-ának, mint parlamentarizmusunknak szelleméből, — valamint a házszabályok 292. §-ából és 223. §-ának tiltó rendelkezéséből kifolyólag még határozatot sem hozhat; törvényhozási működést annál kevésbbé gyakorolhat. Mindezekből önkényt következik az, hogy a képviselőháznak törvényes kötelességében áll az igy értelmezendő nyilvánossági jogot az 1848. évi IV. t.-cz. 11—13. §-ainak és a házszabályok 257. és- 291. §-ainak figyelembe vételével, mint a törvényhozás egyik elengedhetlen kellékét a parlamentarizmus és az alkotmányosság szempontéiból is megvédelmeznie.« T. képviselőház! A kérvényi bizottság ezen javaslatát midőn volt szerencsém itt előterjeszteni, egyben szabad legyen néhány szóval azokat az indokokat is megemlítenem, a melyek a kér-
