Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. 143 Szempontjából is Ausztria és Magyarország hadseregében fordul elő a legtöbb öngyilkossági eset, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Egy hang (közbeszól). Elnök : Csendet kérek ! Pető Sándor: A mint ezeket a statisztikai adatokat olvassuk, t. képviselőtársam is elolvasta, legjobban megragadta a figyelmét az a rovat, hol a boldogtalan szerelmesek öngyilkossága van felsorolva. Hát én megengedem, mélyen t. képviselő ur, hogy fiatal embereknél ezen okból is elő szokott fordulni az öngyilkosság. Azonban átlag meg lehet állapitani, hogy öngyükosságra az embereket vagy betegség vagy pedig a gazdasági élet harczaiban való kifáradás vagy kimerülés viszi. Ezek a polgári társadalmi életben túlnyomó részben az öngyilkosság okai, hogy vagy nem tudnak az emberek megmérkőzni az élet és a megélhetés fáradságával és munkájával, vagy pedig betegség okából kidőlnek. Vannak egyéb okok is kétségtelenül, de azt hiszem, túl nyomó részben ezek az okai. Csodálatos dolog, hogy a katonák között, a kikben fiatal erő van, a kik egészségesek és erősek, a kiknek exisztencziális gondjaik nincsenek, mert hiszen megélhetésük biztositva van, mikor az öngyilkosságnak ezen két legfőbb rugója a katonaságnál hiányzik, mégis ugy arányszámaiban, mint abszolút mennyiségben ilyen nagy számmal fordulnak ott elő öngyilkosságok. Ha a statisztikai adatokat t. képviselőtársam velem együtt megfigyeli, akkor azt fogja tapasztalni, hogy rájövünk arra az igazságra, hogy egy uj világba, egy kegyetlen, rideg világba kerül bele az ujoncz és ez vezeti legtöbbször az öngyilkosságra; hogy továbbá aránytalanul nagyobb }->éldául az öngyilkosságok száma a huszároknál, mint a gyalogosoknál. A közös hadseregben 142 öngyilkosságból és öngyilkossági kísérletből 27 esik a huszárezredekre, a honvédezredekben pedig 23 esetből 4 esik a honvédhuszárokra. Köztudomású, hogy a huszároknál — ezzel nem bántok senkit — még sokkal szigorúbb, kegyetlenebb a bánásmód, mint a közös hadsereg "más fegyvernemeinél, még sokkal nehezebb az állapota. annak az ujoneznak, tehát természetes, hogy a bánásmód sokkal nagyobb mértékben kergeti, humánus bánásmód Inján, halálba az ilyen ujonezokat, De csodálatos jelenség, hogy nem a szerelmi bánat, a mi szintén ki van mutatva egy rubrikában, hanem valami a katonai vezetésből és szellemből lehet az oka az öngyilkosságnak, mert hiszen a fiatal vérű embereknél a szerelem gerjedelmei egyformák, akár északon, akár délen laknak, Magyarországon nincs a vérmérsékletben olyan nagy különbség . . . Ugron Gábor; Dehogy nem! Egy tót és egy székely közt mekkora a különbség ! Pető Sándor : De semmiesetre sem csoportosulnak a szerelmi gerjedelmek hadtestek szerint, ugy-e bár ? (Derültség.) Ezt meg méltóztatnak engedni. Már pedig ha a statisztikai adatokat megfigyeljük, csodálatos dolgokra találunk. Nem tudom, van-e ebben kauzalitás, lehet-e ebből következtetést vonni és ha lehet, milyent ? E tekintetben nekünk részletes vizsgálatot kellene kérnünk, mert bizonyos az, hogy a honvédelmi miniszter urnak az öngyilkosságokról és öngyilkossági kisérletekről beadott jelentése szerint a 4. hadtestnél 48 eset fordult elő, a 6.-nál 21, a 7-nél 30, mig pl. az 5. hadtestnél 14, a 10. hadtestnél 10 eset fordult elő. Feltűnő nagy az a különbség, hogy az egyik hadtestnél 48 eset fordult elő, a másiknál csak 10. Én azt hiszem, a t. honvédelmi miniszter ur nem fogja rossz néven venni tőlem, ha én erre a feltűnő aránytalanságra felhívom figyelmét. Konkrét .adatok nem állanak rendelkezésemre, nem is áll jogomban, hogy egyik vagy másik hadtest ellen vádat emeljek s megállapítsam, hogy az egyik hadtestnél rosszabbul bánnak a katonákkal, vagy kevésbbé vigyáznak a katona életére, hogy kevesebbb értéket tulaj donitanak neki. A világért sem akarom ezt tenni, hanem csak konstatálom az aránytalanságot. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter!: A 4. hadtestben Budapest benne van ! Pető Sándor; Mindenesetre érdekes volna ennek oka iránt is érdeklődni. Van az öngyilkosságnak még egyéb olyan oka is, a melyíyel érdemes foglalkozni. Azt hiszem, nem vétek sokat az igazság ellen, ha azt a három rubrikát, mely a büntetéstől való félelemről, életuntságról és rossz bánásmódról szól, bizonyos tekintetben egy kategória alá veszem. Megengedem, vannak nüanszbeli különbségek, de azt hiszem, nem vétek az igazság ellen különösen akkor, ha egy kategória alá veszem a büntetéstől való félelmet és az életuntságot. Kell tehát valami hibának lenni a katonai felsőbbségnek vagy ha nincs is hiba a katonai felsőbbségnek — mert elismerem, hogy a magasabb helyen sokszor jó intenczióval vannak, — de mig lekerül a kaszárnyába, csak a papiroson marad — de mindenesetre túlzottnak kell mondanom azt a számot, hogy a büntetéstől való félelem a közös hadseregnél 21 esetben, a honvédségnél 12 esetben, az életuntság a közös hadseregnél 18 esetben, a honvédségnél 4 esetben volt az öngyilkosság oka. En nem tudom, hogy az a fiatal katona, a ki ott ellátásban részesül, a kinek semmi gondja a kenyérre, a ki egészséges, miért legyen életunt, ha nem azt a bánásmódot, azt az életmódot unja meg, a melyet szép szerrel, humánus bánás-móddal meg is lehetne vele kedveltetni. Talán igaza van a honvédelmi miniszter urnak abban, hogy sem a katonai intézmény, sem az illető • katonai felsőbbség nem lehet oka annak, ha valaki életunttá válik, ha valaki rossz fát tesz a tűzre és fél a büntetéstől. Ebben kétségtelenül van valami igazság. A ki rossz fát tesz a tűzre, számoljon azzal, hogy ennek következménye elkövetkezik a büntetés formájában. Azonban a kimutatás szerint 8 esetben a rossz bánásmód