Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-259
25í). országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. 115 a véletlen dolga, hogy azok életben maradtak. A többiektől eltekintve, ez a három ember örök életére nyomorék és munkaképtelen marad. De nemcsak ezek a sérülések történtek, hanem ezeken kivül még a következők is megsebesültek (olvassa) : 1. Borcia Juon. cantoru, 2. Posa Alexandra, községi biró, 3. Irimie Dogin, 4. Cipariu Leonte, 5. Cipariu Valerie, 6. Campian Juon 1. Augustin, 7. Lupean Pavel, 8. Cuigudean Miuta, 9. Irimie Anton, 10. Brasovean Juon, 11. Scortia Sia, 12. Boariu Vasile, 13. Cipariu Toader, 14. Borcea Valerie, 15. Dicoiu Maria, 16. Campian Maria n. Zeries, 17. Zeries Mária n. Eratilla, 18. Zeries George, 19. Borcia Juon, sonica, 20. Boldis Anna 1. Ciuta, 21. Saiiea Vasile, 22. Cuigudean Anna, 23. Cuigudean George, 24. Cuigudean Juon, 25. Marton Alexa, 26. Ratiu Juon, 27. Brád Petru, 28. Campian Juon 1, Gligor, 29. Boldis Dimitru, 30. Cipariu Leonte 1. Jacon, 31. Cipariu Tódor, Gidi 32. ennek felesége és 33. Cipariu Zoiitia. Tehát összesen 33 sebesült van és ezen 33 sebesült közül 9 asszony és leány. T. képviselőház! A midőn ez megtörtént, másnap reggel a körjegyző elment az alezredeshez és arra kérte, hogy legyen szives zászlóaljával Pánádon maradni addig, mig a sebesülések kérdése és a többi kérdés nem tisztáztatik. Az alezredes zászlóalját összehívta s azt mondotta a körjegyzőnek: Kérem, lemegyek a zászlóaljjal, lenn fogom várni, nézze meg, mi van a községben és becsültesse meg azt a kárt, a melyet a korcsmában tettek. A jegyző elment az ezredorvossal, de mikor visszajött, nem volt már ott az alezredes, csak Rátky százados és Huttiray hadnagy. Ez a két tiszt kiegyenlítette a korcsmában felmerült és 20 koronában megállapított kárt s mikor a jegyző annak a véleményének adott kifejezést, hogy ilyen dolog rendes hadsereggel meg nem történhetik és kárhoztatta a katonák eljárását . . . Bolgár Ferencz államtitkár: Ki mondta ezt? A jegyző mondta ezt? Maniu Gyula: . . . Rátky százados és Huttiray hadnagy tanuk előtt kijelentették azt, hogy ... Bolgár Ferencz államtitkár: Hogy hívják a jegyzőt ? Maniu Gyula: Simon Gergely, Huttiray hadnagy kijelentették azt, hogy ezen cselekményeket a honvédek az ő rendeletére követték el. Tanuk erre a következők: A jegyző, Lupean Pavel, Posa Alexandre, Ciparin Leonte, Boldis Dumitru, Campean Joan. T. képviselőház! A nagy kértlés a körül forgott, hogy a százados milyen jelt adott a katonáknak, midőn a sebesülések történtek. Meg teli jegyezni, hogy itt kétféle vélemény van s ez nagyon fontos körülmény a tényállás megállapítása szempontjából. Az egyik vélemény, a melyet a jegyző erősít meg, az, hogy a százados mindenekelőtt jelt adott a járőrsöknek, azután a készültségnek, azután a 16. századnak, végre j>edig takarodót fúvatott. Ezzel szemben négy tanú, a kik mindannyian a közös hadseregnél szolgáltak, azt vallja, hogy a jelzés nem így történt, hanem a jel először bereitschaftra szólott és a második jel az alarm volt. Hogy ez igy történt-e vagy nem, azt nem tudom. Kizárólag a tanuk vallomására vagyok itt utalva. "Érdekes még ebben a dologban az, hogy miután a honvédelmi miniszter ur kegyes volt azonnal elrendelni a vizsgálatot ebben a kérdésben, felmerült a sebesültek kártalanításának kérdése is. A sebesültek kártalanításának kérdésében ez a bizottság, vagy talán a polgári bizottság, — nem sikerült megtalálnom, hogy melyik — száz és kétszáz koronás kártérítési követeléseket vettek fel jegyzőkönyvbe élethoszsziglan munkaképtelenné és nyomorékokká lett emberek számára. És tény az, hogy mindez ideig nemcsak hogy kártérítést nem kaptak, hanem — a mint elő fogom adni — még más szerencsétlenség is készen áll részükre. Kétségtelen dolog, t. ház, hogy itten a honvédség részéről, a katonák részéről emberek megsebesíttettek. Kétségtelen az is, hogy bizottság ment ki ezen esemény megvizsgálása czéljából. Természetesen kimentek a sebesültek gondozására és a tényállás megállapítására is. A helyett azonban, hogy ezek a megkárosított emberek valami kártérítést kaptak volna, a helyett, hogy szenvedésükért kárpótlást találtak volna, gyógyítási és a gyógyszertári költségük megtéríttetett volna, egynéhány nappal ezelőtt arra ébrednek, hogy a községi elöljáróság több mint 810 korona orvosi és 77 korona 1 fillér gyógyszerészi költséget követel tőlük; az egyiktől — Borcsa Juontól — 443 koronát, egy másik asszonytól 154 koronát, a harmadiktól 167 koronát és igy tovább. A községi jegyző valószínűleg kénytelen lesz most már ezen orvosi kezelési költségek fejében, valamint a gyógyszerész számlája szerint, a melyet a községi jegyzővel közölt, megint körülbelül 77 koronát lefizetni. Vagyis, t. ház, nem elég hogy ezek az emberek a honvédség részéről, a katonaság részéről, fegyveres erőnk részéről világos nappal minden igaz ok nélkül, (Elénlc ellenmondásoh a baloldalon.) maltretiroztattak, nem elég hogy őket folytonosan zaklatják, hanem oda kerül a dolog, hogy ezeknek a szegény embereknek még kis vagyonukat is elveszik azért, mert abban a kiváló szerencsében részesülnek, hogy fent leirt ismeretséget kötöttek katonákkal és a tisztikarral. Azt hiszem, t. ház, hogy ilyen dolog egy jogállamban meg nem történhetik. Még abban az esetben is, hogyha ez az összekoczczanás valóban a falusi emberek hibájából történt volna, 15*
