Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

360. országos ülés 1908 az u. n. hivatásos hadseregek helyére a nép- i hadsereg eszméje törjön magának utat, a néphadsereg intézménye verjen gyökeret. Ha széjjelnézünk a nagyobb művelt államokban, azt tapasztaljuk, hogy, habár van állandó hadsereg is, a hadsereg szervezete, kereteinek felállítása és a hadsereg szelleme, a mi a legfőbb dolog, mégis mindenütt olyan, hogy e hadseregeket nem hivatásos, nem zsoldos, hanem igazi néphadseregeknek kell tekinteni. Mlunk is igy kellene lennie, mert hiszen a mellett, hogy. százezrek állanak naponkint talpig fegyverben, a mellett, hogy millióra megy a hadsereg rendes létszáma, a mellett itt van a póttartalékosok óriási száma, a mely nincs is megállapítva az ujonczmegajánlási törvényekben, hanem azoknak kiegészítése teljesen a hadvezetőség kényére-kedvére van bízva. Itt van továbbá a honvédség; itt van az egész népfelkelés, tehát nálunk is. meg vannak az előfeltételei, hogy a mi hadseregünk se pusztán hivatásos hadsereg, — hanem egyszersmind néphadsereg is legyen. Azonban tapasztaljuk, hogy azok az előfeltételek, a melyek a néphadsereg tulajdonképeni előfeltételeit képezik; a melyek nélkül a néphadsereg a maga jól felfogott feladatát a kötelességeit teljesíteni nem képes a mi hadseregünkben szervezetének minden vonalán jóformán teljesen hiányzanak. (Ugy van! balfelől.) Jókai mondotta egyik művében az »Eppur si muove«-ban, hogy a mikor Galilei ezt a jelszót a vérj>adon kimondta, lábával egyet dobbantott és ennek a lábdobbantásnak zajától megindult, mozogni kezdett az egész föld, megindult a czivilizáczió, megmozdultak a nemzetek, igyekeztek lerázni magukról a szolgalánczot, mindenütt fejlődött, polgáriasodott a társadalom, a nemzet és az állam; csak egyet hagyott érintetlenül ez a mozgalom: ezt a drága földet, a mely, a mint a hazafias szavalatokban mondani szokták: »Kárpátoktól le az Adriáig.« Csak ez a föld nem ébredt fel, és azoknak, a kik sorsára vigyázni voltak hivatva, szorgos és éber figyelmét és törekvését az képezte, hogy valahogy az Istenért, fel ne ébredjen. Mert azt tartották, hogy az álom rokon a halállal és hát hogyha a nagy elaltatást maga a végső álom, a halál fogja követni. De mégis felébredt, t. ház, mégis nemzeti öntudatára ébredt és lassan-lassan fejlődve ugyan, az 1848-iki nagy átalakulás alkalmával lerázta magáról a szolgalánczot, lerázta magáról a rendiség nyűgeit és legalább papiroson népképviseleti rendszert alkotott. Nagy György: Ugy van, 1849. április 14-én! Benedek János: Mondom, ha nem csináltunk is meg mindent ugy, a mint ezt az újkor szelleme magával hozta, de legalább megvolt bennünk a jóakarat; igyekeztünk összes intézményeinket a modern kor és demokráczia követelményeinek megfelelőkké tenni, mert a ki a demojanuár 20-án, hétfőn. 12? kráczia követelményei elől elzárkózik, az nem mondhatja magáról azt, hogy függetlenségi és 48-as. Bredicean Koriolan: És hazafi ! Benedek János: A »függetlenségi és 48-as« megkülönböztetés épen azért ilyen kettős, mert mig a »függetlenségi« szó az állami függetlenségre és önáüóságra való törekvést jelenti, addig az »és« szócskával hozzákötött másik megkülönböztetés azt jelenti, hogy intézményeinket, szervezetünket, rendszerünket az 1848-iki renaissance, az 1848-iki átalakulás, a demokráczia szellemében kívánjuk tovább fejleszteni. (Élénk helyeslés a középen.) Hoitsy Pál: Egészen más volt annak a történelmi jelentősége. Benedek János: Én legalább ezt a megkülönböztetést, az »és« szócskával és két jelzővel kifejezett ezt a meghatározást csak igy tudom értelmezni. s Hoitsy Pál : Ez egészen más ! Történelmileg egészen mást jelent. ! Pető Sándor: A demokrácziát jelenti! Vlád Aurél: Akkor az volt, de most nem! (Mozgás a baloldalon. Halljuk!) Benedek János: Én mély tisztelettel viseltetem Hoitsy Pál igen t. képviselőtársamnak régi politikai múltja, s nagy tudományos készültsége iránt, a melylyel mint természettudós, mint csillagász elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a magyar tudományos irodalomban és távol áll tőlem az a szándék, hogy őt bármily tekintetben érinteni vagy bántani kivánnám, sőt most is helybenhagyom bizonyos tekintetben azt az ő ellentétes álláspontját; igaza van a független:égi és 48-as párt ma nem az, a mi addig volt, a mig abba Hoitsy Pál t. képviselő ux újonnan be nem lépett. Visszatérek előbbeni okfejtésemre. A demokratikus újjáalakítás szelleme sok intézményünket igyekezett az uj kor szellemének megfelelő nivóra, magaslatra emelni, csak egyetlen egy dolog volt, a melyet érintetlenül kellett hagynia nemcsak a koalicziónak, hanem az uj kor szellemének is. Trónusok dűlhettek le, trónusok alakulhattak, népek fejlődhettek és boldogulhattak, megváltozhatott a mi szavazati rendszerünk, megváltozott sok minden Magyarországon, csak egy maradt érintetlenül és ez a kaszárnya. Ez az az idegen föld, a melyre ha belép egy-egy magyar fiu, Magyarországnak egy-egy fia, egy-egy ujoncz, idegenebben érezheti magát, mint érzi magát akkor, ha nem birja már sorsa nehézségének terhét elczipelni idehaza és a tengerentúlra kénytelen vándorolni és megélhetésének, boldogulásának forrásait a tengereken túl, a föld túlsó oldalán igyekszik megtalálni. Idegenebb föld, tartomány reá nézve az a kaszárnya Amerika legsötétebb zugánál is, mert abba a kaszárnyába nem hatoltak be még most sem azok a sugarak, melyek uj életre, uj virulásra volnának hivatva serkenteni az emberiséget, a nemzeteket, mert a kaszárnyában, a hadsereg körében még ma is tenyésznek mindazok