Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-259
116 259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. még abban az esetben is, ha feltehető volna, hogy kilenez asszony háborúba kezdett egy zászlóalj honvéddel, üres kézzel, még akkor is azt hiszem, hogy valóban elrémítő dolog volna, ha ezektől a szegény emberektől orvosi és gyógyszerészi költségeket követelnének. Akárki követeli ezt, akármilyen körülmények között: miután a katonasággal összefüggésben történt ez a dolog, kötelessége a katonai kincstárnak gondoskodni arról, hogy ezeknek az embereknek orvosi és gyógyszerészi költségei kellőképen megtéríttessenek (Helyeslés a középen.) és maguk kártalanittassanak. Nyugodtan nézek elébe annak a válasznak, a melyet a t. miniszter ur kegyes lesz adni. Én a felfej tetteket kizárólag a helyzet ismerőitől: a körjegyzőtől, a községi bírótól, sok, szavahihető, megbízható embertől vettem. Én ugy gondolom, hogy a kormánynak és különösen a hadügyi kormánynak különös kötelessége és szorgos feladata az, hogy az ilyen dolgokat megakadályozza és a mennyiben nem tudja megakadályozni, kötelessége gondoskodni arról, hogy a jogrend helyreállíttassák: azok, a kik szenvednek, részesittessenek kártérítésben és azokat, a kik bűnösek, büntessék meg példásan. Ez nem izolált dolog; hiszen Keresztényfalván is történt néhány héttel azután hasonló eset, azzal a különbséggel, hogy ott tényleg korcsmai összeszólalkozás és zendülés volt, a mi itt nem történt. Ott már rég megbüntették a bűnösöket, kik a közös hadsereghez tartoznak. Ugron Gábor: Mert hibásak voltak! Maniu Gyula: Ott rég megtörtént minden lépés, itt pedig nem történt semmi! Ugron Gábor: Mert nem voltak hibásak! Maniu Gyula: Tiszteletteljesen vagyok bátor mindezeknél fogva a következő interpellácziót előterjeszteni (olvassa) : Interpelláczió a honvédelmi miniszter úrhoz a 24. honvédgyalogezred IV. zászlóalja által a kisküküllőmegyei Pánád községben 1907. augusztus hó 25-ikón elkövetett vérengzés ügyében és a sebesültek kártalanítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy 1907. augusztus hó 25-ikén Pánád községben az ezen napra ott elszállásolva volt s a 24. honvédgyalogezred IV. zászlóaljához tartozó tisztek és honvédek szám szerint meg nem állapitható., de 33-nál több békés polgárt részben az utczán, részben pedig saját udvaraikon, köztük kilenez nőt, részben életveszélyesen, részben pedig többé-kevésbbé súlyosan minden ok nélkül megsebesítettek ? 2. Ha igen, elrendelte-e a miniszter ur ezen vérlázító vérengzés tárgyában a vizsgálatot? és ha elrendelte: mi azon vizsgálatnak az eredménye ? Meg lettek-e a magukról megfeledkezett tisztek és katonák büntetve? Kártalanítva lettek-e a sebesültek s hajlandó-e a miniszter ur a vizsgálatot és az egész ügyet felölelő ügyiratokat a ház asztalára tenni avagy azokat egész terjedelmükben más utón közzé tenni? 3. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a sebesültektől, kik szegény földmives emberek, több mint 800 korona orvosi és 77 korona gyógyszertári költséget követelnek, mi által az agyonsanyargatott emberek, kik közül hárman még most sincsenek felgyógyulva, anyagilag is a tönk szélére juttatnak, nemhogy szenvedéseikért és anyagi kárukért kártalanítva lennének ? 4. Hajlandó-e a miniszter ur haladéktalanul intézkedni, hogy a bűnösök megbüntettessenek, a sebesültek kártalanittassanak és hogy ezen megbotránkoztató ügy a jogrend által megkövetelt módon intéztessék el? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi miniszter urnak. A honvédelmi miniszter ur azonnal kíván válaszolni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: T. képviselőház! A most elhangzott interpelláczióról, a melyet hozzám Maniu képviselő ur már augusztus 27-ikén intézett, a következő szövegű táviratban nyertem értesítést (olvassa) : ^Honvédelmi miniszter Budapest. Kisküküllő vármegye Pánád községében folyó hó 25-ikén a 24. honvédgyalogezred IV. zászlóalja vezénylő alezredes jelenlétében Jakab százados vezénylete alatt rátámadt a község békés lakosaira, férfiakat, nőket, gyermekeket saját házaikban és az utczán történetesen idozőket fegyvereikkel agyonszúrták, két nő, négy férfi utolsó perczeiket élik, 15 életveszélyesen, 26 kevésbbé súlyosan megsebesítve. Ezen hallatlan vandalizmus megtorlását és a sebesültek gondozása iránti intézkedések sürgős megtételét kérem. Maniu Gyula képviselő. Nagy György : Szép fráter, a ki igy hazudik. Elnök: Rendreutasítom a képviselő urat! Tartózkodjék ily kifejezésektől! . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: A Tribuna czimű hírlap, a melynek számára, mint a lap maga megjegyezte, szintén Maniu Gyula adta az adatokat, széles gyászkeretbe foglalva a következő vastagbetüs három czim alatt: »A pánádi borzasztó vérengzés,« a »honvédség tisztjei és katonái lemészárolnak egy oláh falut,« »nemzeti gy r ász,« elmondotta, hogy Pánádon a magyar honvédség, a tisztek és katonák megtámadták és lemészárolták a békés oláh lakosságot. Végtelenül növeli — úgymond a lap, — a dolgok súlyosságát az, hogy nem közkatonák, nem egy őrült tiszt, hanem egy ezred egész tisztikara, élén parancsnokával, rendezte ezeket a bűntetteket, sőt tényleg részt is vett bennük. Hogy az ilyen hadsereg, mint a magyar honvédség az összes századok szégyene és nem méltó, hogy létezzék... (Zaj.) Markos Gyula: Arulkodás a külföldön! (Ugy van!)
