Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-259
259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. 117 Jekelfalussy Lajos honvédelmi minisfer: ... és hogy ezek után nincs más mód. mint hogy mi, összes oláhok, felfegyverkezzünk, hogy megvédjük magunkat a honvédség állatias bűntette eló'l.« (Zaj balfelöl. Felkiáltások: így in formálják a külföldet!) Ezt a czikket irta a »Tribuna«, a miért én a sajtópert meg is indítottam. (Élénk helyeslés.) Nagy György: Tömlöczbe kell csukatni a gazembert! Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: A törvény rendelkezései szerint, ha a honvédelmi miniszter, avagy egyik vagy másik kerületi parancsnokság bármi néven nevezendő Írásból, avagy más utón is tudomást szerez egy állítólagos szabálytalanságról, minden további eljárás nélkül, felsőbb helyen való kérés nélkül, elrendeli a vizsgálatot. (TJgy van!) Ezt a vizsgálatot a VI. honvédkerületi parancsnokság a szabályok értelmében el is rendelte. (Helyeslés.) A honvédzászlóalj, fegyvergyakorlatok alkalmával, a már emiitett napon, vasárnapon Pánádra érkezett. A tiszti étkezde helyiségéül a községi román iskola lett kijelölve a községi hatóság által. Ott — részben az udvaron, részben az iskola helyiségében — ki is lett csomagolva a tiszti étkezde és elhelyeztetett. Eközben bejött az udvarba valami Borcea Juon nevezetű ember, a ki mindent kíváncsian nézegetett, a nélkül azonban, hogy feltűnést keltett volna. Ez az ember egy kicsit boros volt. (Felkicdtások balfelöl: Részeg!) Bement az iskolába is és végre találkozott a századossal — megjegyzem, hogy olyan százados, mint a kit nekem feljelenteni méltóztatott, nincsen az ezredben, van Bátky, de Jakab nincs. Nagy György: Az őrmester! (Zaj.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Mondom, ez az ember találkozott a századossal és ugyanebben az időben szóba került az is, hogy a község legényei és lányai vasárnap délutánonként a román iskola udvarán szoktak tánczolni. Ezt az alezredes zászlóaljparancsnok ur tudomásul vette és nyomban intézkedett az iránt, hogy a lakosság abszolúte ne legyen az ő időtöltésében korlátozva (Helyeslés.) és az ebéd utáni időben tényleg a község fiatalsága odament az udvarra és ott tánczolt. A tánczban résztvettek a katonák is, sőt résztvett állítólag egy hadnagy is; a százados pedig borral animálta a czigányt, hogy jobb kedvvel muzsikáljon. Ez a Borcea Juon később újból bejött a helyiségbe, akkor, mikor a tánczosok már távozóban voltak. Ekkor a százados azt mondta neki, hogy mivel a tánczosok már elmentek az udvarról és a tiszti tulajdon ott szabadon hever, idegen embernek nem szabad az udvarban benn lennie. És felhívta Borcea Juont, hogy menjen ki. Ez ki is ment, de távoztában itt nem reprodukálható kitételekkel illette a honvédséget. (Felkiáltások a baloldalon: A la Rigó!) Rongyos honvédségnek és mindennek elmondta, a mire aztán kidobták őt. (Helyeslés.) Mikor a tanítót az udvarról kidobták, abban a momentumban kó'dobások jöttek az utczáról. (Mozgás.) Kővel meg lett dobva egy őrmester, egy hadnagy és egy harmadik ember is. A hadnagy az ütésre megfordult és egy kürtöst látván künn az utczán állani, odakiáltott neki, hogy üsse pofon a dobálódzót. A kürtös ezt tényleg meg is tette. (Derültség. Helyeslés.) És ebben a pillanatban kezdetét vette a háború, vagyis egy közönséges utczai verekedés. Hogy ennek az utczai verekedésnek elejét vegye, Bátky százados, a mint egészen helyesen méltóztatott mondani, takarodót fúvatott, a mi azt jelenti, hogy minden katonának haza kell mennie. Időközben sok mindenféle hír keringett a községben, főleg a honvédekről. Először az a hir járta, hogy a korcsmában két honvédbajtársukat agyon akarják verni, hogy ott ütlegelik őket. Erre a legénység egy része a korcsmához ment és minthogy annak ajtaját zárva találták, beverték az ablakot és azon keresztül hatoltak a korcsmába, ott azonban a két honvéd bajtársat nem találták meg. Másodszor, a tiszti étkezde, vagyis az iskola előtt lejátszódott jelenetek sok emberben azt a hitet keltették fel — minthogy ott kődobások is történtek, — hogy az ott volt tiszteket meg akarják verni. Erre a honvédek a saját tisztjeik megvédelmezésére — és ezt nem veszem tőlük rossz néven, mert csak kötelességüket teljesítették (Éltnk helyeslés.) — az iskola felé igyekeztek . . . (Mozgás.) Nagy György: Az egyik tisztet külön meg is támadták! Betegen feküdt az ágyban s az a hir terjedt el, hogy meggyilkolták. Ez is izgatta őket! (Mozgás.) . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ezen időben történtek különféle sebesülések is, de egyáltalában nem olyan számban és nem a honvédek által. Mert, bocsánatot kérek, kint volt a vegyes vizsgáló-bizottság; kint volt a hadbíró is megfelelő apparátussal; kihallgatták a sérülteket valamennyit s azok össze-vissza három honvédre nézve tudták megmondani, hogy részesek voltak a verekedésben. (Mozgás. Maniu Gyula tagadólag int.) Bocsánatot kérek, ennem voltam Pánádon és nem hallottam semmi mást, — csak a hivatalos aktából czitálhatok, másból nem — csak azt, hogy össze-vissza három honvédet büntettek meg könnyű testi sértés miatt. Ez a tényállás. A súlyosan sérültekre nézve, a kik gondolom, öten voltak, nem lehetett kideríteni, hogy kik által sérültek meg. Nem tudtak reájuk bizonyítani semmit. Maniu Gyula: Egy honvédzászlóalj volt! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Egy honvédzászlóaljban ezer ember van és az az ezer ember nem volt mind ott. (Mozgás a baloldalon.)
