Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

126 260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. A hírforrásnak ezen legutóbbi híradását, t. képviselőház, valónak kell, hogy elfogadjuk; s ha ez való, akkor egész biztossággal valónak fogadhatjuk el a hírforrásban foglalt tudósítás első részét is, vagyis azt, hogy az illetékes katonai körök, a hadvezetőség és a hadügyi kormányzat igenis foglalkoznak mindazon reformok életbeléptetésével, a melyeket felemlíteni bátor voltam. Sőt hallottunk és olvastunk is már idevágó rendeleteket, ugy hogy a hadügyi kormányzat és a hadvezetőség a katonai kérdéseket nem hagyta annyira érintetlenül, a mint azok a szövetkezett ellenzéki pártok egyesülésének létrejövetele alkalmával voltak, hanem igenis, maga részéről is szükségesnek találta a módosítást és a javítást. A hadvezetőség tehát nem nézi a hadsereg fejlesztésének kérdését olyan noli me tangerének, mint a milyennek azt Ugron Gábor t. képviselő ur szeretné tekinteni, a ki el akarja vitatni a magyar képviselőháztól azt, hogy a katonai kérdésekben egyéb joga is lehetne az ujonczlétszám megajánlásán és megszavazásán kívül. Elismerte maga Ugron Gábor képviselő ur is, hogy mi nemcsak a létszámemelést perhorreszkáltuk ós nemcsak azt kötöttük ki előfeltétel gyanánt, hogy több ujonczot, több katonát egyáltalában nem adunk, hanem azt is kikötöttük, hogy a rendesnél, a megszokottnál nagyobb összegeket a hadseregre nézve megszavazni nem fogunk. Ha már most hozzávesszük ehhez azt, hogy — bár nem volt benne a paktumban — a kiegyezéssel kapcsolatban a kvóta is felemeltetett 2°/o-kal, akkor ez a katonai költségvetésre is vonatkozik, a mennyiben 2°/o-os kvótával magasabb lesz ezentúl a hadseregre tett pénzbeli áldozatunk mint eddig volt. Az az előfeltétel tehát, hogy a hadseregnek költségei gyarapodni nem fognak, már akkor megszűnt, a mikor a koaliczió a magasabb kvótát megszavazta. (Ugy van!) Ezen megszavazás által, az országnak ezen ujabb megterheltetése által felszabadította a koaliczió mindazokat az elemeket, a kik ugy is kényelmetlenül éreztük magunkat a koaliczió körében, (Mozgás.) s a kik, mivel nem láttuk be további létokát a koaliczió fennmaradásának, s mivel azt tapasztaljuk, hogy a koaliczió nemhogy, megtartotta volna igéretét, hanem épen ebben a kérdésben, a hadsereg kérdésében is eltért vállalt kötelezettségétől, fel vagyunk mentve az alól, hogy bennünket ez a közösen megállapított és közösen, bár nehezen vállalt programm továbbra is kössön. Haladunk tehát a magunk elveinek egyenes utján ugy, a mint azt lelkiismeretünk és választóinknak tett igéretünk elénk szabja. (Ugy van! Zaj.) T. képviselőház! Nem a t. honvédelmi miniszter ur, sem az ő hü adlátusa, a t. honvédelmi államtitkár ur személye ellen irányuló bizalmatlanság az, a mi engemet arra késztet, hogy az ujonczjavaslatot ugy, a mint az be van terjesztve, ez idő szerint meg nem szavazhatom. Elismerem az ő igazságos, méltányos eljárásukat, sőt még hazafiasságukat is mindazon kérdésekben, a melyekben megnyilatkozniuk módjukban állott. (Ügy van! balfelöl.) De az ő kezük is meglehetősen kötve van, tőlük sem követelhetjük, hogy mindazt teljesítsék, a mi a magyar sziv óhajtását kielégítené, vagy akár csak azt is, a mi e tekintetben törvénykönyvünkben a magyar nemzet számára expressis verbis benne foglaltatik. Deák Ferencz mondotta, midőn az ujonczozási pátens ellen annak idején felirt a képviselőház és Deák indítványát fogadták el, hogy nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, a mi az államot a legsúlyosabb veszélyekben tartósan biztosítja; bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét, kitartó elszántságát az, ha a nép lelkesült akarata áll megette. Én a politikában nem Deák Ferencz hitvallását követem, de ezen kijelentését az első betűtől az utolsóig aláírom, sőt vezérgondolatnak tartom annak megítélésénél, miképen kellene alakulnia a hadseregnek, hogy a magyar nemzeti állam a magyar nemzet követelményeinek minden tekintetben megfeleljen. Boldog államok, boldog nemzetek azok, a hol a hadsereg teljesen egybeforrt magával a nemzettel, magával az állammal, a hol az államnak, a nemzetnek büszkesége, dicsősége a hadseregére, múltjára, diadalaira ujjal való mutatás. Ellenben keserves azoknak a nemzeteknek a helyzete, a kik csak a maguk körében kénytelenek felpanaszolni épen a hadseregnek a túlkapásait, épen a hadseregnek azt a szellemét, a mely nem a nemzet szabad fejlődésének biztosítására, nem a nemzet tulajdonképeni czéljának, rendeltetésének és ezen rendeltetése körében való munkálkodásának, nyugodt, békés fejlődésének támaszául szolgál, hanem ellenkezőleg, inkább annak akadálya. (Ugy van! balfelöl.) Boldogok azok a nemzetek, a hol a hadsereg egy magával a néppel, a hol a katona, egyenruháját magára öltve, otthon érezheti magát és nem idegen helyen; a mikor a katonát hevíti az az öntudat, hogy, ha életét feláldozza, népeért, nemzeteért, apjáért, anyjáért, gyermekeiért teszi; (Ugy van! balfelöl.) a mikor át van hatva attól az öntudattól, hogy még az életét is áldozatul kell hoznia, ha igy kívánja a nép jóléte, ha igy kívánja azok boldogsága, a kiknek boldogságát megvédelmezni első sorban tartja kötelességének, előbbre valónak tartja a magáénál. Nagy György: Helyes! Ugy van! Nemzeti hadsereg kell! Benedek János: Az újkor iránya teljesen afelé hajlik, hogy az eddigi zsoldos hadseregek,