Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

142 260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. Európában hatályon kivül helyezték azt, hogy a katonai hatalom a polgári hatalomnak ne legyen alárendelve, mert a katonaság nem egyéb, mint a polgári társadalomnak egyik szerve, fegyveres ereje, a katonák az államnak fegyveres hivatalnokai. Csak Magyarországon és Németországon — Oroszországot nem számitom a kulturállamok közé — van a katonaságnak ezen exterritoriális helyzete, hogy a katonaság mint külön intézmény, államot képez az államban. Egy külön világ ez, a melynek nemcsak külön törvényei, hanem külön szokásai és erkölcsei vannak. Tételes törvények alapján olyan intézmények uralkodnak a katonaságnál, a melyeknek lényegileg semmiféle értelme nincsen egy modern államban, és már régen ki is lettek másutt küszöbölve. így például teljesen czéltalán, értéktelen és felesleges a fegyverviselési jog a békében. Nem szükséges példákkal illusztrálnom, mindenki tudja, hogy nap nap után mennyi visszaélés származik abból. Erre semmi szükség nincsen. Fegyverét az a katona a háborúban használja, mert az nem parádénak való, és nem arra való, hogy a társadalomban előjogokat és túlerőt szerezzen magának a fegyverével. Parisban heteket, hónapokat eltölthet az ember, mig egy katonai egyenruhát lát, Londonban sem, Berlinben sem lehet látni. A katonának a fegyverviselési joga semmi körülmények között sem indokolt, ellenben a társadalmi békének, a békés együttélésnek a lehetőségét már akárhányszor megzavarta. A katonaságnál a fegyverhasználati jog egészen más körülményekhez és feltételekhez van kötve, mint a polgárra nézve. T. i. a miért pl. egy polgárt megbüntetnének, ha bizonyos körülmények között a fegyverét használja, a katonát épen azért büntetik meg, mert ugyanazon körülmények között a fegyverét nem használta. Egy külön világ ez, a melynek külön fogalma van törvényről és becsületről. Igen érdekes és helyes volt a t. honvédelmi miniszter ur nyilatkozata abban az irányban, hogy a katonaságnál a tisztnek és a legénységnek becsületét egyformának tekinti és tekinti a hadsereg vezetősége is. De annyi kétségtelen, és ezt a t. honvédelmi miniszter ur sem tagadhatja, hogy a katonai becsületet egészen másnak tekintik törvényes és tételes intézmények szerint, mint a polgári becsületet. (Mozgás.) Más eszközökkel és más feltételek szerint védelmezendőnek tartják, mert pl. a párbaj tekintetében a polgári büntetőtörvénykönyv mindenesetre bünteti a tetteseket, de a katonai büntetőtörvénykönyv bizonyos tekintetben büntetlenséget mond ki. (Ellenmondás.) Ez igy van. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter,: A katonai büntető törvénykönyv szerint a párbaj nem vétség, hanem bűntény. Pető Sándor: Bizonyos esetekben büntetlenséget biztosit. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nincs kimondva a törvényben sehol! Muzsa Gyula: Ezt czáfold meg! Ne hasból beszélj ! Pető Sándor: így van az, hogy a katonaság egészen külön világ. A ki oda belép, annak szakítania kell eszményeivel, szokásaival, életmódjával, uj rendhez és uj világnézlethez kell szoknia. A rideg fegyelem az, a minek legelső sorban és mindenekfelett annak, a ki a katonai világba jut, alávetve van. Innen van az, hogy bár évtizedes nehéz harczokat vívtak épen e parlamentben a katonai intézmények ellen, oly harczokat, a melyekkel egy egész világot meg lehet ostromolni — bármilyen hosszantartók és intenzivek voltak e harczok, azok lényeges eredményre mind e mai napig nem vezettek és pedig nemcsak azért, mert közjogi akadályai voltak és mert Magyarországnak az a sajátságos közjogi helyzete van Ausztriával szemben, hanem azért is, mert nálunk a militarizmus egyáltalán, minden közjogi vonatkozástól eltekintve, túlságosan erős, mert nálunk keresztülvive az nincs és igen messze vagyunk attól, hogy tételes intézményekkel, parlamentáris határozatokkal és akcziókkal megállapítva lenne, hogy a katonai hatalom szubordinálva van a czivilis hatalomnak, a meddig más modern államok már eljutottak. Ezért van ez, nemcsak a közjogi nehézségek, de a militarizmus túlereje, túltengése és túlságos nagy hatalma is egyik okozója annak, hogy Magyarországon közjogi vívmányokat katonai téren elérni nem lehet. Farkasházy Zsigmond: Nem határozatképes a ház ! Elnök: Ennek megállapítása az én jogom, nem a képviselő uré. Tessék folytatni. (Mozgás.) Tessék csendben lenni. Pető Sándor : A katona egészen uj világba lép, a melynek uralmi alapja a rideg fegyelem, a melynek szokásai, erkölcsei, parancsai és törvényei egészen mások, mint a melyeket az életben tapasztalt és az életben megismert. Erre nézve egy kis szomorú adatot szolgáltat az a jelentés is, a melyet a t. honvédelmi miniszter ur szíves volt az ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat kapcsán a t. ház elé terjeszteni, és a mely az 1906—1907. szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a m. kir. honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről számol el. Bár Mezőn t. képviselőtársam e kérdéssel foglalkozott, sokkal nagyobb politikai, szocziális és társadalmi jelentősége van e kimutatásnak, semhogy hibát követnék el, ha én e kérdésre még egyszer visszatérek és arra a t. háznak és az igen t. miniszter urnak a figyelmét felhívom. Első sorban magam is rámutatok azokra a statisztikai adatokra, melyeket már Mezőfi Vilmos ismertetett a t. házzal, hogy Ausztriában és Magyarországon egy hadügyi iró számítása szerint a hadseregben százezer katonára átlag 149 öngyilkosság esik, Németországban 67, Olaszországban 40, Francziaországban 29, Belgiumban 31. Ezen statisztikai adatokból azt látni, hogy arányszám