Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

118 259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. Az eddig elmondottakban az interpelláczió egyes pontjaira körülbelül megfeleltem. Csak azt az egyet vagyok bátor még felemlíteni, hogy kártérítést eddig nem követelt senki, és ba követelt volna vagy követelne is, nem a kincstár köteles azt a kárt megtéríteni, hanem az illető, a ki a sérülést okozta. A pánádi tisztelt lakosságra nézve nem lebet az ország törvényeivel ellenkező külön eljárást követni. Az ország törvényeinek értelmében a sérültet az illető sértőnek kell kárpótolnia, és nem tudom megértem, bogy miért épen a pánádiakkal szemben kövessenek más eljárást. A vizsgálatot a legszigorúbban foganatosították és a mint mondottam., bárom honvédre bizonyult reá, hogy valakit megsebesítettek és hogy a verekedésben résztvettek, ezért kellőképen meg is büntették őket. A sebesüléseknek arról a számáról, a melyről itt szó van, valamint a gyógyítási költségekről nekem tudomásom nem volt, azokat tőlem senki sem kérte és ha kérte volna is, csak azt a választ adhatnám erre, a melyet az igen t. interpelláló képviselő urnak adtam. A 4. pontja az interpellácziónak : hajlandó-e a miniszter ur a bűnösöket megbüntetni? Már meg vannak büntetve, elvették a büntetésüket és téves az a felfogás, hogy ott minden néven nevezendő szabályok által előirt birói eljárás nem lett volna végrehajtva, hogy ott csak elővizsgálati stádiumban van a dolog. Ez téves informáczió, mert ott kint volt a bizottság és a hadbíró a helyszínén megvizsgált mindent és e szerint hozta meg az Ítéletét arra a három emberre, a kire rá lehetett bizonyítani, bogy tényleg verekedtek. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő ur kivan válaszolni. Maniu Gyula: Azt hiszem, hogy senki sem fog csodálkozni azon, ha én a miniszter ur válaszát nem veszem tudomásul. Nemcsak nem veszem tudomásul, hanem kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a miniszter ur válasza engem nagyon fájdalmasan érintett. Mindenekelőtt igazolnom kell magamat azon vád ellen, a mit a miniszter ur, de a sajtó is annak idején velem szemben felhozott, bogy én a valónak meg nem felelő, rémes híreket közöltem. (Felkiáltások bal felöl: Hát a sürgöny! Zaj. Elnök csenget.) A mi a sürgönyben van, az is igaz, kivéve azt a hibát, hogy nem ítátkay századost, hanem Jakab századost neveztem meg. Ugron Gábor: Hol vannak a halottak ? (Zaj.) Maniu Gyula: Sohasem beszéltem halottakról. Emiitettem életveszélyes sebesüléseket, a mint a felolvasott orvosi bizonylatok igazolják, hogy tényleg életveszélyesek voltak a sebesülések, és azok a sebesültek még most sem gyógyultak meg, sőt ellenkezőleg, minden perczben várható az illetők elhalálozása. A mi pedig az újságokban megjelent híreket illeti, kijelentem, hogy ón azokért a hírekért vállalom a felelősséget, a melyeket saját nevem alatt beküldöttem és közölve lettek, •— bárki előtt, ugy a parlament, mint a miniszter és a bíróság előtt is, de nem vállalhatok felelősséget azon hírekért, a melyek ezen közlésemtől eltérőleg lettek közölve. (Zaj. Elnök csenget.) Nagyon furcsa eljárás a sajtó egy részétől, hogy nekem sohasem tett kijelentéseket imputáltak, azért, bogy azon általam nem tett kijelentések valótlansága alapján megtámadhassák azon valódi állításokat is, a melyeket tettem, és a melyekért felelősséget vállalok, a mint azt újból kijelentem, ugy a parlamentben, mint a bíróság előtt is. Az a tényállás, mit előadtam, a valónak mindenben megfelel. A miniszter ur által előadottak helytelen informáczión alapulnak. A mit itt elmondtam és nevem aláírásával közöltem, a valónak mindenben megfelel és fentartom. A mi a miniszter urnak azon kijelentését illeti, hogy csak három honvédet tudott megbüntetni, őszintén kijelentem, hogy nem tudom, mit válaszoljak erre. Azt mondja, azért, mert nem lehetett megállapítani egyénileg, hogy melyik honvéd szúrta meg a gyermekeket, az asszonyokat vagy a férfiakat abból a zászlóaljból. Mit kivannak önök, a hadbíró vagy a honvédelmi miniszter ur ? Talán azt, hogy az az összecsődült tömeg minden egyes tisztjét és közkatonáját a zászlóaljnak megismerje? A kik menekültek a szuronyok elől, azoknak nem volt idejük megnézni annak a tiszt urnak, vagy a honvédnek a szép szemét. Minden katona ugyanabba a mundérba van beöltöztetve, és ba önök így vizsgálnak, ilyen czinizmussal, (Nagy zaj. Elnök csenget.) akkor igazán nem tudom, mit jelent a jogrend egy államban. Engedelmet kérek, eltűrhető, elszenvedhető-e az önök részéről, a népkéjaviselők részéről, hogy az államnak felfegyverzett szervezett ereje ily támadásokat intézett békés polgárok ellen, (Mozgás.) a nélkül, bogy önöknek, vagy nekem jogunkban lenne felelősségre vonni azt a hadtestet, azt a katonaságot, azt a zászlóaljat, azt a tisztet, vagy azt, a ki a felelősséget viseli a katonaságért. Miként képzelik, hogy képes legyen valaki személyileg megnevezni a katonák egész seregét, a kik a zászlóaljbeli társaival 33 embert megsebesített? Hiszen ez már igazán túlmegy azon a határon, a melyet bármilyen pártszinezettel menteni lebet. Nagy György: Hát kit büntessenek meg, ha nem lehet megállapítani ? Pető Sándor: A vezetőt. (Felkiáltások: Az izgatót. Zaj. Elnök csenget.) Maniu Gyula: Eltürhető-e egy jogállamban, hogy meg van állapítva, hogy katonai fegyvertől megsebesült 33 ember, köztük 9 nő, a kikről nem tehető fel, hogy a tisztekkel verekedni akartak volna, (Ellenmondás.) hogy verekedni